Téma: Peugeot 508 2.2 HDi FAP GT

Mi, a Peugeot -nál már megszoktuk ezt az alsóbb osztályokban, de a megközelítés új az ekkora autóknál, oroszlánnal az orrán: a Peugeot rangosabb akar lenni. Természetesen a maguk útját járják, de úgy tűnik, hogy ha mégis, akkor kicsit olyanok akarnak lenni, mint az Audi. Ami nem rossz.

Nézze meg a külsőt: az elemek tekintélyesek és kiemelik az alacsony magasságot jelentős szélességgel és luxus hosszúsággal, az első és a hátsó ablakok kupé (és kifejezetten) laposak, a motorháztető hosszú, a hátsó rövid, a domború ívek vállak kiemelkednek, hangsúlyozva a keménységet, végül azonban nem spóroltak különösebben a krómmal. Csak az első túlnyúlás még elég hosszú.

Belül? Úgy tűnik, ez a külső tükröződése, de egyértelműen alkalmazkodik a pozícióhoz: sok fekete, sok króm vagy "króm", és a műanyag többnyire kellemes tapintású, ezért kiváló minőségű. Az ülések közötti forgatógomb, amely azonnal a kezébe kerül (különösen, ha az autó automata sebességváltóval van felszerelve), a mai szokásoknak megfelelően minden lehetséges beállítást kiszolgál, de alakjában és kialakításában, a körülötte lévő gombokkal együtt, nagyon hasonlít az Audi MMI rendszeréhez. Még ha bele is mélyedünk a részletekbe, a következtetés ugyanaz: az 508 a presztízs benyomását akarja kelteni a vezető környezetében.

A vetítővászon a Peugeot kisautóktól már nem idegen, és itt is nem a szélvédőn működik, hanem egy kisebb műanyag szélvédőn, ami a kormány előtt csúszik ki a műszerfalból. A tok működik, csak bizonyos fényviszonyok mellett a műszerfalon lévő lyuk kellemetlenül tükröződik a szélvédőn, ott a vezető előtt. A teszt 508 is jól felszerelt volt: bőrborítású ülések, amelyek nem fárasztanak hosszú utakon, és jól átgondoltak, természetesen szintén (leginkább elektromosan) állíthatóak. A vezetőt az (egyébként egyszerű) masszázsfunkció is kényezteti. A klíma nem csak automata és osztható, hanem külön is hátul, van osztható is (!) És általában hatásos, kivéve ha a vezető elfelejti kikapcsolni a légkeringést - ilyenkor az automata klíma nem tud, vagy csinál. nem. nem nő be füllel.

A hátsó utasokról is jól gondoskodnak; az említett külön-külön mikroklíma beállítási lehetőség mellett kaptak 12 voltos konnektort, helyet két járdának (a középső kartámaszban), az ülések háttámláján kissé kényelmetlen (használatra) hálót, napellenzőt az oldalsó ablakokat és egyet a hátsó ablakhoz és az ajtó melletti meglehetősen nagy fiókokat. És ismét – ami még a nagy autóknál is inkább kivétel, mint szabály – van elegendő luxusülés ahhoz, hogy a hosszú utakat stresszmentessé tegye. Van elegendő térdhely egy felnőtt számára is.

Az 508 -as tesztben a fekete színt megzavarta az ízlésesen illeszkedő meleg barna bőr az üléseken. Jó választás, mivel a világosabb bőr tekintélyesebbnek tűnhet, de sokkal érzékenyebb a ruházat által okozott szennyeződésekre is. A wellnessről is gondoskodott egy jó audiorendszer, ami csalódott bennünket néhány (al) vezérlőmenüben.

Az ötszáznyolc legrosszabb része azonban a megadás volt. A műszerfalon lévő fiókon kívül (amely valóban hűtött is), csak az ajtóban található fiókok a vezető és az első utas számára; nem kicsik, de béleletlenek is. Igen, van egy fiók (kisebb) a közös könyöktámasz alatt, de ha USB bemenetet használ (vagy 12 voltos aljzatot, vagy mindkettőt), akkor nem sok hely marad, és az utas felé nyílik. , ugyanakkor nehéz elérni, de ez a doboz elég messze található, és még a vezető számára is nehéz elérni. Két hely volt a dobozok vagy palackok számára fenntartva; mindkettő nyomás alatt csúszik ki a műszerfal közepéről, de pontosan a légrés alatt helyezkednek el, ami azt jelenti, hogy felmelegítik az italt. És ha palackokat tesz oda, erősen akadályozzák a központi képernyő kilátását.

