A fregattok mindenre jók?
Egy megfelelően felszerelt és felfegyverzett fregatt hazánk integrált légvédelmi rendszerének fontos, mobil eleme lehetne. Sajnos Lengyelországban ezt a gondolatot nem értették meg a politikai döntéshozók, akik a hagyományos, mozdulatlan, ágazati működtetésű földrendszerek vásárlása mellett döntöttek. Márpedig az ilyen hajókat nem csak légi célpontok elleni küzdelemre lehetne használni konfliktusok során – persze feltéve, hogy nem a haditengerészet katonai szerepe, amely a területünk megvédésében rejlik a tengeri agresszióval szemben, nem az egyetlen létjogosultsága. . A képen a De Zeven Provinciën LCF típusú holland légvédelmi és parancsnoki fregatt látható, amely az SM-2 Block IIIA közepes hatótávolságú légvédelmi rakétát lőtte ki.
A fregattok jelenleg a legelterjedtebbek a NATO-ban, és általában a világon, a közepes méretű többcélú harci hajók osztályában. Ezeket az Észak-atlanti Szövetség szinte minden haditengerészettel rendelkező országa, valamint számos más ország haditengerészeti hadereje üzemelteti. Ez azt jelenti, hogy "mindenre jók"? Nincsenek univerzális tökéletes megoldások. A fregattok manapság azonban lehetővé teszik, hogy a tengeri erők a legtöbb esetben elvégezzék az egyes országok kormányai által számukra kijelölt alapvető feladatokat. Azt, hogy ez a megoldás közel áll az optimálishoz, bizonyítja a felhasználók nagy és még mindig növekvő száma.
Miért a fregattok olyan népszerű hadihajó-osztály az egész világon? Nehéz egyértelmű választ találni. Ez számos kulcsfontosságú taktikai és technikai kérdéshez kapcsolódik, amelyek általánosan alkalmazhatók egy olyan ország körülményei között, mint például Lengyelország, de Németország vagy Kanada is.
Ezek jelentik az optimális megoldást a „költség-hatás” viszonylatban. A távoli vizeken önállóan vagy hajócsapatban hajthatnak végre műveleteket, méretüknek és vízkiszorításuknak köszönhetően különféle felszerelés- és fegyverkészlettel - azaz harcrendszerrel - felszerelhetők, amely sokrétű feladat végrehajtását teszi lehetővé. Ezek közé tartozik: harc légi, felszíni, víz alatti és szárazföldi célpontok ellen. Utóbbi esetében nemcsak a célpontok fegyvertűzzel való eltalálásáról van szó, hanem cirkálórakétákkal a hátországban ismert elhelyezkedésű objektumok elleni csapásról is. Ezenkívül a fregattok, különösen az elmúlt években tervezettek, nem harci küldetéseket is végrehajthatnak. A humanitárius műveletek támogatásáról vagy a tengeri törvények betartatását célzó rendfenntartásról szól.
Németország nem lassít. Az F125 típusú expedíciós fregattok expedíciós szolgálatba állnak, és már a következő modell, az MKS180 sorsa is mérlegelhető. A "többcélú csatahajó" mozaikszó valószínűleg csak politikai fedezetet jelent egy sorozat 9000 tonnás vízkiszorítású egység megvásárlására. Ezek már nem is fregattok, hanem pusztítók, vagy legalábbis a gazdagok ajánlata. Lengyel körülmények között a sokkal kisebb hajók megváltoztathatják a lengyel haditengerészet arculatát, és így a tengeri politikánkat is.
A méret fontos
Nagy önállóságuknak köszönhetően a fregattok hosszú ideig tudják ellátni feladataikat otthonuktól távol, és kevésbé vannak kitéve a kedvezőtlen hidrometeorológiai viszonyoknak is. Ez a tényező minden víztestben fontos, beleértve a Balti-tengert is. Azok az újságírói tézisek szerzői, amelyek szerint a tengerünk egy „medence”, és hogy a legjobb hajó, amelyen helikopterrel üzemeltethető, természetesen nem tartózkodtak a Balti-tengeren. Sajnos véleményük negatív hatással van a lengyel haditengerészet jelenlegi drámai összeomlásáért felelős döntéshozó központokra.
Számos országban, így régiónkban is végzett elemzések azt mutatják, hogy csak a 3500 tonnánál nagyobb vízkiszorítású hajók – azaz fregattok – képesek megfelelő szenzor- és effektorkészlet elhelyezésére, ami lehetővé teszi a rábízott feladatok hatékony ellátását. megfelelő hajózhatóság és korszerűsítési potenciál fenntartása. Ezekre a következtetésekre jutott még Finnország vagy Svédország is, amelyek az alacsony vízkiszorítású harci hajók - rakétaüldözők és korvett - üzemeltetéséről ismertek. Helsinki folyamatosan hajtja végre a Laivue 2020 programját, amelynek eredményeként a könnyű Pohjanmaa fregattok testet öltenek, körülbelül akkora vízkiszorítással, mint a Balti-tenger, és a helyi partvidéket siklókkal. Valószínűleg a tengerünkön túli nemzetközi küldetésekben is részt vesznek, amire a jelenlegi Merivoimatu hajók nem voltak képesek. Stockholm a mai Visby korvetteknél jóval nagyobb egységek vásárlását is tervezi, amelyek bár modernek, de számos korlát megbélyegzi az elégtelen méretekből, a feladatokkal túlterhelt kis személyzetből, alacsony autonómiából, alacsony tengeralkalmasságból, valamint a fedélzeti helikopter hiányából adódó korlátozásokat. vagy légvédelmi rakétarendszer stb.
