Argentin légitársaságok

Az Aerolíneas Argentinas az első dél-amerikai légitársaság, amely megkapta a Boeing 737-MAX 8-at.

A képen: a gépet 23. november 2017-án szállították Buenos Airesbe. 2018 júniusában 5 darab B737MAX8-ast üzemeltettek a vonalon, 2020-ra 11 darab B737-est kap a fuvarozó ebben a változatban. Boeing fotók

Dél-Amerika második legnagyobb országának légi közlekedésének története csaknem száz éves múltra tekint vissza. Hét évtizeden keresztül az ország legnagyobb légi fuvarozója az Aerolíneas Argentinas volt, amely független magáncégek versenyével szembesült az állami légiközlekedési piac fejlődése során. A 90-es évek elején az argentin céget privatizálták, de egy sikertelen átalakítás után ismét az államkincstár kezébe került.

Az első kísérletek Argentínában légi forgalom létrehozására 1921-ig nyúlnak vissza. Ekkor kezdett el Buenos Airesből az uruguayi Montevideoba repülni a River Plate Aviation Company, amelynek tulajdonosa Shirley H. Kingsley őrnagy, a Royal Flying Corps egykori pilótája. Kommunikációra katonai Airco DH.6 repülőgépeket, majd egy négyüléses DH.16-ost használtak. A tőkeinjekció és a névváltoztatás ellenére a cég néhány évvel később megszűnt. Az 20-as és 30-as években a rendszeres légi járat létrehozására tett kísérletek Argentínában szinte mindig sikertelenek voltak. Ennek oka az egyéb közlekedési módok túl erős versenye, a magas működési költségek, a magas jegyárak vagy a formai akadályok voltak. Rövid munkaidő után a közlekedési vállalatok gyorsan bezárták tevékenységüket. Ez volt a helyzet Lloyd Aéreo Córdoba esetében, akit Junkers segített, aki 1925-27-ben két F.13 és egy G.24 alapján Córdobából tevékenykedett, vagy a 30-as évek közepén a Servicio Aéreo Territorial de Santa Cruz, Sociedad Transportes Aéreos (STA) és Servicio Experimental de Transporte Aéreo (SETA). Hasonló sorsra jutott több helyi kommunikációt kiszolgáló repülőklub is az 20-as években.

Az első sikeres vállalat, amely hosszú ideig folytatta légiközlekedési tevékenységét az országban, a francia Aéropostale kezdeményezésére létrehozott légitársaság volt. A cég az 20-as években az amerikai kontinens déli felét elérő postai szállítmányozást fejlesztett ki, ahonnan az évtized vége óta csatlakoznak Európához. Az új üzleti lehetőségeket felismerve a társaság 27. szeptember 1927-én megalapította az Aeroposta Argentina SA-t. Az új vonal több hónapos előkészítés és több járat üzemeltetése után kezdte meg működését 1928-ban, ami megerősítette a rendszeres járatok lehetőségét külön útvonalakon. Hivatalos beleegyezés hiányában 1. január 1929-jén a társaság tulajdonában lévő két Latécoère 25-ös nem hivatalos első repülést hajtott végre a Buenos Aires-i General Pacheco repülőtérről a paraguayi Asuncionba. Ugyanezen év július 14-én postai járatok indultak az Andokon át Santiago de Chilébe Potez 25-ös repülőgépekkel.Az elsők között, akik új útvonalakon repültek, Antoine de Saint-Exupery volt. 1. november 1929-én átvette a Latécoère 25 irányítását is, kombinált járatot nyitva Buenos Airesből, Bahia Blancából, San Antonio Oeste-ból és Trelew-ből Comodoro Rivadavia olajközpontjába; az első 350 mérföldet Bahiáig vasúton, az út többi részét légi úton tettük meg.

A 30-as és 40-es évek fordulóján számos új cég lépett be az argentin szállítási piacra, köztük a SASA, a SANA, az olasz kormány által tőkésített Corporación Sudamericana de Servicios Aéreos vagy a Líneas Aéreas del Sudoeste (LASO) és a Líneas Aéreas del Noreste (LANE) ), amelyet az argentin katonai repülés hozott létre. Az utolsó két vállalat 1945-ben egyesült, és Líneas Aéreas del Estado (LADE) néven kezdte meg működését. A katonai szolgáltató a mai napig rendszeres légi fuvarozást végez, így Argentína legrégebben működő légitársasága.