És mi van a csomagtartóval? A kis hátsó rész nem tud nagy belépőnyílást kínálni, az 508-as ugyanis szedán, nem kombi. A benne lévő lyuk sem térfogatban (515 liter), sem alakjában semmi különös, hiszen messze nem négyzet alakú. Valóban (harmadik) bővíthető, de ez nem sokat javít az összbesoroláson, az egyetlen hasznos dolog a két táskakampó. Különleges (kisebb) doboz nincs benne.

És elérkeztünk egy olyan technikához, amelyben (teszt) az Ötszáznyolcnak nincs különleges funkciója. A kézifék elektromosan be van kapcsolva, és induláskor kellemesen, észrevétlenül kilökődik. A tompított és távolsági fényszórók közötti automatikus váltás is jó kütyü, miközben meg kell jegyezni, hogy a sofőrnek jól működik a rendszer, a szembejövő sofőrnek viszont nem - az ellenkező irányból érkező járművek sok (fény)figyelmeztetéséből ítélve. Úgy tűnik, túl lassú. Az esőérzékelő sem újdonság – sokszor (is) pont az ellenkezője működik annak, mint kellene. Meglepő módon az 508-ason (teszt) nem volt figyelmes sávelhagyás esetére az a figyelmeztetés, mint az előző generációs C5-nél, ugyanezen probléma részeként!

A hajtáslánc szintén modern klasszikus. A turbódízel nagyon jó: kevés az üzemanyag, az indulás előtt gyorsan felmelegszik a hideg, (sok) rezgés van az utastérben, teljesítményét némileg lecsillapítja az automata váltó. Ez is nagyon jó: gyorsan vált a vezetési módok között, elég gyorsan vált, ehhez a kormánykerék karjait is szánják. Az automata sebességváltó még kézi üzemmódban sem teszi lehetővé, hogy a motor 4.500 fordulat / perc fölött pörögjön, ami valójában jó oldal, mivel a motor nyomatéka magasabb fokozatban (és alacsonyabb fordulatszámon) elég erős ahhoz, hogy tovább gyorsuljon.

Az egész csomagnak, az elsőkerék-hajtással együtt, nincsenek sportos ambíciói: aki behajt vele szűk kanyarokat, hamar megérezheti a régi elsőkerék-meghajtás funkcióját - a megemelt belső (első) kereket és az alapjárati átmenetet. A hosszú tengelytáv inkább a hosszabb kanyarokhoz igazodik, de az 508-as itt sem tündököl, mivel iránystabilitása (egyenesben és hosszú kanyarokban is) meglehetősen gyenge. Nem vészes, egyáltalán nem, ráadásul kellemetlen is.

Amikor valaki meglátta a sötétben, rossz világítás mellett, megkérdezte: "Ez egy Jaguár?" Hé, hé, nem, nem, ki tudja, talán elcsábította a kastély sötétje, de ilyen gyorsan és minden (említett) presztízs mellett, azt hiszem, egy ilyen gondolat tényleg elborít. Egyébként valószínűleg valami hasonlóra gondoltak a Peugeot-nál, amikor kitalálták a ma 508-as hangzású projektet.

szöveg: Vinko Kernc, fotó: Aleš Pavletič

Szemtől szemben: Tomaž Porekar

Az újdonság egyfajta utódja két különböző modellnek, és valami ilyesmin van a hangsúly. Úgy gondolom, hogy ez jó folytatása az előző 407-esnek, mivel a Peugeot megtette azt, amit a versenytársai – az 508-as nagyobb és szebb, mint a 407. Hiányzik belőle elődjének néhány stílusjegye, különösen a szedán. elég kifejezett. A jó oldal mindenképpen a motor, a sofőr bőven válogathat erőből, de választhat a mérsékelt gáznyomás és a folyamatosan alacsony átlagfogyasztás mellett is.

Kár, hogy a tervezők elszalasztották a lehetőséget, hogy több teret adjanak a belső térnek apró dolgoknak. Az első ülések a vezetőfülke mérete ellenére szűkek a vezető számára. A nyugtalan alvázat és a pálya rossz kezelhetőségét azonban még javítani kell.