A Hold másik oldala

A Hold másik oldalát a Nap pontosan úgy világítja meg, mint az úgynevezett pályát, csak a Földről nem lehet látni. Bolygónkról a Hold felszínének összesen (de nem egyidejűleg!) 59%-át lehet megfigyelni, a fennmaradó 41%-ot pedig, ami az úgynevezett hátoldalhoz tartozik, csak űrszondák segítségével lehetett megismerni. És nem láthatja, mert az az idő, ami alatt a Hold a tengelye körül forog, pontosan ugyanannyi, mint a Föld körüli forgása.

Ha a Hold nem forogna a tengelye körül, akkor a K pont (valamely általunk kiválasztott pont a Hold arcán), amely kezdetben az arc közepén látható, egy hét múlva a Hold peremén lenne. Eközben a Hold egy negyed fordulatot tesz a Föld körül, ezzel egyidejűleg negyed fordulatot tesz a tengelye körül, ezért a K pont még mindig a korong közepén van. Így a Hold bármely helyzetében a K pont pontosan azért lesz a korong közepén, mert a Hold egy bizonyos szögben a Föld körül keringve ugyanabban a szögben forog maga körül.

A két mozgás, a Hold forgása és a Föld körüli mozgása teljesen független egymástól, és pontosan azonos periódusú. A tudósok azt sugallják, hogy ez az elrendezés a Földnek a Holdra gyakorolt ​​több milliárd éven át tartó erős hatásának köszönhető. Az árapályok megakadályozzák az egyes testek forgását, így a Hold forgását is lelassították, amíg az egybe nem esett a Föld körüli keringésének időpontjával. Ebben az állapotban a szökőár már nem terjed át a Hold felszínén, így a forgását akadályozó súrlódás megszűnt. Ugyanígy, de jóval kisebb mértékben, az árapály lelassítja a Föld tengelye körüli forgását, aminek a múltban valamivel gyorsabbnak kellett volna lennie, mint most.

A hold

Mivel azonban a Föld tömege nagyobb, mint a Hold tömege, a Föld forgása sokkal lassabb volt. Valószínűleg a távoli jövőben a Föld forgása sokkal hosszabb lesz, és közel lesz a Hold Föld körüli forradalmának időpontjához. A Massachusetts Institute of Technology tudósai azonban úgy vélik, hogy a Hold kezdetben elliptikus, nem pedig kör alakú pályán mozgott, 3:2 rezonanciával, azaz. a pálya minden két fordulatára három fordulat volt a tengelye körül.

A kutatók szerint ennek az állapotnak csak néhány százmillió évig kellett volna fennállnia, mielőtt az árapály-erők lelassították a Hold forgását a jelenlegi 1:1 körkörös rezonanciára. A mindig a Föld felé néző oldal megjelenésében és szerkezetében nagyon különbözik a másik oldaltól. A kéreg a közeli oldalon sokkal vékonyabb, hatalmas, hosszan megkeményedett sötét bazaltmezőkkel, amelyeket mariának hívnak. A Hold Földről láthatatlan oldalát jóval vastagabb kéreg borítja, számos kráterrel, de kevés tenger található rajta.