Tartalom Önjáró tarack „Vespe” Vespe. Folytatás Könnyű önjáró tüzérségi installáció „Wespe” „Light Field Howitzer” 18/2 on „Chassis Panzerkampfwagen” II (Sf) (Sd.Kfz.124) Egyéb megnevezések: „Wespe” (darázs), Gerät 803. Az önjáró tarack az elavult T-II könnyű harckocsi alapján készült, és célja a páncélos erők tábori tüzérségi egységeinek mobilitása volt. Az önjáró tarack megalkotása során az alapvázat átalakították: a motort előretolták, a hajótest elé egy alacsony kormányállást szereltek fel a vezető számára. A test hossza megnőtt. Az alváz középső és hátsó része fölé egy tágas páncélozott összekötő tornyot szereltek fel, melyben a módosított 105 mm-es „18”-as mezei tarack lengő része került a gépre. Ennek a taracknak ​​a nagy robbanásveszélyes szilánkos lövedékének tömege 14,8 kg, lőtávolsága 12,3 km volt. A kormányállásba szerelt taracka vízszintes célzási szöge 34 fok, a függőlegesé 42 fokos. Az önjáró tarack foglalása viszonylag egyszerű volt: a hajótest homloka 30 mm, az oldala 15 mm, az összekötő torony 15-20 mm volt. Általánosságban elmondható, hogy a viszonylag magas magasság ellenére az SPG példa volt az elavult tartályok alvázának célszerű használatára. 1943-ban és 1944-ben sorozatgyártásra került, összesen több mint 700 gépet gyártottak. A német önjáró tüzérség egyes részei többféle felszerelést kaptak. A park alapját a könnyű, 105 mm-es tarackkal felfegyverzett Wespe önjáró lövegek, valamint a nehéz, 150 mm-es tarackkal felfegyverzett Hummel önjáró fegyverek képezték. A második világháború kezdetén a német hadsereg nem rendelkezett önjáró tüzérséggel. A lengyelországi és különösen a franciaországi harcok megmutatták, hogy a tüzérség nem tud lépést tartani a mozgó harckocsikkal és a motorizált egységekkel. A harckocsi egységek közvetlen tüzérségi támogatását a rohamtüzérségi ütegekhez rendelték, de a zárt állásokból történő tüzérségi támogatáshoz önjáró tüzérségi egységeket kellett kialakítani. Az 1939-es modell minden harckocsihadosztályához volt egy motoros könnyűtüzérezred, amely 24 db 10,5 cm leFH 18/36 kaliberű, 105 mm-es könnyű mezei tarackból állt, amelyeket féllánctalpas traktorok vontattak. 1940 május-júniusában néhány harckocsihadosztálynak két hadosztálya volt 105 mm-es tarackokból és egy hadosztály 100 mm-es ágyúból. A régi harckocsihadosztályok többségének (beleértve a 3. és 4. hadosztályt is) azonban csak két hadosztály 105 mm-es tarackokból állt. . Ez azonban csak átmeneti megoldás volt a fennálló problémára. Újult erővel vetődött fel a harckocsihadosztályok tüzérségi támogatásának kérdése 150 nyarán, miután Németország megtámadta a Szovjetuniót. Addigra a németek 1941-ben nagyszámú francia és brit tankot fogtak el. Ezért úgy döntöttek, hogy az elfogott páncélozott járművek nagy részét páncéltörő ágyúkkal és nagy kaliberű tarackokkal felfegyverzett önjáró fegyverekké alakítják át. Az első járművek, mint például a 1940 cm-es leFH 10,5 Fgst auf „Geschuetzwagen” Mk.VI(e), nagyrészt rögtönzött tervek voltak. A német ipar csak 1942 elején kezdte el saját önjáró fegyvereit gyártani, amelyeket az akkorra már elavult PzKpfw II Sd.Kfz.121 könnyű harckocsi alapján készítettek. A 10,5 cm leFH 18/40 Fgst auf „Geschuetzwagen” PzKpfw II Sd.Kfz.124 „Wespe” önjáró fegyverek kiadását a „Fuehrers Befehl” szervezte. 