Piackert hadművelet

A Market-Garden hadműveletet széles körben a szövetségesek jelentős vereségének tekintik, de ez nem ilyen egyértelmű. A németek súlyos veszteségeket szenvedtek, és felszabadították Hollandia egy részét, ami megteremtette az alapot a Birodalom elleni támadáshoz a Reichswaldon keresztül, bár nem ez volt az eredeti szándék.

A szövetségesek által 1944 szeptemberében a megszállt Hollandia területén végrehajtott legnagyobb légideszant-hadművelet célja a német csapatok lekapcsolása és a „Siegfried-vonal” néven ismert német védelmi erődítmények északról történő megkerülése volt, aminek az volt a célja, hogy lehetővé tenni a Ruhr-vidékre való bejutást, és ezzel felgyorsítani a háború végét. A kulcskérdés a Rajna és más folyók hidainak elfoglalása volt, mielőtt Németország lerombolhatta volna őket. A hadműveletet Montgomery marsall tervezte, aki a 21. hadseregcsoportot irányította, és versenyben állt a 3. amerikai hadsereg parancsnokával, George Patton tábornokkal, hogy ki éri el először a Harmadik Birodalom ipari létesítményeit. Montgomery rávette Dwight Eisenhower tábornokot, hogy vállalja el ezt a műveletet, annak ellenére, hogy a végrehajtás nagy kockázattal jár.

Az 1944 nyarán Normandiában elszenvedett vereség után a német csapatok kivonultak Franciaországból, és a szövetséges erők üldözőbe vették őket, aminek főként a normandiai mesterséges kikötőkből szállítandó üzemanyag és egyéb készletek szállítási nehézségei és a viszonylag kis áteresztőképesség korlátozta. Cherbourg és Havre kikötői. Szeptember 2-án a brit csapatok bevonultak Belgiumba, majd két nappal később a gárda harckocsihadosztálya felszabadította Brüsszelt, és szinte harc nélkül haladt át belga területen. Ezzel egyidőben, 5. szeptember 1944-én a brit XXX hadtest északabbra harcolva elfoglalta Antwerpent a 11. páncéloshadosztály élén. Eközben a lengyel 1. páncéloshadosztály, amely a kanadai 1. hadsereg része, bevette Ypres-t.

Az 1 nyarán létrehozott 1944. szövetséges légideszant hadsereg öt hadosztályból állt, két hadtestben. A brit 1. légideszant hadtestnél a 6. DPD és az 1. DPD és a 17. lengyel független ejtőernyős dandár, míg az amerikai 82. légideszant hadtestnél a 101. DPD, a XNUMX. DPD és a XNUMX. I am DPD volt.

Ebben a pillanatban a XXX hadtest parancsnoka végzetes hibát követett el. Közvetlenül Antwerpen elfoglalása után több tíz kilométerrel északabbra kellett menni, és el kellett vágni a Közép-Zéland-félszigetet az ország többi részétől. Ez lezárja a német 15. hadsereg visszavonulását, amely a belga partok mentén, Ostenden keresztül északkeletre vonult vissza, párhuzamosan a meglehetősen széles fronton mozgó XXX hadtesttel.

Antwerpen nem a tenger mellett van, hanem a Scheldt torkolatánál, egy nagy folyónál, amely Franciaországon, Cambraiból, majd Belgiumon keresztül folyik át. Közvetlenül a Scheldt torkolata előtt élesen nyugat felé fordul, egy nyugatról keletre húzódó keskeny hosszú öböl felé. Ennek az öbölnek az északi partja éppen a tövénél keskeny, majd a Zuid-Beveland-félszigetet kiszélesítő és a folytatásában fekvő Walcheren-sziget, amely valójában szárazföldi hágókkal kapcsolódik a félszigethez (a sziget a polderek lecsapolása előtt volt). ). Amikor a britek elfoglalták Antwerpent, bebörtönözték a 15. hadsereg egy részét a várostól nyugatra. A Zuid-Beveland-félszigetet a szárazföld többi részével összekötő földszoros "lezárásának" hiánya azonban azt jelentette, hogy szeptember 4. és 20. között a németek különféle közlekedési eszközökkel átvonultak a Scheldt torkolatán, főleg a 65. és 000. lövészhadosztály (DP). A fent említett evakuálás Antwerpen délnyugati részéről a Zuid-Beveland-félszigetre és a hozzá kapcsolódó Walcheren-szigetre történt, ahonnan nagy része mélyen behatolt Hollandiába, a brit XXX hadtest orra alá, mivel a parancsnok, Brian Horrocks altábornagy, inkább azon gondolkodott, hogy keletre, mélyen Hollandiába és tovább Németországba kezdjen, és hogy a németeket ilyen szervezetten evakuálják, egyszerűen nem jutott eszébe.

