Lefedettség titkok nélkül
Egy látogatás erre a helyre biztosan nem fog tetszeni a négy kerék tulajdonosának. A festőműhely szolgáltatásainak igénybevétele, mivel ezt a témát ebben a cikkben tárgyaljuk, mindig jelentős költségekkel jár. Ahhoz azonban, hogy ez utóbbit a végeredmény maradéktalanul igazolja, az egyes műveleteket helyesen kell végrehajtani, kezdve a festendő test felületének csiszolásával, a festék óvatos felhordásán át a száradásig.
Tégla, vagy esetleg bolgár?
A festés felhordása előtt az első dolog, hogy gondosan csiszolja le a karosszéria kiválasztott felületét. A legtöbb festőműhelyben a megmunkálás első szakaszában orbitális csiszolókat használnak, a kikészítést (polírozást) pedig speciális tömbbel és vízbázisú csiszolóanyaggal végzik. Mindeközben a szakértők meg vannak győződve arról, hogy az aprítógépek a feldolgozás ezen második szakaszában is használhatók. Ne felejtse el azonban szigorúan betartani néhány alapvető szabályt. Az egyik, hogy csak professzionális festési munkákra tervezett köszörűket használjunk, lehetőleg 150 mm-es tárcsával (kisebb javításokhoz 75 mm-es tárcsák használhatók). Ezenkívül a húsdarálót úgynevezett lágyindítással kell felszerelni, és 2,5-3 mm-es lépésekben oszcillálni kell a finomhangoláshoz. Az ilyen típusú eszközök használatának számos előnye van a hagyományos tömbökkel és vízbázisú csiszolóanyagokkal szemben. Először is, a köszörülési idő csökken a ház megmunkálásának mindkét szakaszában. Ugyanakkor egyenletes, így elkerülhető a foltok megjelenése az esztrichről a nehezen elérhető helyeken. Ezenkívül a csiszológép használata kiküszöböli a festékanyagok vízzel való érintkezését (ahogyan a hagyományosan használt csiszolóanyagok esetében is), ami lehetővé teszi a jobb végső bevonatot.
A megfelelő zuhanyzóval
Az aljzat megfelelő előkészítése után a felületére lakkot kell felhordani. A kulcs ebben az esetben a megfelelő fúvókák használata a szórópisztolyokban és a megfelelő permetezési nyomás a munka minden szakaszában. Ez különösen fontos víz- vagy akrilbázisú alapozók felhordásakor. Elég, ha csak 0,1-0,2 mm-rel nagyobb fúvókát használunk, ami egy tucat mikronnal vastagabb lakkréteget eredményez. A túl nagy fúvókák használata és egyben a lakk szórási nyomásának hibás csökkentése miatt a felvitt lakkréteg száradása, valamint a megfelelő kikeményedése is gondot okoz. Extrém esetben a felületen esztétikus megvastagodások jelenhetnek meg, amelyeket el kell távolítani, így a teljes festési folyamat újraindul.
Hagyományos vagy sugárzó fűtéssel?
A lakkfeldolgozás minden szakaszának utolsó szakasza a megfelelő szárítás. Ez különösen fontos mind a gitt felhordásának szakaszában, mind a befejező bevonat felhordása után. A megfelelően megszáradt (értsd: hő- és hígítóálló) alap megakadályozza, hogy a bevonat mattosodjon és később megsérüljön (például „eltörjön”, karcolódjon). A szárítás hagyományos módon, pl. hagyja az autót több vagy több órára a szórófülkében. Ez azonban időigényes és nem hatékony megoldás, különösen kis felületek festése esetén. Emiatt célszerű az úgynevezett rövidhullámú emittereket használni. A piacon egyszerűbb és gazdagabban felszerelt készülékek egyaránt megtalálhatók. Közülük az első nem rendelkezik hőmérséklet-érzékelőkkel, ezért szükséges a kézi pirométerek használata, amelyeknek köszönhetően teljes mértékben szabályozható a megszáradt felület hőmérséklete. Sokkal előnyösebb azonban a hőmérséklet-érzékelővel ellátott radiátorok használata, mivel ezek biztosítják a szárítási folyamat "automatizálását" anélkül, hogy állandó hőmérséklet-szabályozásra lenne szükség. Szakértők szerint a túl magas érték a felvitt lakkréteg túl gyors "lezárásához" vezethet. Ami még rosszabb, a fémes vagy gyöngyházfényű lakkok nem fognak megfelelően elterülni. Másrészt a túl alacsony száradási hőmérséklet növeli a festett felület párolgási idejét. Ennek eredményeként a száradási idő akár meg is duplázható.
