A Naprendszer titokzatos perifériája

Naprendszerünk peremét a Föld óceánjaihoz lehet hasonlítani. Ugyanúgy, mint (kozmikus léptékben) szinte a kezünk ügyében vannak, de nehéz alaposan megvizsgálnunk őket. A tér sok más, távolabbi régióját jobban ismerjük, mint a Neptunusz pályáján túli Kuiper-öv régióit és az Oort-felhőt (1).

Szonda New Horizons már félúton van a Plútó és a következő kutatási célpontja, az objektum között 2014 év₆₉ w Kuiper-öv. Ez a Neptunusz pályáján túli terület, 30 AU-tól kezdődik. e. (vagy a. e., ami a Föld átlagos távolsága a Naptól) és körülbelül 100 a-nál végződik. pl. a Naptól.

1. A Kuiper-öv és az Oort-felhő

Már több mint 2015 millió km-re van tőle a New Horizons pilóta nélküli légijármű, amely 782-ben történelmi fényképeket készített a Plútóról. Amikor eléri a MU-t₆₉ (2) a megadott módon települ Alan Stern, a misszió vezető tudósa, az emberi civilizáció történetének legtávolabbi békekutatási rekordja.

Planetoid MU₆₉ egy tipikus Kuiper-öv objektum, ami azt jelenti, hogy pályája csaknem kör alakú, és nem marad keringési rezonanciában keringő Neptunuszával. Az objektumot a Hubble Űrteleszkóp fedezte fel 2014 júniusában, és a New Horizons küldetés következő célpontjai közé választották. A szakértők úgy vélik, hogy az MU₆₉ 45 km-nél kisebb átmérőjű. Az űrhajó számára azonban fontosabb feladat a Kuiper-öv részletesebb vizsgálata. A NASA kutatói több mint húsz objektumot szeretnének megvizsgálni a területen.

2. A New Horizons szonda repülési útvonala

A gyors változás 15 éve

Már 1951-ben Gerard Kuiper, melynek neve a Naprendszer közeli határa (a továbbiakban: Oort felhő), azt jósolta, hogy az aszteroidák rendszerünk legkülső bolygójának, azaz a Neptunusznak és a mögötte lévő Plútónak a pályáján kívül is keringenek. Az első, a neve 1992 KV1Azonban csak 1992-ben fedezték fel. A törpebolygók és a Kuiper-öv aszteroidáinak jellemző mérete nem haladja meg a néhány száz kilométert. Becslések szerint a 100 km-nél nagyobb átmérőjű Kuiper-öv objektumok száma eléri a több százezret.

A Kuiper-övön túlnyúló Oort-felhő évmilliárdokkal ezelőtt keletkezett, amikor egy összeomló gáz- és porfelhő alkotta a Napot és a körülötte keringő bolygókat. A fel nem használt anyag maradványait ezután messze a legtávolabbi bolygók pályája mögé dobták. Egy felhő a nap körül szétszórt apró testek milliárdjaiból állhat. Sugárja eléri a csillagászati ​​egységek százezreit is, össztömege pedig a Föld tömegének mintegy 10-40-szerese lehet. Egy ilyen anyagfelhő létezését 1950-ben jósolta meg a holland csillagász Jan H. Oort. Fennáll a gyanú, hogy a közeli csillagok gravitációs hatásai időről időre az Oort-felhő egyes objektumait lökdösik térségünkbe, hosszú életű üstökösöket hozva létre belőlük.

Tizenöt éve, 2002 szeptemberében fedezték fel a Naprendszer legnagyobb testét a Plútó 1930-as felfedezése óta, ami új korszakot nyitott a felfedezések és a Naprendszer perifériáiról alkotott kép gyors változásai között. Kiderült, hogy egy ismeretlen objektum 288 évente kering a Nap körül 6 milliárd km-es távolságban, ami több mint negyvenszerese a Föld és a Nap távolságának (a Plútó és a Neptunusz mindössze 4,5 milliárd km-re van). Felfedezői, a California Institute of Technology csillagászai nevezték el Kuaoara. Korai számítások szerint átmérőjének 1250 km-nek kellett volna lennie, ami több mint a fele a Plútó (2300 km) átmérőjének. Az új bankjegyek ezt a méretet a következőre változtatták 844,4 km.