Eközben azonban a gárda páncéloshadosztálya, amely délebbre tört előre, váratlanul beékelődött az Albert-csatornába, a belga Lommel városában, közvetlenül a holland határ előtt, szinte nyugatról keletre futva, közvetlenül azelőtt, hogy maga Németország délre fordult volna, és kiugró. a dél egy kis holland nyelv, amelyen belül Maastricht városa található. Franciaországból egész Belgiumon át kivonulva a németeknek sikerült elszakadniuk az őket üldöző szövetséges erőktől, és az Albert-csatornán jött létre a fő védelmi vonal. Természetes vízzáró volt, meglehetősen széles, amely Antwerpent (Scheldt) és Liège-t (Meuse) kötötte össze. Ez a csatorna közvetlen vízi út volt az acélgyártásáról híres ipari központból, nagy tengeri kikötővel. A Liège-en átfolyó Móza viszont a tőle nem messze fekvő német-holland határ mentén északkeletre folyt, Venlo közelében majdnem egyenesen észak felé fordult, Nijmegen közelében pedig élesen nyugat felé fordult, párhuzamosan a Rajna két ágával északabbra, pontosan a Hollandia, kelettől nyugatra az Északi-tengerig.

Több, meglehetősen nagy hajóút halad át Hollandián, amelyeket Dél-Hollandia kivételesen lapos domborzata miatt itt meglehetősen könnyen kiásnak. Emellett a számos mocsaras mocsaras terep segítette itt a védekezés szervezését. Ám átmenetileg, 1944. szeptember elejétől a német csapatok a belga-holland határral nagyjából párhuzamosan futó Albert-csatorna ellen nyomultak. És váratlanul 10. szeptember 1944-én a 2. ír gárdazászlóalj a gárda páncéloshadosztály 5. gárda harckocsidandárja vezetésével behatolt a Neerpelt város melletti Lommel faluba, és elfoglalta az Albert-csatornán átívelő ép hidat. amelyen a gárdisták Shermanok átsöpörtek, elfoglalva egy kis támaszpontot a csatorna északi partján. Ebből a városból a 69-es út Eindhoven felé tartott, ahol a várostól kicsit északra, Sonban keresztezte a Wilhelmina-csatornát, majd Grave-n keresztül, ahol az említett út keresztezte a Meuse-t és a Nimegent, ahol az út viszont , átkelt a Rajna - Waal déli ágán Arnhembe, ahol az út átszelte az Észak-Rajna - Alsó-Rajna ágát. Majd ugyanez az út északra vezetett Hollandia legszéléig, Meppelnél a tengerhez közelebb eső Leeuwarden és a német határhoz közelebbi Groningen felé ágazó ágra vált. Aztán Hollandia véget ért, itt a part kelet felé fordult, Emden mellett, ami már Németországban volt.

Amikor augusztus 13-án Bernard L. Montgomery marsall felvetette egy új hadművelet első ötletét, ebben a szakaszban "Üstökösnek" hívták, használni akarta az Albert-csatorna felett elfoglalt hidat, amelyet időközben tiszteletére "Joe's Bridge"-nek neveztek el. a 3. ír gárdazászlóalj parancsnokának - alezredesnek. John Ormsby Evelyn Vandeleur, Gépesített Gyalogzászlóalj (a kezdőbetűi JOE, Vandeleur alezredes neve is), hogy támadást indítson a 69-es főúton Arnhemnél erről a partvonalról. Így csapatai a „Siegfried-vonal” néven ismert német erődítményektől északra helyezkedtek volna el, amelyek a teljes franciaországi, luxemburgi és belgiumi határon, valamint Hollandia egy részén húzódtak, és Kleve-nél végződtek, ahol a Rajna folyik. a holland oldalra, kissé a határ mögött, két nagy karra szakadva: a Waalra délen és az Alsó-Rajnára északon, átkelve Hollandián és elhagyva az Északi-tengert. Az Alsó-Rajna északi kijárata lehetővé tette, hogy kelet felé forduljanak, és megtámadják Németországot a Siegfried-vonaltól északra és a Ruhr-vidéktől északra, Münster felé. A Ruhr-vidéket Németország többi részétől elszakító támadás katasztrófa lett volna a német háborús erőfeszítések számára, és gyorsan véget kellett volna vetnie a harcoknak.