A kvantummechanika és a "lélek halhatatlansága"
A lélek nem hal meg, hanem visszatér az Univerzumba – a kvantummechanikával foglalkozó fizikusok világában egyre gyakrabban jelennek meg állítások ebben a... szellemben. Ezek nem új fogalmak. A közelmúltban azonban a témával foglalkozó publikációk sora ment keresztül egy meglehetősen komoly tudományos népszerűsítő sajtóban.
Stuart Hameroff amerikai fizikus és Sir Roger Penrose, az Oxfordi Brit Egyetem elméleti fizikusa 1996 óta foglalkozik a "A tudat kvantumelmélete ». Feltételezik, hogy a tudat - vagy más szóval az emberi "lélek" - az agysejtek mikrotubulusaiból származik, és valójában kvantumhatások eredménye. Ezt a folyamatot elneveztékszervezett objektív csökkentés". Mindkét kutató úgy véli, hogy az emberi agy valójában egy biológiai számítógép, az emberi tudat pedig egy kvantumszámítógép által futtatott program az agyban, amely az ember halála után is tovább működik.
Ezen elmélet szerint, amikor az emberek a „klinikai halálnak” nevezett fázisba lépnek, az agy mikrotubulusai megváltoztatják kvantumállapotukat, de megtartják a bennük lévő információkat. Így bomlik le a test, de nem az információ vagy a „lélek”. A tudat az univerzum részévé válik anélkül, hogy meghalna. Legalábbis nem abban az értelemben, ahogyan a hagyományos materialistáknak látszik.
Hol vannak ezek a qubitek, hol van ez az összefonódás?
Sok kutató szerint olyan jelenségek, mint pl zavar i kvantumátfedés, vagy a kvantummechanika csomóponti fogalmai. Miért kellene ennek a legalapvetőbb szinten másként működnie, mint amit a kvantumelméletek javasolnak?
Egyes tudósok úgy döntöttek, hogy ezt kísérletileg tesztelik. A kutatási projektek közül kiemelkedik a Santa Barbarai Kaliforniai Egyetem szakembereinek vállalkozása. A kvantumszámítás nyomainak kimutatására az agyban vettek qubitekre vadászni. Azt próbálják kideríteni, hogy a qubitek tárolhatók-e az atommagokban. A fizikusokat különösen érdeklik az emberi szervezetben bőségesen előforduló foszforatomok. Magjai biokémiai qubitek szerepét tölthetik be.
Egy másik kísérlet célja mitokondriális kutatás, az anyagcserénkért felelős sejtalegységek, amelyek üzeneteket küldenek a szervezetben. Lehetséges, hogy ezek az organellumok jelentős szerepet játszanak a kvantumösszefonódásban és az információs qubitek létrehozásában is.
A kvantumfolyamatok sok mindent segíthetnek megmagyarázni és megérteni, például a hosszú távú memória létrehozásának módszereit vagy a tudat- és érzelmek generálására szolgáló mechanizmusokat.
Talán a helyes út az ún biofotonia. Néhány hónappal ezelőtt a Calgary Egyetem tudósai felfedezték, hogy az emlősök agyában lévő neuronok képesek fényfotontermelés. Ebből az a gondolat született, hogy az idegcsarnokban régóta ismert jelek mellett agyunkban optikai kommunikációs csatornák is vannak. Az agy által termelt biofotonok sikeresen kvantumkuszálhatók. Az emberi agy neuronjainak számát tekintve akár egymilliárd biofoton is kibocsátható egy másodperc alatt. Figyelembe véve az összefonódás hatásait, ez azt eredményezi, hogy egy hipotetikus fotonikus bioszámítógépben óriási mennyiségű információ kerül feldolgozásra.
A „lélek” fogalmát mindig valami „fény”-hez kapcsolták. Egy biofotonokon alapuló kvantum agy-számítógép modell képes-e összeegyeztetni az évszázadok óta ellentmondó világnézeteket?
