Tesztvezetés Opel Astra Sports Tourer 2.0 CDTi: Opel, a legmegbízhatóbb

Mi a reklám és mi az igazság? Négy évtizeddel ezelőtt a megbízhatóság kulcseleme volt az Opel jelszavának. 100 000 km-en az Astra Sports Tourer bebizonyította, hogy a korábban tett ígéret ma teljesül.

Nemrég láttunk egy fekete férfit a Leopoldstrasse -n, München divatos Schwabing negyedében. Az észrevehetően lusta tempóban haladó Audi A8 felkeltette a figyelmet. A hátlapon egy feltűnő, de könnyen olvasható matrica volt látható, amelyen a "szerencsés vagyok, nem vagyok Opel" felirat olvasható. Eddig minden egy hagyományos rüsselsheimi márkával zajlott, amelynek hírneve egyetlen győztes eseményen sem nyert a General Motorsban és környékén. Rögtön eszembe jut egy régi mondás: "Amint a neved ...".

De vajon jogos-e ez a hozzáállás? De nem. A 2.0. április 21-én szolgálatba állított Astra Sports Tourer 2011 CDTi ezért kapott lehetőséget a bizonyításra a 100 000 km-es maratoni teszten. És kezdjük a legelejéről: legalábbis a megbízhatóság tekintetében az autó vastapssal ment végig az egész távon, magabiztosan viharzott és sérülési indexet tekintve az első helyet szerezte meg kategóriájában. A zenekar tintával játszik! Az Opel kombi soha nem szenvedett komolyabb károkat, egyszer sem kellett nem tervezett szervizbe menni. Ezt még a megbízható Audi A4 2.0 TDI sem érte el a két évvel ezelőtti maratonon. Ami a matricás autót illeti, az A8 4.2 Quattro - ó, istenem! - majd 2006-ban ötször is kénytelen volt előre nem tervezett látogatást tenni a műhelyben.

Egy másik összehasonlítás azonban meggyőző: még 2007-ben az Astra 1.9 CDTi, amely akkor még a márka hagyományos Caravan modelljét hordozta, egész jól teljesítette a túráját a maratoni teszteken, de nem olyan hibátlanul, mint a jelenlegi modell. 2010. decemberi debütálása óta Sports Tourernek hívják – ami nemcsak modernebbnek hangzik, de nyilvánvalóan minőségi javulást is hoz. Valójában ez megfelel a modell tökéletesítésének általánosan elfogadott elképzelésének.

Gazdag felszerelés

A szerkesztőségnek a maratoni tesztekre bemutatott autó korántsem volt rosszul felszerelt. Az innováció szintje az akkor fejlődő 160 LE-vel együtt. A 2.0 CDTi motor volt a legmagasabb és a legdrágább, beleértve az olyan kényelmi szolgáltatásokat, mint a bi-xenon fényszórók, könnyűfém keréktárcsák, automatikus légkondicionáló, fedélzeti számítógép, fény- és esőszenzorok, valamint sebességtartó automatika. Ezenkívül megrendelték a Comfort csomagot fűtött ülésekkel és parkolássegítő érzékelőkkel, navigációs rendszerrel DVD-vel, üveg napfénytetővel, alvázzal, állítható Flex Ride lengéscsillapítókkal, digitális rádióval hangrendszerrel és USB bemenettel, ergonomikus ülésekkel és még sok minden mással. néhány szép dolog, ami az akkori bázis 27 955 euróról 34 885 euróra emelte az árat. Ma egy ilyen felszerelésű autó majdnem 700 euróval kerül többe.

Ebben a helyzetben érthető, hogy a teszt végén becsült, 15 100 eurónak megfelelő költség miért hangzik meglehetősen kijózanítóan: az elavulás csaknem 57 százalékos. De van itt egy korábbi tapasztalatból ismert jelenség - bár a DAT értékbecslők számításaiba beleszámítanak drága berendezéseket is, ezek eladásukkor szinte semmilyen többletbevételt nem hoznak.