Ma az Aerolíneas Argentinas az ország második legrégebbi és legnagyobb légitársasága. A légitársaság története az 40-es évekre nyúlik vissza, tevékenységének kezdete mind a légi közlekedési piac változásaihoz, mind a politikai átalakuláshoz kötődik. Az elején meg kell említeni, hogy 1945-ig a külföldi légitársaságok (főleg a PANAGRA) meglehetősen nagy kereskedelmi szabadságot élveztek Argentínában. A nemzetközi kapcsolatokon túl az országon belüli városok között is működhetnének. A kormány nem volt elégedett ezzel a döntéssel, és azt szorgalmazta, hogy a hazai vállalatok tartsák fenn nagyobb ellenőrzést a légi forgalom felett. Az 1945 áprilisában életbe lépett új szabályozás szerint a helyi járatokat csak állami tulajdonú vállalatok, illetve a társaság légiközlekedési osztályának engedélyével üzemeltethették, amelyek argentin állampolgárok tulajdonában voltak.

ALFA, FAMA, ZONDA és Aeroposta – a 40-es évek végének nagy négye.

A kormány hat régióra osztotta az országot, amelyek mindegyikét egy-egy szakosodott részvénytársaság szolgálhatta ki. Az új szabályozás hatására három új légiközlekedési vállalat lépett a piacra: a FAMA, az ALFA és a ZONDA. Az első flottát, amelynek teljes neve Argentin Fleet Aérea Mercante (FAMA), 8. február 1946-án hozták létre. Hamarosan megkezdte működését Short Sandringham repülő csónakokkal, amelyeket azzal a szándékkal vásároltak, hogy kapcsolatot teremtsenek Európával. A Line volt az első argentin cég, amely transzkontinentális körutazásokat indított. A Párizsba és Londonba (Dakaron keresztül) 1946 augusztusában indított műveletek a DC-4-en alapultak. Októberben Madrid, a következő év júliusában pedig Róma szerepelt a FAMA térképén. A cég a brit Avro 691 Lancastrian C.IV és Avro 685 York C.1 repülőgépeket is használta a szállításhoz, de az alacsony kényelem és az üzemeltetési korlátok miatt ezek a repülőgépek rosszul teljesítettek hosszú útvonalakon. A légitársaság flottájában kétmotoros Vickers Vikingek is szerepeltek, amelyek elsősorban helyi és kontinentális útvonalakon közlekedtek. 1946 októberében a DC-4 New Yorkba kezdett repülni Rio de Janeirón, Belémen, Trinidadon és Havannán keresztül, a hordozó São Paulóba is közlekedett; hamarosan a flottát feltöltötték túlnyomásos kabinos DC-6-tal. A FAMA 1950-ig saját néven működött, hálózatába a korábban említett városok mellett Lisszabon és Santiago de Chile is kiterjedt.

A második, az argentin szállítási piacon bekövetkezett változások részeként létrejött cég az 8. május 1946-án alapított Aviación del Litoral Fluvial Argentino (ALFA). 1947 januárjától a vonal átvette a hadműveleteket az ország északkeleti részén Buenos Aires, Posadas, Iguazu, Colonia és Montevideo között, a LADE katonasága által. A társaság postai járatokat is üzemeltetett, amelyeket eddig az argentin hadsereg tulajdonában lévő társaság - Servicio Aeropostales del Estado (SADE) -, a már említett LADE részeként üzemeltetett. A vonalat 1949-ben felfüggesztették, működésének utolsó szakasza az útvonaltérképen Buenos Aires, Parana, Reconquista, Resistence, Formosa, Monte Caseros, Corrientes, Iguazu, Concordia (mind az ország északkeleti részén) és Asuncion ( Paraguay) és Montevideo (Uruguay). Az ALFA flottájában többek között Macchi C.94, hat Short S.25, két Beech C-18S, hét Noorduyn Norseman VI és két DC-3 szerepel.