Siverti

Az ionizáló sugárzás élő szervezetekre gyakorolt ​​hatását sievertnek (Sv) nevezett egységekben mérik. Lengyelországban a természetes forrásokból származó átlagos éves sugárdózis 2,4 millisievert (mSv). Röntgensugárzással 0,7 mSv dózist kapunk, és egy év kimeríthetetlen házban, gránit aljzaton való tartózkodáshoz 20 mSv dózis társul. Az iráni Ramsar városában (több mint 30 300 lakos) az éves természetes dózis 20 mSv. A fukusimai atomerőművön kívüli területeken a legmagasabb szennyezettségi szint jelenleg eléri az évi XNUMX mSv-t.

Az üzemelő atomerőmű közvetlen környezetében kapott sugárzás kevesebb, mint 0,001 mSv-vel növeli az éves dózist.

Senki sem halt meg a Fukushima-XNUMX baleset során kibocsátott ionizáló sugárzásban. Így az eseményt nem katasztrófának (amelynek legalább hat ember halálát kell okoznia), hanem súlyos üzemi balesetnek minősítik.

Az atomenergiában mindig az emberi egészség és élet védelme a legfontosabb. Ezért a fukusimai baleset után azonnal evakuálást rendeltek el az erőmű körüli 20 kilométeres zónában, majd ezt meghosszabbították 30 kilométerre. 220 ezer szennyezett területről származó ember között nem azonosítottak ionizáló sugárzás okozta egészségkárosodást.

Fukusima körzetében a gyerekek nincsenek veszélyben. A maximális sugárdózisban részesülő 11 gyermekből álló csoportban a pajzsmirigyet érő dózisok 5-35 mSv között mozogtak, ami az egész szervezetet érő 0,2-1,4 mSv dózisnak felel meg. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 50 mSv feletti pajzsmirigydózis esetén stabil jód adagolását javasolja. Összehasonlításképpen: a jelenlegi amerikai szabványok szerint a tilalmi zóna határán bekövetkezett baleset után a dózis nem haladhatja meg a pajzsmirigy 3000 mSv-ét. Lengyelországban a Minisztertanács 2004-es rendelete értelmében stabil jódtartalmú gyógyszerek beadása javasolt, ha a veszélyzónából bárkinek lehetősége van legalább 100 mSv abszorbeált dózist kapni a pajzsmirigybe. Kisebb dózisok esetén nincs szükség beavatkozásra.

Az adatok azt mutatják, hogy a fukusimai baleset során bekövetkezett átmeneti sugárzásnövekedés ellenére a baleset végső radiológiai következményei elhanyagolhatóak. Az erőművön kívül mért sugárzási teljesítmény többszörösen haladta meg a megengedett éves dózist. Ezek a növekedések soha nem tartottak tovább egy napnál, és ezért nem voltak hatással a lakosság egészségére. A rendelet szerint ahhoz, hogy veszélyt jelentsenek, egy évig a norma felett kell maradniuk.

Az első lakók alig hat hónappal a baleset után tértek vissza az erőműtől 30-20 km-re lévő evakuációs zónába.

A „Fukushima-2012” atomerőművön kívüli területeken a legnagyobb szennyezés jelenleg (20-ban) eléri az évi 1 mSv-t. A szennyezett területeket a felső talajréteg, por és törmelék eltávolításával fertőtlenítik. A dekontamináció célja a hosszú távú többletdózis XNUMX mSv alá csökkentése.

A Japán Atomenergia Bizottság számításai szerint még a földrengéssel és a szökőárral kapcsolatos költségek, köztük a fukusimai atomerőmű evakuálásának, kompenzációjának és leszerelésének költségeit is figyelembe véve az atomenergia továbbra is a legolcsóbb energiaforrás Japánban.

Hangsúlyozni kell, hogy a hasadási termékekkel való szennyeződés idővel csökken, mivel minden atom a sugárzás kibocsátása után megszűnik radioaktív lenni. Ezért idővel a radioaktív szennyezettség magától majdnem nullára csökken. Kémiai szennyezés esetén a szennyező anyagok gyakran nem bomlanak le, és ha nem ártalmatlanítják őket, akár több millió évig is halálosak lehetnek.

Forrás: Nemzeti Nukleáris Kutatási Központ.