Ezek a dolgok azonban természetesen kellemesebbé teszik az életet – ez vonatkozik például a Quickheat rendszerre. Mivel a modern dízelmotorok a közelmúltban olyan hatékonyak lettek, hogy szinte egyáltalán nem termelnek többlet hőt, a belső tér gyakran hűvös marad a mínuszban. Ezt hatékonyan kompenzálja egy további elektromos fűtőtest, ahogyan a tesztnaplóban található baráti megjegyzésben szerepel. A készülék azonban további 260 euróba kerül.

Távolsági autó

Ugyanez a motívum piros cérnaként fut végig a tesztelők feljegyzésein – amikor először ül a volán mögé, azonnal megbarátkozik az Opel kombival. Ez elsősorban az első üléseknek köszönhető, amelyek csak dicséretet okoznak. A képviselő ebben a tekintetben egy egyébként meglehetősen érzékeny hátú kolléga, aki ihletettséggel ír a „rendkívül kényelmes ülésekről, amelyekkel akár 800 kilométeres átállás is gond nélkül megtehető”. Az egyetlen figyelemre méltó hátrány az volt, hogy a vezetőülés 11 kilométer után kissé instabilnak bizonyult, amit egy rögzítőszalaggal könnyedén rögzítettek.

A hátsó lábtér hiányát azonban nem sikerült kiküszöbölni, ami az 1,70 méternél magasabb utasoknak állandó kényelmetlenséget okoz. Még a gyerekek lábai is folyamatosan az első ülések támlájának támaszkodnak. A kisgyerekes vezetőket pedig többnyire folyamatosan bosszantotta, hogy a gyerekülések rögzítésére szolgáló Isofix kapcsok túl nehezen hozzáférhetők. Annyira mélyen vannak az ülések kárpitjában, hogy egy fiatal, a családtervezés terén igencsak haladó kolléga az Isofix rendszer ellenére kénytelen volt biztonsági övvel bekötni az ülést. Ez nem könnyíti meg a dolgot, mert az övcsatokhoz nem lehet könnyen hozzáférni. Rövid következtetése az, hogy egy ilyen helyzet elfogadhatatlan egy családi autó számára.

Kiderült tehát, hogy elölről hátra haladva világos és sötét tónusok váltakoznak. De hátul, a csomagtérben, a Sports Tourert ismét a legszebb oldalról mutatják be. Könnyen elfér egy négytagú család összes nyaraló poggyászában, és a meglehetősen finom beállítást igénylő háló szükség esetén egyértelmű határt nyújt. Az 500 literes alaptérfogat könnyen bővíthető 1550 literre, miközben továbbra is hosszú, 1430 mm-es teherterületet biztosít. Azt pedig, hogy a vezetés öröme hozzáadódik a hasznos tulajdonságokhoz, a különböző tesztelők folyamatosan felismerik. Ez elsősorban a Flex Ride rendszerű futóműnek köszönhető, amely módosítja a lengéscsillapítók, a szervokormány és a gázpedál reakciójának jellemzőit, és lehetővé teszi a három mód közötti választást: normál, túra és sport. Bármelyiket is választják a tesztelők, mindig megerősítik, hogy az Opel modell „nagyobb rugózási kényelemmel” rendelkezik.

A motor minősítése nem olyan egyértelmű. Igaz, elismerik az erőteljes köztes tolóerő erejét, ami a teszt végén még javított is a mért gyorsulási adatokon, de a tesztelők egy része a turbó késleltetett reakcióit azonosította az indításkor jelentkező enyhe gyengeség okaként. És a dízel természetesen nem az elegáns akusztika példája. Az elsőkerék-hajtású modell azonban mindig jó tapadást garantál – még havon és teljes terhelés mellett is.

7,3 liter/100 km-es átlagos üzemanyag-fogyasztásával az Opel modell a nem hivatalos kategóriaelsők közé tartozik. Az osztrák autópályák (sebességkorlátozással) további megtakarításokat kínálnak – 130 km/h-ra állítja a tempót, és már indul is az utazás. Ezután az Astra példaértékű 5,7 literrel jutalmazza meg 100 km-enként. Olaj utántöltés nélkül.