Tény, hogy a vezető hajógyártók 1500 ÷ 2500 t lökettérfogatú, sokoldalú fegyverzetű, többcélú korvetteket kínálnak, de a méretükből adódó, már említett hiányosságoktól eltekintve alacsony modernizációs potenciállal is rendelkeznek. Emlékeztetni kell arra, hogy a modern valóságban még a gazdag országok is vállalják a fregatt méretű és árú hajók élettartamát 30 vagy még több évig. Ebben az időszakban a potenciál a változó valóságnak megfelelő szinten tartása érdekében korszerűsítésre lesz szükség, amely csak akkor valósítható meg, ha a hajó kialakítása kezdettől fogva rendelkezik vízkiszorítási tartalékkal.
Fregattok és politika
Ezek az előnyök lehetővé teszik, hogy az európai NATO-tagok fregattjai részt vegyenek a világ távoli régióiban folyó hosszú távú műveletekben, például támogatják az Indiai-óceán vizein a kalózkodás elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, vagy hogy szembenézzenek a tengeri kereskedelmi és kommunikációs útvonalakat fenyegető egyéb fenyegetésekkel.
Ez a politika volt az alapja az olyan haditengerészeti erők átalakításának, mint Dánia vagy a Német Szövetségi Köztársaság földrajzilag közeli flottája. Az első vagy egy tucat évvel ezelőtt, a felszerelést tekintve, egy tipikus hidegháborús haditengerészet volt, számos kis és egycélú parti védelmi hajóval – rakéta- és torpedókeresztezőkkel, bányászokkal és tengeralattjárókkal. A politikai változások és a Dán Királyság fegyveres erőinek reformja több mint 30 egységet azonnal nemlétezésre ítélt. Még a víz alatti erőket is felszámolták! Ma a felesleges hajók tömege helyett a Søværnet magját három Iver Huitfeldt fregatt és két többcélú logisztikai hajó, Absalon típusú kvázi fregatt alkotja, amelyek szinte folyamatosan üzemelnek, pl. küldetésekben az Indiai-óceánon és a Perzsa-öbölben. A németek ugyanezen okokból megépítették az egyik legvitatottabb "expedíciós" F125 Baden-Württemberg típusú fregattot. Ezek nagy - kb. 7200 t vízkiszorítású - hajók, amelyeket hosszú távú, bázisoktól távoli üzemeltetésre terveztek, korlátozott hajóépítési lehetőséggel. Mi utasítja balti szomszédainkat, hogy küldjenek hajókat „a világ végére”?
A kereskedelem biztonságával kapcsolatos aggodalom jelentős hatással van gazdaságaik állapotára. Az ázsiai alapanyagok és olcsó késztermékek szállításától való függés annyira fontos, hogy indokoltnak tartották a flottaátalakításokat, új fregattok építését és a nemzetközi kereskedelem biztonságát szolgáló közös erőfeszítést, bár el kell ismerni, hogy esetükben a haditengerészeti erők hadműveleti területe nagyobb, mint hazánkban.
Ezzel összefüggésben figyelemre méltó példát hoz Lengyelország, amelynek fejlődő gazdasága nemcsak a tengeri teherszállítástól függ, hanem – és talán mindenekelőtt – az energiaforrások szállításától is. Stratégiai jelentőségű a Katarral kötött hosszú távú megállapodás a Świnoujście-i gázterminál cseppfolyósított gázellátásáról vagy a kőolaj szállításáról a gdański terminálra. Biztonságukat a tengeren csak kellően nagy, jól képzett legénységgel rendelkező hajók tudják biztosítani. A haditengerészeti rakétaegység modern rakétái vagy a 350 tonnás Hurricane rakéták erre nem képesek. Természetesen a Balti-tenger nem a közmondásos tó, hanem a globális gazdaság fontos területe. Amint azt a statisztikák mutatják, a világ egyik legnagyobb konténerszállító hajója befolyásolja, aminek köszönhetően közvetlen kereskedelmi kapcsolatok lehetségesek a Kínai Népköztársaság és például Lengyelország között (a gdański DCT konténerterminálon keresztül). Statisztikailag naponta több ezer hajó közlekedik rajta. Nehéz megmondani, mi az oka annak, hogy ez a fontos téma hiányzik a hazánk biztonságáról szóló vitából - talán a tengeri kereskedelem "jelentőségének" félreértelmezése okozza? A rakomány tömegét tekintve Lengyelország kereskedelmének 30%-át a hajószállítás adja, ami nem feltétlenül vonzza fel hatékonyan a figyelmet, de ugyanazok az áruk országunk kereskedelmének értékének 70%-át teszik ki, ami teljes mértékben szemlélteti e jelenség jelentőségét a lengyel gazdaság.
