Szövetség földi megfigyelési rendszere
Az AGS rendszer a NATO-országok határainak (szárazföldi és tengeri) biztonságával, a katonák és civilek védelmével, valamint válságkezeléssel és humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos feladatok ellátására szolgál.
Tavaly november 21-én a Northrop Grumman bejelentette az első pilóta nélküli légijármű (UAV) RQ-4D sikeres transzatlanti repülését, amely hamarosan felderítő küldetést hajt végre az észak-atlanti szövetség számára. Ez az első az öt tervezett pilóta nélküli légi jármű közül, amelyeket Európába szállítottak a NATO AGS légi földi megfigyelőrendszerének igényeire.
Az RQ-4D pilóta nélküli légijármű 20. november 2019-án szállt fel a kaliforniai Palmdale-ből, majd körülbelül 22 órával később, november 21-én landolt az olasz légierő Sigonella bázisán. Az Egyesült Államokban gyártott UAV megfelel az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) által az európai légtérben történő önnavigációra vonatkozó katonai típusú tanúsítási követelményeknek. Az RQ-4D a Global Hawk pilóta nélküli légi jármű változata, amelyet az Egyesült Államok légiereje évek óta használ. Az észak-atlanti szövetség által vásárolt pilóta nélküli légijárművek a követelményekhez igazodnak, felderítő és irányító tevékenységet végeznek béke-, válság- és háború idején.
A NATO AGS rendszer pilóta nélküli légi járműveket tartalmaz fejlett radarrendszerekkel, földi alkatrészekkel és támogatással. A fő vezérlőelem a fő működési bázis (MOB), amely a szicíliai Sigonellában található. A NATO AGS pilóta nélküli légijárművek innen szállnak fel. Egyszerre két repülőgép teljesít majd szolgálatot, a fedélzetükre telepített SAR-GMTI radarok adatait két szakembercsoport elemzi. Az AGS NATO program évek óta nagyon fontos kezdeményezése az Észak-atlanti Szövetség országainak, de még nem valósult meg teljesen. A teljes üzemkészültségig azonban csak apró lépések voltak hátra. Ez a megoldás nagyon hasonlít a NATO légi korai figyelmeztető és irányító erőjéhez (NAEW&CF), amely közel négy évtizede működik.
Az AGS rendszer két részből áll: levegőből és földi részből, amelyek nemcsak analitikai szolgáltatásokat és technikai támogatást nyújtanak a küldetéshez, hanem a személyzet képzését is végzik.
A NATO AGS rendszerének célja az lesz, hogy pótolja az észak-atlanti szövetség igen fontos hírszerzési képességeiben meglévő hiányosságot. Nem csak a NATO-csoport aggódik a kezdeményezés sikere miatt. A biztonságba való befektetés sikere nagymértékben függ mindazoktól, akik tudják, hogy csak az új képességek megszerzése segíthet a biztonság megőrzésében Európában és a világban. Ez a fontos kezdeményezés az, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük mindazt, ami a szárazföldön és a tengeren történik, beleértve az észak-atlanti szövetség területétől távol, éjjel-nappal, minden időjárási körülmény között. Fontos feladat a legmodernebb hírszerzési képességek biztosítása a hírszerzés, a megfigyelés és az RNR képességek felismerése (Intelligence, Surveillance and Reconnaissance) területén.
Sok év hullámvölgye után végül egy 15 országból álló csoport közösen döntött úgy, hogy a NATO AGS területén megszerzi ezeket a rendkívül fontos képességeket, i.e. építeni egy integrált rendszert, amely három elemből áll: levegő, föld és támogatás. A NATO AGS Air Segment öt fegyvertelen RQ-4D Global Hawk UAV-ból áll majd. Ez az amerikai, jól ismert pilóta nélküli légi platform a Northrop Grumman Corporation által gyártott Global Hawk Block 40 repülőgép tervezésén alapul, amely MP-RTIP technológiával (Multi Platform - Radar Technology Insertion Program) épített radarral van felszerelve, valamint kommunikációs kapcsolat a látótávolságon belül és a látóvonalon túl, nagyon nagy hatótávolságú és szélessávú adatkapcsolatokkal.