Közúti balesetek? Nincs

Az, hogy az Astra Sports Tourer nem zuhant le, vagy nem kellett felkeresnie a menetrenden kívüli szervizt a kétéves tesztelése során, kétségtelenül ennek a modellnek a legnagyobb eredménye. Ezért a kárindex rangsorában az első helyen áll. A maratoni tesztjegyzetekben alapos keresgélés mellett is csak az előbb említett üléskárpitokat és egy nyikorgó kuplungpedált találunk. A cég szervizkampányának részeként az ablaktörlő-mechanizmus rudain változtattak – és ennyi. Még a rendszeres karbantartás költsége sem haladta meg a megengedettet. A legnagyobb egyszeri költséget a féktárcsák és fékbetétek cseréje jelentette a karbantartás során 60 000 km után. Összességében rendkívül boldog egyensúly.

Nem sokkal a maraton vége után a tesztautó mégis újabb sérülést kapott - a jobb hátsó kerekébe beszorult egy csavar. De egy jó Astrát tényleg nem lehet hibáztatni.

AZ OLVASÓK TAPASZTALATÁBÓL

És az olvasók gyakorlati tapasztalata az Opel Astrával nagyrészt pozitív.

Az új Astra J-vel az Opel már túlszárnyalta az amúgy is jól megtervezett és megbízható Astra H-t. Eddig, közel két év alatt, 19 500 kilométert tettem meg Astra 1.4 Ecoflexemmel – gond nélkül és rendkívül megbízhatóan. Különösen az üléseket szeretem, amelyekkel biztonságosan lehet utazni nagy távolságokat. Az első szolgáltatás ára teljesen elfogadható volt. Sajnos sok kilogramm Astra érezhető, bár a 6,3 literes 100 km-es átlagfogyasztás teljesen normális.

Bernt Breidenbach, Hamburg

Astra 1.7 CDTi 125 LE-vel. már 59 000 kilométert tett meg rendkívül megbízhatóan. Több mint 5500 kilométert utazni a nyaralásra három emberrel, kutyával és csomagokkal szintén stressz- és stresszmentes volt. Az átlagfogyasztás 6,6 l / 100 km, az autópályán való gyors vezetés és az állófűtés gyakori beépítése ellenére. 14 km-es futás után hibás befecskendező szelep és megsérült irányjelző kar visszatérő mechanizmusa miatt volt szükség szervizre, egyébként nagyon megbízható társ az autó.

Khan Christopher Senjuisal, Dortmund

2010 augusztusa óta 51 000 kilométert tettem meg az Astra J 1.6 Turbo Sport modellemmel, és nagyon elégedett vagyok az autóval. Az állítható futómű remek, a sport módot szeretem a legjobban. 180 lóerős teljesítményével az autó nagyon jól közlekedik és átlagosan 8,2 litert fogyaszt 100 km-enként.

Jean-Marc Fischer, Eglisau

Egy éve és négy hónapja vettem az Astra Sports Tourer 2.0 CDTi-t, és azóta is elég sokat használom, néha heti 2500 kilométert vezetek. A nyomatékváltó automata sebességváltóval kapcsolatos problémát leszámítva, ami miatt az autó vészüzemmódban járt, amíg a szerviz elindult, semmi probléma nem volt. Eleinte idegesítő volt, hogy hogyan kapcsol a gép, de a javítás során korrigálták. Viszont a zajos motor kicsit fárasztja az érzékszerveket, lehetne plusz szigetelést rakni. Ennek ellenére remek autó, jó a kilátás, a motorja szórakoztató, a vezetés pedig tehermentesítő.

Markus Bjoesinger, Wielingen-Schweningen.

KÖVETKEZTETÉS

Közel két évvel és 100 000 mérfölddel később az Astra Sports Tourer sértetlen és kevés használati nyomon látható. Az Opelerek komoly dicséretet érdemelnek ezért az eredményért. Igaz, a súlyos balesetek manapság meglehetősen ritkák – a technika mai állása mellett még ilyen hosszú időn keresztül is van okunk erre számítani. Az a tény azonban, hogy az Astrának mindössze három ütemezett ellenőrzésre kellett ellátogatnia a szervizbe, mindenesetre magas színvonalú minőségéről beszél.

Szöveg: Klaus-Ulrich Blumenstock

Fotó: Conrad Beckold, Jurgen Decker, Dino Eisele, Thomas Fischer, Beate Yeske, Ingolf Pompe, Peter Falkenstein