Junkers Ju 87: tankromboló és éjszakai támadó repülőgép 4. rész
Ju 87 G-1 felszállásra készen, a Hptm vezérlőinél. Hans-Ulrich Rudel; 5. július 1943
Az első Junkers Ju 87 G-1 repülőgép 18 mm-es Flak 37 ágyúkkal 2 májusában állt szolgálatba a III./St.G 1943-vel. Ekkor a század a krími Kerch 4 repülőtéren állomásozott. A „darabok” fő feladata a Kubanban lévő német csapatok hátsó részében leszállt kétéltű támadások elleni küzdelem volt. Az oroszok kishajók flottáját használták erre a célra.
Hauptmann Hans-Ulrich Rudel ellenük tesztelte az egyik Ju 87 G-1 repülőgépet:
Minden nap hajnaltól alkonyatig a vízen és a nádasban sétálunk csónakokat keresve. Ivan kis primitív kenukon lovagol, motorcsónakokat ritkán látni. A kis csónakokon öt-hét ember, a nagyobb hajókon húsz katona is elfér. Speciális páncéltörő lőszerünket nem használjuk, nem kell nagy átütőerő, hanem a faburkolatba ütközés után nagy számú szilánk, így a lehető leggyorsabban tönkreteheti a hajót. A legpraktikusabb a szokásos légvédelmi lőszer a megfelelő biztosítékkal. Minden, ami a vízen lebeg, már elveszett. Ivan csónakjainak komoly veszteségei bizonyára komolyak voltak: néhány nap alatt több mint 70-et semmisítettem meg belőlük.
A szovjet leszállóhajók elleni sikeres hadműveleteket a Stukov szárnya alá helyezett automata kamera rögzítette, és minden német moziban bemutatták a német Heti Szemle 2 krónikájának részleteként.
A Citadella hadművelet első napján, 5. július 1943-én a Ju 87 G-1 debütált a szovjet páncélozott járművek elleni harcban. Ezek a repülőgépek a 10. (Pz)/St.G 2-hez tartoztak a Hptm parancsnoksága alatt. Rudel:
A hatalmas tanktömeg látványa a kísérleti egység fegyveres autóját juttatja eszembe, amelyet a Krímből hoztam. Tekintettel az ilyen hatalmas számú ellenséges tankra, kipróbálható. Bár a szovjet páncélos egységek körül nagyon erős a légelhárító tüzérség, ismétlem magamban, hogy csapataink 1200-1800 méter távolságra vannak az ellenségtől, tehát ha nem zuhanok kőként közvetlenül a rakéta ellen -repülőgép-fegyverek ütnek, mindig lehetséges lesz az összetört járművet tankaink közelébe hozni. Tehát az első bombázószázad az egyetlen ágyús gépemet követi. Hamarosan megpróbáljuk!
Az első akció során négy tank robbant fel az ágyúim erős ütéseitől, és estére tizenkettőt megsemmisítettem volna. Mindannyiunkat elfog valamiféle vadászszenvedély, ami azzal függ össze, hogy minden elpusztított tankkal rengeteg német vért takarítunk meg.
A következő napokban a század számos sikert ér el, lassan kifejlesztve a harckocsik támadásának taktikáját. Így az egyik alkotója, a Hptm. Rudel:
Acélkolosszokon merülünk, hol hátulról, hol oldalról. Az ereszkedési szög nem túl éles ahhoz, hogy közel legyen a talajhoz, és ne akadjon el a sikló kilépéskor. Ha ez megtörténne, szinte lehetetlen lenne elkerülni a talajjal való ütközést az összes veszélyes következménnyel. Mindig meg kell próbálnunk eltalálni a tankot a leggyengébb pontjain. Bármely tank eleje mindig a legerősebb pont, így minden tank megpróbál ütközni az elöl haladó ellenséggel. Az oldalak gyengébbek. De a legkedvezőbb hely a támadáshoz a hátsó rész. A motor ott található, és az energiaforrás megfelelő hűtésének szükségessége csak vékony páncéllemezek használatát teszi lehetővé. A hűtő hatás további fokozása érdekében ez a lemez nagy lyukakkal rendelkezik. Ott egy tankot lőni kifizetődő, mert mindig van üzemanyag a motorban. A járó motorral rendelkező tartályt a kék kipufogófüstből könnyű észrevenni a levegőből. Az üzemanyagot és a lőszert a tartály oldalain tárolják. A páncél azonban ott erősebb, mint hátul.
A Ju 87 G-1 harci alkalmazása 1943 júliusában és augusztusában azt mutatta, hogy a viszonylag alacsony sebesség ellenére ezek a járművek a legalkalmasabbak tankok megsemmisítésére. Ennek eredményeként négy harckocsiromboló század alakult: 10.(Pz)/St.G(SG)1, 10.(Pz)/St.G(SG)2, 10.(Pz)/St.G(SG) ) ) 3. és 10. (Pz) /St.G (SG) 77.