A NATO AGS földi szegmense, amely ennek az új rendszernek fontos eleme, az AGS MOB pilóta nélküli légijárművek felderítési küldetését támogató speciális létesítményekből és számos, mobil, hordozható és hordozható konfigurációkban épített földi állomásból áll, amelyek képesek kombinálni és adatfeldolgozási képességgel. Ezek az eszközök olyan interfészekkel vannak felszerelve, amelyek magas szintű interakciót biztosítanak több adatfelhasználóval. A NATO szerint ennek a rendszernek a földi szegmense nagyon fontos interfészt jelent majd a fő NATO AGS rendszer és a C2ISR (Command, Control, Intelligence, Surveillance & Reconnaissance) parancsnoki, irányítási, hírszerzési, megfigyelési és felderítési rendszerei között. . . A földi szegmens kommunikálni fog sok már működő rendszerrel. Több operatív felhasználóval fog működni, valamint a légi felügyeleti területtől távol.
A NATO AGS rendszerének ilyen több tartományra kiterjedő használatát azért kell végrehajtani, hogy a műveleti területen folyamatosan helyzetfelismerést biztosítsanak az igényeknek, beleértve a haderőfejlesztési területeken állomásozó parancsnokokat is. Emellett az AGS rendszer képes lesz a stratégiai vagy taktikai intelligencián messze túlmutató feladatok széles skálájának támogatására. Ezekkel a rugalmas eszközökkel megvalósítható lesz: civilek védelme, határellenőrzés és tengeri biztonság, terrorizmusellenes missziók, válságkezelési folyamat támogatása és humanitárius segítségnyújtás természeti katasztrófák esetén, kutatási és mentési műveletek támogatása.
A NATO AGS légi térfigyelő rendszerének története hosszú és összetett, és gyakran kompromisszumokat igényelt. 1992-ben a NATO-ban a Védelmi Tervezési Bizottság által évente elvégzett gazdasági növekedés elemzése alapján határozták meg a NATO-országok új erők és eszközök közös megszerzésének lehetőségét. Akkoriban úgy gondolták, hogy a Szövetségnek törekednie kell a földi légi megfigyelési képességek megerősítésére, lehetőség szerint kiegészítve más, már működő és légi felderítő rendszerekkel, amelyek átjárhatók több ország tulajdonában lévő új integrált rendszerekkel.
Kezdettől fogva várható volt, hogy a gazdasági növekedés előretörő ütemének köszönhetően a NATO AGS földi felügyeleti rendszere többféle földi megfigyelőrendszerre támaszkodhat majd. Az összes meglévő nemzeti rendszert figyelembe veszik, amely képes nyomon követni a helyzetet. Megfontolásra kerülnek a TIPS rendszer amerikai változatának (Transatlantic Industrial Proposed Solution) vagy egy új légi radar fejlesztésén alapuló európai változatának megépítésének koncepciói; Az európai kezdeményezés a SOSTAR (Stand off Surveillance Target Acquisition Radar) nevet viseli. Az eltérő nézeteket valló államcsoportok új képességek létrehozására irányuló kísérletei azonban nem kaptak kellő támogatást az észak-atlanti szövetségtől ahhoz, hogy megkezdhessék végrehajtásukat. A NATO-országok nézeteltéréseinek fő oka a felosztás volt azokra az országokra, amelyek támogatták az amerikai TCAR (Transatlantic Cooperative Advanced Radar) radarprogram alkalmazásának ötletét, és azokra, amelyek ragaszkodtak az európai javaslathoz (SOSTAR).
