F-35A Lightning II Európában
Az F-35-öt hálózatközpontú harci repülőgépnek tervezték, amely e tekintetben átjáróként működik, miközben más hálózati elemeket is integrált taktikai képpel lát el. Ez a hálózat összes elemének helyzettudatosságát az F-35-ös pilóta helyzettudatával megegyező szintre emeli.
Január 31-én került sor Deblinben a lengyel légierő 32 Lockheed Martin F-35A Lightning II repülőgép vásárlására vonatkozó szerződés aláírásának hivatalos ünnepségére. Így Lengyelország csatlakozott ahhoz a hét európai országhoz, amely már az F-35-öt választotta – Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Törökország, Olaszország és az Egyesült Királyság. Ezt a lehetőséget kihasználva érdemes bemutatni az F-35A beszerzési programjainak előrehaladását és jelenlegi állását a fenti országokban, valamint a helyi cégek bevonását az ilyen típusú repülőgépek globális flotta gyártási és karbantartási programjainak megvalósításába.
Az ötödik generációs F-35 Lightning II (Joint Strike Fighter, JSF) többcélú harci repülőgép-program a kezdetektől nemzetközi jellegű. Az F-35 három változatát fejlesztették ki az Egyesült Államokban és a szövetséges országokban használt több típusú repülőgép helyettesítésére: F / A-18 Hornet, F-16 Fighting Falcon, F-4 Phantom II, A-10 Thunderbolt II, Tornado, AMX és Harrier. Azok az országok, amelyek érdekeltek az F-35 beszerzésében és megfelelnek az Egyesült Államok biztonsági követelményeinek, részt vehetnek a JSF program rendszerfejlesztési és demonstrációs (SDD) szakaszában. Pénzbeli hozzájárulás fejében tovább vehettek részt üzemi teszteken, majd tömeggyártásban, így az ún. együttműködő partnerek (Cooperative Program Partners, CPP).
A külföldi partnerek bevonásának mértékétől függően a CPP-ket három csoportra osztották. Az egyetlen Tier 1 partner (Tier 1 vagy Level 2004) az Egyesült Királyság, amelynek pénzügyi hozzájárulása 2,056-ra 5,1 milliárd dollár volt (akkor az SDD szakasz teljes költségének 2002%-a). 1,028 előtt Olaszország (2,5 milliárd USD; 800%) és Hollandia (2,0 millió USD; 2%) szintén csatlakozott a JSF-hez Tier/Tier 144 partnerként. Ausztrália (0,4 millió; 110%), Dánia (0,3 millió; 100%), Kanada Tier 0,2 Partnerek lettek (122 millió; 0,3%), Norvégia (175 millió; 0,4%) és Törökország (3 millió; 35%). (Szint / XNUMX. szint). Izrael és Szingapúr pedig úgynevezett Security Cooperation Participants (SCP) néven csatlakozott a JSF programhoz – értesültek a programról, de közvetlenül nem vettek részt benne. A fennmaradó F-XNUMX vásárlókat exportvevőként kezeljük.
A NATO európai országai közül Belgium, Dánia, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Törökország (amely 35-ben azonban kikerült a programból) és Olaszország továbbra is kifejezte szándékát az F-2019A hagyományos felszállással, ill. leszállás (CTOL), valamint az F-35B rövid felszállás és függőleges leszállás (STOVL) az Egyesült Királyságba és Olaszországba (lásd Aviation International No. 8/2019). Az F-35 további potenciális európai vásárlói közé tartozik Finnország, Görögország, Spanyolország, Románia és Svájc, de kötelező erejű döntés még nem született velük kapcsolatban.
Az F-35-ös repülőgépek átvétele nemcsak a légierő harci potenciáljának és hadműveleti képességeinek gyors növekedését jelenti, hanem a személyzet képzési programjaiban, valamint a repülőgépvázak, hajtóművek és repüléstechnika karbantartási, javítási és felújítási eljárásaiban is alapvető változást jelent. Drága beruházások szükségesek a légibázisok infrastruktúrájába, valamint a repülőgépek földi kiszolgálásához szükséges berendezésekbe és anyagokba is. A felmerülő költségek bizonyos kompenzációja a helyi vállalkozások részvétele a repülőgépek gyártását, karbantartását és további korszerűsítését célzó programokban (Production, Sustainment and Follow-on Development, PSFD), amelyeket több évtizedre terveztek. Ez mérhető hosszú távú gazdasági előnyökkel jár azoknak az országoknak, amelyek az F-35 megvásárlása mellett döntenek, például hozzáférést az új technológiákhoz, munkahelyeket, költségvetési bevételeket.
