Galaxisok és fonatok
Közvetlenül mellettünk, kozmikus léptékben, vagyis a Tejút peremén fedeztek fel egy galaxist, amely valószínűleg hatalmas sötétanyag-tartalommal rendelkezik, ami lehetőséget teremt korai megfigyelésére. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a sötét anyag még közelebb is lehet, akár hatótávolságon belül is, mert ahogy Gary Preso, a NASA Jet Propulsion Laboratory kutatója javasolta, a Földön sötét anyag „fonatai” vannak.
A Triangulum II galaxisa egy kis képződmény, amely mindössze körülbelül ezer csillagot tartalmaz. A Caltech Intézet tudósai azonban azt gyanítják, hogy egy titokzatos sötét anyag rejtőzik benne. Honnan jött ez a feltételezés? Evan Kirby, a fent említett Caltech munkatársa úgy határozta meg ennek a galaxisnak a tömegét, hogy megmérte az objektum középpontja körül keringő hat csillag sebességét a 10 méteres Keck-teleszkóp segítségével. A galaxis tömege ezekből a mozgásokból számolva sokkal nagyobbnak bizonyult, mint a csillagok össztömege, ami azt jelenti, hogy a galaxis valószínűleg sok sötét anyagot tartalmaz.
Ebben a helyzetben a Triangulum II galaxis válhat a kutatás fő célpontjává és területévé. Többek között ez az előnye, hogy viszonylag közel van hozzánk. A sötét anyaggal való azonosítás egyik fő jelöltje, a WIMP (Weakly Interacting Massive Particles – Weakly Interacting Massive Particles) valószínűleg meglehetősen könnyen kimutatható lenne benne, hiszen egy „nyugodt” galaxisról van szó, más erős sugárforrások nélkül, amelyek összetéveszthetők a WIMP-vel. Másrészt Preso állításai azon a közelmúltbeli hiedelmen alapulnak, hogy a sötét anyag az űrben részecskék „finom sugarai” formájában van jelen, amelyek átjárják a világűrt. Ezek az egzotikus sötétanyag-részecskék folyamai nemcsak a Naprendszeren túlnyúlhatnak, hanem átléphetik a galaxisok határait is.
Ezért amikor a Föld útja során keresztezi ezeket a patakokat, gravitációja hatással van rájuk, és úgy néznek ki, mint a bolygónk körül növekvő hagymás szőrszálak. A tudós szerint egy millió kilométerrel a Föld felszíne fölé nyúló gömbből nőnek ki. Véleménye szerint, ha nyomon tudnánk követni az ilyen "szőrtüszők" elhelyezkedését, oda lehetne küldeni kutatószondákat, amelyek olyan részecskékről adnának adatokat, amelyekről még gyakorlatilag semmit sem tudunk. Talán még jobb lenne egy kamerát a Jupiter körüli pályára küldeni, ahol a sötét anyag "haj" sokkal intenzívebb formában létezhetne.