1999 szeptemberében, nem sokkal Lengyelország észak-atlanti szövetséghez való csatlakozása után, csatlakoztunk a NATO-országok azon széles csoportjához, amelyek aktívan támogatták ezt a fontos szövetségi kezdeményezést. Ekkor a balkáni konfliktus folytatódott, és nehéz volt kizárni, hogy a világ helyzete további válságoktól, sőt háborúktól mentes lesz. Ezért ebben a helyzetben az ilyen lehetőségeket szükségesnek tartották.
2001-ben, az Egyesült Államok elleni terrortámadásokat követően, az Észak-atlanti Tanács úgy döntött, hogy újjáéleszti a NATO AGS rendszer kiépítésének gondolatát egy minden tagállam számára elérhető fejlesztési program elindításával. 2004-ben a NATO a választás mellett döntött, ami kompromisszumot jelentett az európai országok és az Egyesült Államok álláspontja között. E kompromisszum alapján döntés született egy vegyes NATO AGS pilóta és pilóta nélküli légi jármű flotta létrehozásáról. A NATO AGS légi szegmensét az európai Airbus A321 pilóta repülőgépekből és a BSP RQ-4 Global Hawk amerikai ipar által gyártott felderítő pilóta nélküli légi járművekből kellett állnia. A NATO AGS földi szegmensében a rögzített és mobil földi állomások széles skáláját kellett volna magában foglalnia, amelyek képesek voltak adatokat továbbítani a rendszerből a kiválasztott felhasználókhoz.
2007-ben az európai országok egyre kisebb védelmi költségvetése miatt a NATO-országok úgy döntöttek, hogy leállítják a NATO AGS repülőgép-platformok vegyes flottájának meglehetősen költséges változatának megvalósítását, helyette az építés olcsóbb és egyszerűsített változatát javasolták. egy NATO AGS rendszer, amelyben a NATO AGS légi szegmensnek csak bizonyítottan pilóta nélküli felderítő repülőgépekre kellett volna épülnie, pl. ez a gyakorlatban az amerikai Global Hawk Block 40 UAV beszerzését jelentette, amely akkoriban az egyetlen teljesen működőképes pilóta nélküli repülőgép volt a NATO-ban a NATO-ban a legnagyobb III. osztályba sorolt országok közül a High Altitude, Long Endurance (HALE) mellett. ) kategória és a kapcsolódó MP radar -RTIP (Multi Platform Radar Technology Insertion Program).
A gyártó szerint a radar alkalmas volt a mobil földi célok észlelésére és követésére, a terep feltérképezésére, valamint a légi célpontok, köztük a kis magasságú cirkálórakéták megfigyelésére, minden időjárási körülmény között, éjjel-nappal. A radar az AESA (Active Electronics Scanned Array) technológián alapul.
2009 februárjában a programban még részt vevő NATO-tagállamok (nem mindegyik) megkezdték a NATO AGS PMOU (Programmemorandum of Understanding) egyetértési megállapodás aláírásának folyamatát. Ez egy NATO-országok (köztük Lengyelország) között elfogadott dokumentum volt, amelyek úgy döntöttek, hogy aktívan támogatják ezt a kezdeményezést, és részt vesznek az új szövetséges rendszerhez szükséges infrastruktúra beszerzésében.
Lengyelország akkoriban az év tavaszán a következményeit fenyegető gazdasági válsággal szemben végül úgy döntött, hogy nem írja alá ezt a dokumentumot, és áprilisban kilépett ebből a programból, jelezve, hogy a gazdasági helyzet javuló helyzetében visszatérhet e fontos kezdeményezések aktív támogatásához. Végül 2013-ban Lengyelország visszatért a programban még részt vevő NATO-országok csoportjába, és tizenötödikként úgy döntött, hogy közösen fejezik be az Észak-atlanti Szövetség e fontos kezdeményezését. A programban a következő országok vettek részt: Bulgária, Dánia, Észtország, Németország, Litvánia, Lettország, Luxemburg, Olaszország, Lengyelország, Csehország, Norvégia, Románia, Szlovákia, Szlovénia és az USA.
