20 mm-es önjáró légvédelmi ágyú, amely a "Crusider" tankon alapul
20 mm-es önjáró légvédelmi ágyú, amely a "Crusider" tankon alapulKeresztes AA Mk II – Az önjáró légvédelmi berendezést 1942-ben hozták létre a csapatok légvédelmére menet közben és koncentrációs helyeken. A "Crusider" cirkáló tankot használták bázisként. A harckocsi torony helyett a megmaradt, gyakorlatilag változatlan alvázra a harckocsi torony helyett egy enyhén páncélozott körforgó torony került felszerelésre két Oerlikon 20 mm-es automata légelhárító löveggel, 120 kaliberű csőhosszal. A hajótest és a torony elülső páncélzatának vastagsága 25 mm, a hajótest és a torony páncélzata 12,7 mm volt. A torony páncéllemezei a függőlegeshez képest bizonyos szögben helyezkedtek el. A toronyba szerelt ikerberendezés percenként 2 x 450 lövés tüzelési sebességgel, 7200 m maximális lőtávolsággal és 2000 méteres földi célpontok magassági hatótávolságával rendelkezett. Ezt a lehetőséget két irányzék jelenléte biztosítja: légvédelmi és földi célpontok tüzelésére. A fegyverek emelkedési szöge 890 fok, süllyedési szöge 90 fok volt. A célhoz vezetésük hidraulikus vagy kézi hajtással történt. A külső kommunikáció biztosítására egy rádióállomást szereltek fel egy önjáró egységre. Miután a Crusider harckocsit, amelynek alvázát önjáró löveg létrehozására használták, leállították, a gyártást a Cromwell harckocsi alvázán folytatták.
A "Crusader" tankon alapuló önjáró légvédelmi fegyverek fejlesztése 1941 szeptemberében kezdődött. A sorozatgyártást 1943-ban kezdte meg a Moris Motors. Az önjáró légvédelmi berendezést 1942-ben hozták létre a csapatok légvédelmére menet közben és koncentrációs helyeken. A "Crusider" cirkáló tankot használták bázisként. A harckocsi torony helyett a megmaradt, gyakorlatilag változatlan alvázra a harckocsi torony helyett egy enyhén páncélozott körforgó torony került felszerelésre két Oerlikon 20 mm-es automata légelhárító löveggel, 120 kaliberű csőhosszal. A hajótest és a torony elülső páncélzatának vastagsága 25 mm, a hajótest és a torony páncélzata 12,7 mm volt. A torony páncéllemezei a függőlegeshez képest bizonyos szögben helyezkedtek el. A toronyba szerelt ikerberendezés percenkénti 450 lövésgyorsasággal, 7200 méteres maximális lőtávolsággal és 2000 méteres tengerszint feletti magassággal rendelkezett. Ezt a lehetőséget két irányzék jelenléte biztosítja: légvédelmi és földi célpontok tüzelésére. A fegyverek emelkedési szöge 90 fok, süllyedési szöge 9 fok volt. A célhoz vezetésük hidraulikus vagy kézi hajtással történt. A külső kommunikáció biztosítására egy rádióállomást szereltek fel egy önjáró egységre. Miután a Crusider harckocsit, amelynek alvázát önjáró löveg létrehozására használták, leállították, a gyártást a Cromwell harckocsi alvázán folytatták. Sorozatos módosítások:
Az önjáró légvédelmi berendezéseket 1944 óta kezdték használni az ellenségeskedésekben. A harckocsihadosztályok és -dandárok főhadiszállásaiban két ZSU, az ezredek főhadiszállásaiban pedig hat. A ZSU-t a harci egységek lefedésére használták a levegőből. Gyorsan világossá vált azonban, hogy a várakozásokkal ellentétben nem lőhetnek menet közben. Ezenkívül a szövetséges repülés levegőben való dominanciája mellett a ZSU-nak kevés munkája volt. Ezen harcjárművek egy része még 1945-ben is szolgálatban volt. A teljesítmény jellemzői
Forrás:
|