1942 elején a Führer elrendelte egy önjáró fegyver tervezését és ipari gyártását a PzKpfw II harckocsi alapján. A prototípus a Berlin-Borsigwalde-i Alkett gyárban készült. A prototípus a „Geraet 803” jelölést kapta. A PzKpfw II harckocsihoz képest az önjáró fegyvert jelentősen átalakították. Mindenekelőtt a motort a hajótest hátuljáról a közepére helyezték át. Ezt azért tették, hogy helyet biztosítsanak egy nagy harci rekesznek, amely egy 105 mm-es tarack, számítási és lőszer befogadásához szükséges. A vezetőülést kissé előretolták, és a hajótest bal oldalára helyezték. Ez a sebességváltó elhelyezésének szükségessége miatt történt. Az elülső páncél konfigurációja is megváltozott. A vezetőülést függőleges falak vették körül, míg a páncél többi része ferdén, hegyesszögben helyezkedett el. Az önjáró löveg tipikus torony nélküli kialakítású volt, mögötte rögzített, félig nyitott kormányállással. Az elektromos rekesz légbeömlőit a hajótest oldalai mentén helyezték el. Minden borgnak két légbeömlője volt. Emellett az autó futóművét is áttervezték. A rugók gumi menetütközőket kaptak, a tartókerekek számát négyről háromra csökkentették. A "Wespe" önjáró fegyverek építéséhez a PzKpfw II Sd.Kfz.121 Ausf.F. tartály alvázát használta. A Wespe önjáró fegyvereket két változatban gyártották: szabványos és kiterjesztett. A Vespe önjáró löveg műszaki leírása Önjáró fegyver, legénység - négy fő: sofőr, parancsnok, lövész és rakodó. Ház. A "Wespe" önjáró fegyvereket a PzKpfw II Sd.Kfz.121 Ausf.F. harckocsi alváza alapján gyártották. Elől, bal oldalon volt a vezetőülés, amely teljes műszerkészlettel volt felszerelve. A műszerfal a mennyezetre volt rögzítve. A vezetőüléshez való hozzáférést egy dupla nyílás nyitott. A vezetőülésből a kilátást az irányítópont elülső falán elhelyezett Fahrersichtblock nézőberendezés biztosította. Belülről golyóálló üvegbetéttel zárták le a nézőeszközt. Ezenkívül bal és jobb oldalon is voltak megtekintési helyek. Az elülső lemez alján egy fémprofil volt elhelyezve, amely megerősítette a páncélt ezen a helyen. Az elülső páncéllemez csuklós volt, így a vezető felemelhette a jobb láthatóság érdekében. A vezérlőoszloptól jobbra a motor és a sebességváltó kapott helyet. A vezérlőoszlopot tűzfal választotta el a motortól, a vezetőülés mögött egy nyílás volt. A motor fölött és mögött volt a harctér. A jármű fő fegyvere: 10,5 cm-es leFH 18 tarack A harctérnek nem volt tetője, elöl és oldalt páncéllemezek borították. Az oldalakra lőszer került. A kagylókat a bal oldalon helyezték el két állványban, a kagylókat pedig a jobb oldalon. A rádióállomás bal oldalára volt rögzítve egy speciális rack keretre, amely speciális gumi lengéscsillapítókkal védte a rádióállomásokat a vibrációtól. Az antenna a bal oldalra volt rögzítve. Az antennatartó alatt volt egy kapocs az MP-38 vagy MP-40 géppisztolyhoz. Hasonló klipsz került a jobb oldalra. A géppisztoly melletti táblára tűzoltó készüléket rögzítettek. A padlón balra két üzemanyagtartály-nyak volt, dugókkal lezárva. A tarack a kocsihoz volt rögzítve, ami viszont szorosan össze volt kötve a harctér padlójával. A tarack alatt az elektromos rekesz további légbeömlőnyílása volt, amelyet fémrács borított. A függőleges vezetést szolgáló lendkerék a szártól jobbra, a vízszintes vezetést szolgáló lendkerék pedig balra volt. A hátsó fal felső része csuklós és lehajtható volt, ami megkönnyítette a harci rekeszbe való bejutást, például lőszer betöltésekor. A szárnyakra további felszerelések kerültek. A bal sárvédőn egy lapát, a jobb oldalon pedig egy doboz alkatrész és egy üzemanyagszivattyú. A Wespe önjáró lövegeket két típusban gyártották: szabványos PzKpfw II Sd.Kfz.121 Ausf.F harckocsi alvázzal és kiterjesztett alvázzal. A hosszú alvázzal rendelkező gépek könnyen azonosíthatók a hátsó nyomtávgörgő és az üresjárat közötti rés alapján. Power point. A Wespe önjáró fegyvert egy Maybach 62TRM hathengeres soros karburátoros négyütemű felsőszelepes, folyadékhűtéses motor hajtotta, 104 kW/140 LE teljesítménnyel. Lökethossz 130 mm, dugattyú átmérője 105 mm. A motor teljesítménye 6234 cm3, a kompressziós arány 6,5,2600 ford./perc. A motort Bosch GTLN 600/12-1500 önindítóval indították. Üzemanyag - Ólmozott benzin OZ 74, oktánszáma 74. A benzin két üzemanyagtartályban volt, összesen 200 liter űrtartalommal. Karburátor „Solex” 40 JFF II, mechanikus üzemanyagszivattyú „Pallas” Nr 62601. Száraz kuplung, duplatárcsa „Fichtel & Sachs” K 230K. Folyadékhűtéses motor. A légbeömlők a hajótest oldalain helyezkedtek el. Egy további légbeömlő nyílást helyeztek el a harctérben, a tarack fara alatt. A kipufogócsövet a jobb oldalra hozták ki. A kipufogódob a jobb oldal hátuljához volt rögzítve. Hétfokozatú mechanikus sebességváltó ZF „Aphon” SSG 46 reduktorral. Véghajtások szinkron, tárcsafékek „MAN”, kézifék mechanikus típus. A forgatónyomatékot a motorból a sebességváltóba a jobb oldalon futó hajtótengely segítségével továbbították. Alváz. Az alváz és a futómű hevederekből, hajtókerekekből, futókerekekből, öt 550x100x55 mm-es közúti kerékből és három 200x105 mm-es támasztókerékből állt. A pályagörgők gumiabroncsosak voltak. Mindegyik görgő egymástól függetlenül volt felfüggesztve egy elliptikus félrugóra. Hernyók - külön láncszem, kétgerincű. Mindegyik hernyó 108 lánctalpasból állt, a hernyó szélessége 500 mm volt. Elektromos felszerelés. Az elektromos hálózat egyeres, 12V feszültség biztosítékokkal. "Bosch" BNG 2,5 / AL / ZMA áramforrás generátor és "Bosch" akkumulátor 12 V feszültséggel és 120 A / h kapacitással. Az áramfogyasztók egy önindító, egy rádióállomás, egy gyújtásrendszer, két fényszóró (75 W), egy Notek spotlámpa, a műszerfali lámpák és egy kürt voltak. Fegyverzet. A Wespe önjáró lövegek fő fegyverzete egy 10,5 cm-es leFH 18 L/28 105 mm-es tarack, amely speciális SP18 torkolati fékkel van felszerelve. A nagy robbanásveszélyes lövedék tömege 14,81 kg; Hatótávolság 6 m. Tűzszektor mindkét irányban 1,022°, emelkedési szög + 470 ... + 10600°. lőszer 20 lövés. A 2 cm-es leFH 48 tarackot a Rheinmetall-Borsing (Düsseldorf) tervezte. Egyes esetekben az önjáró fegyvereket Krupp által tervezett 105 mm-es 10,5 cm-es leFH 16 tarackkal szerelték fel. Ezt a tarackot a háború alatt kivonták a tábori tüzérségi egységek szolgálatából. A régi tarackot 10,5 cm leFH 16 auf „Geschuetzenwagen” Mk VI (e), 10,5 cm leFH 16 auf „Geschuetzwagen” FCM 36 (f) önjáró lövegekre, valamint több harckocsi alapú önjáró lövegre szerelték fel. „Hotchkiss” 38N. Hordó hossza 22 kaliber - 2310 mm, hatótávolsága 7600 méter. A tarackokat fel lehet szerelni torkolati fékkel, vagy nem. A tarack tömege körülbelül 1200 kg volt. A tarackhoz erősen robbanó és szilánkos lőszert használtak. A további fegyverzet egy 7,92 mm-es "Rheinmetall-Borsing" MG-34 géppuska volt, amelyet a harci rekeszben szállítottak. A géppuskát földi és légi célpontok tüzelésére is alkalmassá tették. A legénység személyes fegyverzete két MP-38-as és MP-40-es géppisztolyból állt, amelyeket a harctér oldalain tároltak. Lőszerek géppisztolyokhoz 192 lőszer. További fegyverek voltak puskák és pisztolyok. Vissza – Előre >>