17. június 1943-én megalakult a 10. (Pz) / St.G1, amely 18. október 1943-i átnevezése után 10. (Pz) / SG 1-re 1944 februárjában és márciusában üzemelt az orsai repülőtérről. Közvetlenül az 1. repülési hadosztálynak volt alárendelve. 1944 májusában a századot Biala Podlaskába helyezték át, ahol a Stab és az I./SG 1 is állomásozott, nyáron Litvánia területéről, a Kaunas-i és Dubnói repülőterekről, őszén pedig a század állomásozott. 1944 Tylzha környékéről. November óta alaprepülőtere a Königsbergtől délkeletre fekvő Shippenbeil. A századot 7. január 1945-én feloszlatták, és bekerült az I. (Pz) / SG 9 századba.
A fent említett 10.(Pz)/SG 2 szovjet tankok ellen harcolt a Dnyeperen 1943 őszén. 1944 elején a Waffen SS "Viking" 5. páncéloshadosztályának egységeit támogatta, amikor áttörték a bekerülést Cserkasszi közelében. A század ezután Pervomajszk, Uman és Raukhovka repülőtereiről működött. Március 29-én a Hptm Arany Német Kereszt kitüntetést kapott a szovjet tankok elleni harcban végzett kiemelkedő szolgálatáért. Hans-Herbert Tinel. 1944 áprilisában az egység a jászvásári repülőtérről indult. A keleti front középső szakaszán kialakult nehéz helyzet miatt júliusban egy rész átkerült Lengyelország területére (Jaroslavice, Zamosc és Mielec repülőtere), majd Kelet-Poroszországba (Insterburg). 1944 augusztusában a jelenlegi századvezető Hptm. Helmut Schubel. Anton Korol hadnagy, aki 87 szovjet tank megsemmisítését rögzítette néhány hónap alatt.
Ebben az időben egy legenda születik a Stukavaffe legnagyobb ászáról, aki Oberst Hans-Ulrich Rudel volt. Még 1943 nyarán, a keleti front középső szakaszán vívott harcok során, július 24-én Rudel 1200, két héttel később, augusztus 12-én 1300 bevetést hajtott végre. Szeptember 18-án a III./St.G 2 "Immelmann" parancsnokává nevezték ki. Október 9-én 1500 bevetést hajt végre, majd 60 szovjet tank megsemmisítését fejezte be, október 30-án Rudel 100 ellenséges harckocsi megsemmisítéséről számol be, 25. november 1943-én a német fegyveres erők 42. katonájaként a lovagkereszt tölgyleveles kardjaival tüntették ki.
1944 januárjában a parancsnoksága alatt álló század számos sikert ért el a kirovgradi csata során. Január 7-10-én Rudel 17 ellenséges tankot és 7 páncélos ágyút semmisített meg. Január 11-én 150 szovjet harckocsit tart a számláján, öt nappal később pedig 1700 bevetést hajt végre. Március 1-jén őrnaggyá léptették elő (1. október 1942-től visszamenőleg). 1944 márciusában az őket irányító III./SG 2, amely az Odesszától 200 km-re északra található Rauhovka repülőtéren állomásozott, minden erejével igyekszik támogatni a német csapatok elkeseredett védelmét Nikolaev térségében.
Március 25-én 1800 bevetést hajt végre, 26. március 1944-án pedig 17 ellenséges harckocsit semmisített meg. Másnap a Wehrmacht Főparancsnokság összefoglalója rögzítette bravúrját: Rudel őrnagy, az egyik rohamezred századparancsnoka egy nap alatt 17 ellenséges harckocsit semmisített meg a keleti front déli részén. Rudl március 5-án is megemlítette: A német rohamrepülő erős ezredei szálltak be a Dnyeszter és Prut közötti csatába. Számos ellenséges harckocsit és nagyszámú gépesített és lóvontatású járművet semmisítettek meg. Ezúttal Rudel őrnagy ismét kilenc ellenséges harckocsit hatástalanított. Így több mint 28 bevetés után már 1800 ellenséges harckocsit semmisített meg.202 Másnap a német fegyveres erők 6. katonájaként Rudelt tölgylevelekkel, kardokkal és gyémántokkal díszített Lovagkereszttel tüntették ki, amelyet személyesen Adolf Hitler bemutatták neki a Berchtesgaden melletti Berghofban. Ebből az alkalomból Hermann Göring kezéből arany gyémántokkal díszített pilótajelvényt kapott, és a második világháborúban a Luftwaffe egyetlen pilótájaként a frontrepülés arany gyémántjelvényét.
