Toyota Verso 1.6 D-4D - gazdaságos az utazáshoz
Családi autó modell? Ma legtöbbünknek egy SUV jut eszébe. De néhány évvel ezelőtt a válasz egészen más lett volna. Minibusz. Lássuk, milyen állapotban van most ez a szegmens, vagy inkább, hogy áll a Toyota Verso, és megállja-e még a helyét az autóiparban?
Valamikor az évek közepén megtapasztaltuk a kisbuszként ismert többcélú járművek özönét. Minden nagyobb gyártónak volt raktáron legalább egy ilyen modellje. Kicsit több, többféle méretben – a kisautóktól, amelyek alig férnek el ebbe a kánonba, egészen az olyan cirkálókig, mint a Chrysler Voyager. A nagy méretek és ennek megfelelően a nagyobb belső tér legtöbbször meggyőzik a vásárlásról. Pozitívumként szolgált, hogy valószínűleg számos tárolórekesz, italtároló hely és, ami talán a legfontosabb, két extra ülés is helyet kapott. Ma ez a műfaj nem tűnik olyan népszerűnek, mint régen. Felváltották a mindenütt elterjedt pszeudo-SUV-k, úgynevezett SUV-k és crossoverek. A mai ötlet a család számára hatékonyabbnak bizonyult - azt kínálja, amit egy kisbusz, hét üléssel, ugyanakkor a megnövelt felfüggesztés lehetővé teszi, hogy egy kicsit távolabb kerüljön a kempingben. Hogyan védhetik meg magukat a kisbuszok?
Éles formák
A Toyota Verso az Avensis Verso és a Corolla Verso modellek egyesüléséből jött létre. Mivel a terepjárók, köztük a RAV4 népszerűbbek lettek, mint a kisbuszok, a kisbuszkínálat szűkítése természetes lépés volt. Tehát a Toyota két modellt egyesített egy Verso-ba. Ez 2009 óta van a piacon, 2012-ben pedig egy igazán sajátos arculatváltáson esett át, melynek során akár 470 elemet is cseréltek.
A változások elölről a legszembetűnőbbek. Most agresszívabb, és már nem próbál olyan lenni, mint a harmadik generációs Toyota Avensis. A fényszórók összeolvadtak a hűtőrccsel, de ismerősebben, mint a márka más modelljein. A formájuk egyébként már sokkal dinamikusabb, így a Toyota által hirdetett „szuperpapa” autóhoz biztosan nem társul az unalom. Kevesebb történt a hátsó és Toyota Verso inkább a jellegzetes fehér lámpákkal rokon elődeihez. Az oldalvonal, ahogy egy kisbuszhoz illik, a magasabb tetővonal miatt nagy területű. Ennek ellenére a magasra szerelt, hátul felfelé hajló alsó ablakvonal is dinamikát ad az autó karosszériájának, így az egyik legérdekesebb kisbusz a piacon. És hirtelen kiderül, hogy a kisbusznak nem kell unalmasnak lennie. Legalábbis kívül.
óra középen
Miután helyet foglaltunk az utastérben, azonnal figyelmet fordítunk a műszerfalra, amely a műszerfal közepén található. Egy ilyen megoldás előnye természetesen a nagyobb látómező, de a vezetőnek ez biztosan nem természetes - legalábbis nem azonnal. A végén időnként ránézünk a fekete műanyag takaróra, remélve, hogy sebességet vagy legalább üzemanyagszintet látunk ott. Nem tudom megszámolni, hányszor győződtem meg arról, hogy éjszaka lekapcsolták-e a fényszórókat, mert sötét van a műszerfalon – csak egy kicsit jobbra kellett néznem. Hozzáteszem, hogy a műszerfal helyzete olyan mélyen gyökerezik a vezető fejében, hogy közel 900 km megtétele után itt nem változott semmi, és a reflex megmarad.
A kisbusz vezetőülése megemelkedett, hogy nagyobb kényelmet biztosítson hosszú utakon. Valójában nem lesz nehéz itt kilométeres utakat felgöngyölíteni, de a szövet ülések már így is túl kemények egy hosszú autózás után. A kormányon standard gombkészlet található a kihangosításhoz és a Touch & Go multimédiás rendszerhez. Ez a rendszer elsősorban a telefon és a zene vezérlésére szolgál, bár ott is találunk navigációt. Nem néz ki különösebben szép, de a letisztult felületnek köszönhetően működik. Mindaddig, amíg naprakész térképeink vannak. Természetesen van kétzónás klíma is a fedélzeten, vagy akár kulcs nélküli beléptetőrendszer is az autóba.
