kémiai vulkán

Az egyik leglátványosabb kémiai reakció az ammónium-dikromát (VI) (NH4) 2Cr2O7 bomlási folyamata, amelyet „kémiai vulkánként” ismernek. A reakció során nagy mennyiségű porózus anyag szabadul fel, ideálisan utánozva a vulkáni lávát. A mozi korai időszakában az (NH4)2Cr2O7 lebontását még "speciális effektusként" is használták! A kísérletet lebonyolítani kívánó kísérletezőket arra kérjük, hogy ne otthon végezzék (a szálló por miatt, amely szennyezheti a lakást).

A teszt elvégzéséhez ammónium (VI)-dikromáttal (NH) töltött porcelán tégelyre (vagy más hőálló edényre) lesz szüksége.₄)₂Cr₂O₇ (1. fotó). Helyezze a tégelyt egy homokdombra, amely egy vulkáni kúpot szimulál (2. kép), és gyújtsa meg a narancssárga port egy gyufával (3. kép). Egy idő után a vegyület gyors bomlási folyamata indul meg, ami nagy mennyiségű gáznemű termék felszabadulásához vezet, amelyek szétoszlatják a porózus króm-oxidot (III) Cr.₂O₃ (4., 5. és 6. kép). A reakció befejeződése után mindent sötétzöld por borít körül (7. kép).

Az ammónium-dikromát (VI) folyamatban lévő bomlási reakciója a következő egyenlettel írható fel:

Az átalakulás redox reakció (ún. redox reakció), melynek során a kiválasztott atomok oxidációs állapota megváltozik. Ebben a reakcióban az oxidálószer (olyan anyag, amely elektronokat nyer és csökkenti oxidációs állapotát) a króm (VI):

A redukálószer (olyan anyag, amely elektronokat ad, és ezáltal növeli az oxidáció mértékét) az ammóniumionban található nitrogén (a N miatt két nitrogénatomot veszünk figyelembe₂):

Mivel a redukálószer által adományozott elektronok számának meg kell egyeznie az oxidálószer által elfogadott elektronok számával, az első egyenletet mindkét oldalon megszorozzuk 2-vel, és kiegyenlítjük a maradék oxigén- és hidrogénatomok számát.