2003 novemberében fedezték fel az objektumot 2003 WB 12, később nevezték el Tochka, a tengeri állatok létrehozásáért felelős eszkimó istennő nevében. A lényeg formálisan nem a Kuiper-övhöz tartozik, hanem ETNO osztály - vagyis valami a Kuiper-öv és az Oort-felhő között. Azóta e területtel kapcsolatos ismereteink gyarapodni kezdtek más objektumok felfedezésével együtt, amelyek között megnevezhetjük pl. Makemake, Haume vagy Eris. Ezzel párhuzamosan új kérdések is felmerültek. Még a Plútó rangja is. Végül, mint tudod, kizárták a bolygók elit csoportjából.

A csillagászok folyamatosan új határobjektumokat fedeznek fel (3). Az egyik legújabb az törpebolygó Dee Dee. 137 milliárd km-re található a Földtől. 1100 év alatt kering a Nap körül. Felületén a hőmérséklet eléri a -243°C-ot. Az ALMA teleszkópnak köszönhetően fedezték fel. A neve a "távoli törpe" rövidítése.

3. Transzneptunusz objektumok

Fantomfenyegetés

2016 elején beszámoltunk az MT-nek arról, hogy közvetett bizonyítékot kaptunk egy kilencedik, még ismeretlen bolygó létezésére a Naprendszerben (4). Később a svéd Lundi Egyetem tudósai azt mondták, hogy nem a Naprendszerben keletkezett, hanem a Nap által elfogott exobolygó volt. Számítógépes modellezés Alexandra Mustilla és kollégái azt sugallják, hogy a fiatal nap egy másik csillagtól "lopta el". Ez akkor történhetett meg, amikor a két sztár közeledett egymáshoz. Aztán a kilencedik bolygót más bolygók kidobták a pályájáról, és új pályát kapott, nagyon messze szülőcsillagától. Később a két csillag ismét távol volt egymástól, de az objektum a Nap körüli pályán maradt.

A Lundi Obszervatórium tudósai úgy vélik, hogy az ő hipotézisük a legvalószínűbb az összes közül, mert nincs jobb magyarázat arra, ami történik, beleértve a Kuiper-öv körül keringő objektumok pályáinak anomáliáit. Valahol odakint egy titokzatos hipotetikus bolygó bújt el a szemünk elől.

hangos beszéd Konsztantyina Batygina i Mike Brown a California Institute of Technology munkatársa, akik 2016 januárjában bejelentették, hogy egy másik bolygót találtak messze a Plútó pályáján túl, úgy beszélték meg a tudósokat, mintha már tudnák, hogy egy másik nagy égitest kering valahol a Naprendszer peremén. . . Valamivel kisebb lesz, mint a Neptunusz, és elliptikus pályán kering majd a Nap körül legalább 15 20-4,5. évek. Batygin és Brown azt állítják, hogy ez a bolygó a Naprendszer peremére lökődött, valószínűleg a fejlődésének korai szakaszában, körülbelül XNUMX milliárd évvel ezelőtt.

Brown csapata felvetette, hogy milyen nehézségekbe ütközik az ún Kuiper-szikla, vagyis egyfajta rés a transz-neptunusz aszteroidaövben. Ez könnyen megmagyarázható egy ismeretlen masszív tárgy gravitációjával. A tudósok rámutattak arra a szokásos statisztikára is, hogy az Oort-felhőben és a Kuiper-övben több ezer kőzettöredékhez több száz, több kilométer hosszú aszteroidának és esetleg egy vagy több nagybolygónak kell lennie.