Belgium
Az F-16-os repülőgépek utódainak megszerzéséről szóló megbeszélések több mint egy évtizede kezdődtek Belgiumban, de a kormány csak 17. március 2017-én írt ki hivatalos pályázati felhívást. Az F-35A versenytársai az ACCaP-ben (Air Combat Capability Program) a Boeing F/A-18E/F Super Hornet, a Dassault Rafale, az Eurofighter Typhoon és a Saab JAS 39E/F Gripen voltak. Ugyanezen év április 19-én a Boeing visszalépett a tendertől. A svédek ugyanezt tették július 10-én. Októberben a belga kormány technikai okokból elutasította a francia javaslatot. 19. január 2018-én az Egyesült Államok külügyminisztériuma beleegyezett 34 F-35A esetleges eladásába Belgiumba az FMS (Foreign Military Sales) eljárás keretében.
A pályázatot 2018 júniusában kellett volna lezárni, de októberre halasztották. A hatalmas költségek miatt Brüsszel más lehetőségeket is fontolgat, többek között az újbóli felajánlást Franciaországnak vagy a meglévő F-16-osok korszerűsítését. Végül 25. október 2018-én az F-35A repülőgép kiválasztása mellett döntöttek a Block 4 avionikai szoftverrel, így Belgium lett a tizenharmadik ország, amely megvásárolta az F-35-öt. Stephen Vandeput belga védelmi miniszter egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a hét értékelési szempont mindegyikében az amerikai javaslat volt a legjobb, és az F-35A a legjobb választás országunk számára pénzügyi, üzemeltetési és ipari szempontból.
A 34 darab F-35A beszerzésének költsége logisztikai és személyzeti képzéssel együtt 3,8 évre várható, a potenciális szerződéses összeg 4 milliárd euró lehet. A szállítások várhatóan 2030-ban kezdődnek és az évtized végéig tartanak. A kezdeti üzemkészültséget (IOC) 6,53 közepén, a teljes üzemkészültséget (FOC) pedig 2023 januárjában kell elérni. A tervek szerint az F-2027A a légiközlekedési komponensben marad (Luchtcomponent; Composante Air; [belga]). A Belga Védelmi Erők (Defense; La Défense; [Belgian Defense Forces) légi komponense) legalább 2029-ig.
Számos belga cég vesz részt az F-35 programban. A holland Fokker Technologies cég megrendelte a zaventemi Asco Industries-t, hogy készítsen lengéscsillapító bordákat. 2018 márciusában a gosselis székhelyű Sonaca szerződést írt alá a Lockheed Martinnal az egyes F-35 szerkezeti elemek gyártására. Viszont az Ignition! (a Sonaca és a Sabena Aerospace vegyes vállalata) a logisztikával (műveletirányítás, alkatrész-elosztás, földi felszerelések, repülőgép-javítások és berendezések frissítése), valamint pilóta- és szerelőképzéssel foglalkozik. A norvég AIM Norway cég tulajdonában lévő, liege-i Pratt & Whitney Belgium Engine Centerrel (BEC) kötött szerződés értelmében részt vesz az F135-ös motorok időszakos ellenőrzésében, javításában és nagyjavításában. Az ILIAS Solutions informatikai eszközöket biztosít a flottakezeléshez, karbantartáshoz és beszerzéshez.
Dánia
Dánia 1997-ben kifejezte szándékát, hogy csatlakozzon a JSF programhoz, és 2002-ben harmadik szintű partnerré vált. 2005 augusztusában a dán kormány hivatalosan is elindította az új vadászgépek beszerzési eljárását (Nyott Kampfly program) a légierőnél használt F-16-osok (Flyvevåbnet; Dán Királyi Légierő, RDAF) helyettesítésére. Ekkor 48 jármű vásárlását fontolgatták. A jelöltek között volt a Lockheed Martin F-35A, a Saab JAS 39 Gripen és az Eurofighter Typhoon is. A francia Rafale azonban hiányzott, mivel a Dassault visszalépett a tendertől. 2007 decemberében az Eurofighter is visszalépett a versenytől, de 2008 májusában a Boeing csatlakozott az F/A-18E/F Super Hornethez. A nyertes tervet 2009-ben kellett volna kiválasztani, de a pályázat hamarosan egy évet csúszott, 2010 márciusában pedig a teljes programot felfüggesztették anyagi okok miatt.