A kisbusz mindenekelőtt praktikus. Itt jó néhány szekrény található, amit az is bizonyít, hogy nem egy, hanem két láda van az utas előtt. Az italok számára is bőven van hely, sőt az utolsó üléssorban lévőknek is van saját két tartójuk. A második üléssor három különálló ülésből áll, amelyek mindegyike külön dönthető, míg a harmadik sorban két további ülés található. Szinte szó szerint „elrejtőzik”, mert összecsukva lapos csomagtartót alkot. Hosszabb utakra viszont érdemesebb ötössel menni, mert akkor az ülésvonalig 484 literes, ha mindent a tetőig 743 literes lesz a csomagtartónk. A hátsó ülések lehajtásával ez a hely mindössze 155 literre korlátozódik.
Alap dízel
A kínálat leggyengébb motorjának számító 1.6-os D-4D változatot leadták tesztelésre. Toyota Verso. A látszattal ellentétben bőven elég egy békés utazáshoz, bár az általa kifejlesztett teljesítmény mindössze 112 LE. 4000 ford./percnél. Nem teszi lehetővé a dinamikus vezetést teljes utascsomaggal és csomagokkal, de a nagy nyomaték, 270 Nm 1750-2250 ford./percnél, csökkenti a terhelés hatását a menetteljesítményre. Hiszen egy 4 vagy akár 6 embert szállító sofőr ne vigyen túl sokat. 0 másodpercbe telt, hogy 100-ról 12,2 km/h-ra gyorsuljunk, de leginkább erre a rugalmasságra vágyunk az úton. Negyedik fokozatban a 80-120 km/h-ra való gyorsulás 9,7 s, az ötödikben 12,5 s, a hatodikban pedig 15,4 s. Röviden: megteheti anélkül, hogy csökkentené az előzést, de a hatodikban jobb, ha több ülés van.
A kézi hatsebességesnek hosszúak az emelőútjai, de nem kapunk rossz fokozatot vagy valami kínos dolgot. Az autó tömege 1520 kg, de a terepjárókkal ellentétben lejjebb van felfüggesztve, ami azt jelenti, hogy a tömegközéppont közelebb van az aszfalthoz. Ez a jó menettulajdonságokban is megmutatkozik, például abban, hogy a karosszéria nem gurul túlságosan oldalra, és meglehetősen készségesen engedelmeskedik a vezető parancsainak. Természetesen a fizika törvényei és az őket megtéveszteni próbáló mérnöki megoldások által megengedett határokon belül. És ezek nem túl bonyolultak, mert ezek klasszikus McPherson rugóstagok és torziós gerenda. Néha pattog az ütéseken, bár a felfüggesztés jól felfogja az ütéseket.
Az égés a nagy - 60 literes - üzemanyagtartállyal kombinálva lehetővé teszi az 1000 km-es mérföldkő leküzdését egyetlen tankkal. A 80-110 km/h-s sebességgel való tekerés nálunk átlagosan 5,3 l/100 km-be kerül, a teljes háromszáz kilométeres utat pedig körülbelül 5,9 l/100 km átlagfogyasztás mellett tette meg - viszonylag csendes menet mellett. . A beépített terület kb 7-7.5 l/100 km, ami szintén nem ugrás a bankszámlánkon.
A családnak? Természetesen!
Toyota Verso ez egy tisztességes autó családi kirándulásokhoz. Belül sok hely van, kényelmes ülések és nagy csomagtartó, amely szükség esetén két helyet rejt. Érdemes megjegyezni, hogy nem kell bajlódnunk semmilyen rendszerrel az ülések meghosszabbítására és lehajtására - szükség esetén használják, és legtöbbször nem zavarják. A Verso is mutatja, hogy kisbuszok még mindig léteznek, de persze egy szűkebb vásárlói kör számára. Ha adunk egy esélyt a középkonzol órájának, és valahogy megszokjuk, a Verso egészen érdekes ajánlat lehet.
A kínálat az ára miatt is érdekes. Alapmodell 1.6-os benzinmotorral, 132 LE-vel. már 65 990 PLN-be kerül, bár valószínűleg megpróbálhatnánk további kedvezményeket szerezni. A legolcsóbb, azaz az előző teszttel megegyező dízel minimum 78 990 zlotyba kerül, igaz a magasabb felszereltségű változatoknál 92 990 és 106 990 zloty. A motorválaszték további két egységre korlátozódik - egy 147 LE-s Valvematic benzinmotorra. és dízel 2.0 D-4D 124 LE teljesítménnyel. Itt láthatóan kímélni kell, és a teljesítmény háttérbe szorult. Az egyterűek ma már minden bizonnyal átadják helyét a terepjáróknak, de még mindig vannak olyan sofőrök, akik ezt a típust részesítik előnyben. És nem is olyan nehéz megtalálni őket.