4. Az egyik vizuális fantázia az X bolygóról.

2015 elején a NASA közzétette a Wide-Field Infrared Survey Explorer (WISE) megfigyeléseit. Kimutatták, hogy az űrben, a Naptól a Földig terjedő távolságnál akár 10 ezerszer nagyobb távolságban, nem lehetett megtalálni az X bolygót. A WISE azonban képes észlelni a Szaturnuszhoz hasonló nagyságú objektumokat, tehát egy égitestet. Neptun méretű test elkerülheti a figyelmét. Ezért a tudósok a hawaii XNUMX méteres Keck teleszkóppal is folytatják a keresést. Eddig hiába.

Lehetetlen nem beszélni a titokzatos "szerencsétlen" csillag, a barna törpe megfigyelésének koncepciójáról. – ami kettős rendszerré tenné a naprendszert. Az égbolton látható csillagok körülbelül fele két vagy több összetevőből álló rendszer. A kettős rendszerünk egy sárga törpét (a Napot) alkothat egy kisebb és sokkal hidegebb barna törpével együtt. Ez a hipotézis azonban jelenleg valószínűtlennek tűnik. Még ha egy barna törpe felszíni hőmérséklete csak néhány száz fok is lenne, berendezésünk akkor is észlelni tudná. A Gemini Obszervatórium, a Spitzer Teleszkóp és a WISE már több mint tíz ilyen objektum létezését állapította meg akár száz fényév távolságban is. Tehát ha a Nap műholdja tényleg ott van valahol, akkor azt már rég észre kellett volna vennünk.

Vagy talán a bolygó volt, de már nem létezik? amerikai csillagász, a Colorado állambeli Boulderben található Southwestern Research Institute (SwRI), David Nesvorny, a Science folyóiratban megjelent cikk bizonyítja, hogy az úgynevezett here jelenléte a Kuiper-övben az ötödik gázóriás lábnyomaamely ott volt a naprendszer kialakulásának kezdetén. A sok jégdarab jelenléte ezen a területen egy Neptunusz méretű bolygó létezésére utalna.

A tudósok a Kuiper-öv magját több ezer, hasonló pályával rendelkező transz-neptunikus objektum halmazának nevezik. Nesvorny számítógépes szimulációkkal modellezte ennek a "magnak" az elmúlt 4 milliárd év mozgását. Munkájában az úgynevezett szép modellt használta, amely a bolygók vándorlásának alapelveit írja le a Naprendszer kialakulása során.

A vándorlás során a Naptól 4,2 milliárd km-re található Neptunusz hirtelen 7,5 millió km-rel eltolódott. A csillagászok nem tudják, miért történt ez. Más gázóriások, elsősorban az Uránusz vagy a Szaturnusz gravitációs befolyását feltételezték, de semmi sem ismert a bolygók közötti gravitációs kölcsönhatásokról. Nesvorny szerint a Neptunusznak gravitációs kapcsolatban kellett maradnia valamilyen további jeges bolygóval, amely vándorlása során a Kuiper-öv felé kényszerült pályájáról. E folyamat során a bolygó szétesett, és hatalmas jeges objektumok ezrei keletkeztek, amelyeket ma magjaként vagy transzneptunuszaiként ismernek.

A Voyager és Pioneer sorozat szondái néhány évvel a kilövés után az első földi járművekké váltak, amelyek átkeltek a Neptunusz pályáján. A küldetések felfedték a távoli Kuiper-öv gazdagságát, és a Naprendszer eredetéről és szerkezetéről szóló viták tömkelegét elevenítették fel, amelyekről kiderül, hogy senki sem sejti. Egyik szonda sem találta el az új bolygót, de a kiszabaduló Pioneer 10 és 11 váratlan repülési pályát vett fel, amit még a 80-as években láttak. És ismét kérdések merültek fel a megfigyelt aberrációk gravitációs forrásával kapcsolatban, amely valószínűleg a periférián rejtőzik. a naprendszerből...