13. március 2013-án a dánok újraindították a pályázati eljárást, és mind a négy céget meghívták a részvételre. Ezúttal 24-32 repülőgép vásárlásáról volt szó. A részletes kérelmeket 10. április 2014-én küldték el, július 21-ig három ajánlat érkezett (a Saab időközben kiszállt a licitből). A konkrét repülőgéptípus kiválasztásáról 2015. június végéig kellett volna döntést hozni, de május 27-én elhalasztották. Végül csak 12. május 2016-én jelentette be Lars Løkke Rasmussen dán miniszterelnök és Peter Christensen védelmi miniszter, hogy a kormány 27 F-35A megvásárlását javasolja a parlamentnek körülbelül 3 milliárd USD (20 milliárd CZK) értékben. A kormány döntését június 9-én hagyták jóvá az ellenzéki politikai pártok. Az LRIP 12 sorozat nyolc darabjának gyártására és szállítására vonatkozó szerződést 2018-ban írták alá. Ezt követően az LRIP 13 sorozathoz két, az LRIP 14 sorozathoz pedig négy egységet rendelnek.
16. január 2019-án megkezdődött az első dán F-35A (RDAF rendszám: L-001) első törzsének összeszerelése a Lockheed Martin Fort Worth-i üzemében. A repülőgép várhatóan még ebben az évben elkészül, majd jövőre átadják az RDAF-nak az arizonai Luke AFB számára. A dán pilóták kiképzését az Egyesült Államok légierejének 308. vadászszárnyának 56. „Emerald Knights” vadászrepülőszázada végzi. A terv szerint az F-35A repülőgépek szállítása 2026-ig tart. A kezdeti műveleti készenlétet (IOC) 2025-ben, a teljes műveleti készenlétet (FOC) 2027-ben kell elérni.
A dán Terma cég évek óta gyárt szerkezeti elemeket és berendezéseket az F-35 mindhárom módosításához, beleértve a szárny alatti levegő-föld fegyveroszlopok, GAU-22/A ágyú haskonténer az F-35B és F-35C változatokhoz, a vízszintes farok kompozit elülső élei, a törzs középső részét borító kompozit panelek, valamint a vízszintes és függőleges farok, AN radarkomponensek /APG-81 és AN/AAQ-37 (Electro-Optical Distributed Aperture System, EO DAS) figyelmeztető rendszerek. A Multicut cég duralumínium konzolokat és tartókat gyárt a repülőgépvázhoz és az F135-ös motorhoz való rögzítéshez és szerelvényekhez. A Danish Avionics Test Center (ATCD; a Termy és a Scandinavian Avionics vegyesvállalata) karbantartja, javítja és frissíti a dán F-35A repüléselektronikai alkatrészeit.
Holandia
A 16. és 16. század fordulóján, az F-35A / B vadászrepülőgépek F-5AM / BM szabványra való frissítésére irányuló program végrehajtása során a hollandok elkezdték fontolóra venni utódaik megszerzésének lehetőségét. A legígéretesebbnek az F-2002-es repülőgépet tartották, így 15. június 2006-én Hollandia csatlakozott a JSF program SDD szakaszához, 30. november 2008-án pedig aláírták a megállapodást a PSFD szakaszban való részvételről is. 2. május 2009-án a holland parlament hozzájárult a Királyi Légierő (Koninklijke Luchtmacht, KLu; Holland Királyi Légierő, RNLAF) részvételének finanszírozásához az Initial Operational Testing (IOT&E) során. Igényeikre 35. június 01-én megvásárolták az első F-001A-t (AN-19; RNLAF F-2010), 02. november 002-án pedig a másodikat (AN-3 / F-4). A repülőgépek az LRIP (Low-Rate Initial Production) 1-es és 2012-es sorozat részeként készültek. Az első példányt 2. április 2013-án, a másodikat 6. március 2012-án dobták piacra. 27. augusztus 2013-én tesztelték és 25. június 12-én vásárolta meg az RNLAF 2013. júliusában és 35. szeptember XNUMX-én, és ezek lettek az első F-XNUMXA-k, amelyeket külföldi felhasználónak szállítottak ki.
