Adaptív sebességtartó automatika (ACC): eszköz, működési elv és közúti használat szabályai
Tartalom
Az autók kényelmének növelése magában foglalja azt is, hogy megszabadítjuk a vezetőt azoktól a monoton funkcióktól, amelyeket az automatizálás átvehet. Beleértve a sebesség fenntartását. Az ilyen eszközök régóta ismertek, tempomatoknak hívják őket.
Az ilyen rendszerek fejlesztése az egyszerűtől a bonyolultig halad, jelenleg már képesek alkalmazkodni a külső körülményekhez, olyan képességeket kapva, mint a műszaki látás és a környezet elemzése.
Mi az adaptív sebességtartó automatika, és miben különbözik a hagyományostól
A sebességhatároló továbbfejlesztéseként megjelent a legegyszerűbb tempomatrendszer, amely nem tette lehetővé, hogy a vezető túllépje a megengedett vagy ésszerű határait.
A limiter logikai változása egy szabályozó funkció bevezetése volt, amikor a fordulatszám küszöb beállításakor nemcsak a gázt lehet elzárni, hanem az értékét a kiválasztott szinten tartani is. Ez a felszerelés vált ismertté az első tempomatként.
A 50. század 20-es éveinek végén jelent meg az amerikai autókon, amelyek a vezető kényelmével szembeni magas követelményekről ismertek.
A berendezés javult, olcsóbb lett, ennek eredményeként lehetővé vált a sebességszabályozó rendszerek felszerelése az autó előtti akadályok megfigyelésének funkcióival.
Ehhez használhatja az elektromágneses sugárzás különböző frekvenciatartományaiban működő lokátorokat. Az érzékelőket az infravörös tartomány nagyon magas frekvenciáján működőkre osztották fel, amelyekhez infravörös lézereket (lidarokat) használtak, valamint az alacsonyabb frekvenciájú hagyományos radarokra.
Segítségükkel a rendszer – hasonlóan a repülõgép rakétáihoz – meg tudta fogni az elõtt haladó jármûvet, és követni tudta annak sebességét, valamint a célpont távolságát.
Így a sebességtartó automatika elkezdett alkalmazkodni a járművek helyzetéhez az úton, beállítani a sebességet a kapott adatok és a vezető által beállított kezdeti beállítások függvényében.
Az opciót adaptív vagy aktív tempomatnak (ACC) nevezték, a második esetben hangsúlyozva a saját rádióhullám-kibocsátó vagy infravörös lézersugár jelenlétét.
Működési elv
A vezető jármű távolságérzékelője folyamatosan információkat ad ki a távolságról a fedélzeti számítógépnek, amely kiszámítja a sebességet, a lassítási paramétereket és a távolság csökkentését vagy növelését is.
Az adatokat elemzik és összehasonlítják a memóriában tárolt helyzetmodelltel, beleértve a járművezető által beállított sebességkorlátozás paramétereit is.
A munka eredménye alapján parancsokat kap a gázpedál meghajtása vagy közvetlenül az elektromechanikus fojtószelep.
Az autó a sebesség növelésével vagy csökkentésével, szükség esetén a fékrendszer használatával követi az adott távolságot az ABS rendszerek és a hozzájuk tartozó stabilizáló modulok, vészfékező és egyéb vezető asszisztensek műszerein, mechanizmusain keresztül.
A kormányzást a legfejlettebb rendszerek is képesek befolyásolni, bár ez nem vonatkozik közvetlenül a sebességtartó automatikara.
A sebességszabályozási tartománynak számos korlátozása van:
- az üzemmód aktiválása egy bizonyos alacsonyabb sebességküszöbről indulva, ami az autópályára való tájolást jelenti;
- néha kis hatótávolságú érzékelőket használnak, amelyek hatékonyabban működnek városi körülmények között, akár a forgalmi dugókban, rövid megállással;
- a felső sebességhatárt a vezető határozza meg, vagy biztonsági okokból a jármű képességei korlátozzák;
- ha egy rögzített akadály kerül a látómezőbe, például egy leállított jármű, amelyet korábban nem követtek nyomon, a rendszer semmilyen módon nem reagál rá;
- átlagosan 120-200 méter a maximális távolság, amelyről a radar befogja a vezetőt.
Ha a jármű bármelyik érintett rendszerében hibát észlel, a sebességtartó automatika automatikusan kikapcsol.
eszköz
Az ACC rendszer saját komponenseket és eszközöket tartalmaz, és az autóban már meglévőket is használja:
- radarok vagy lidarok a különböző hatótávolságú akadályok észlelésére, míg az RF érzékelők jobban működnek akadályozott látási viszonyok, csapadék vagy köd esetén;
- gázpedál aktivátor vagy elektronikus fojtószelep;
- mikroszámítógépes rendszervezérlő modul;
- hang- és fényjelzők, információs tábla és nyomógombos kezelőpanel;
- kommunikációs interfészek ABS és ESP rendszerekkel;
- fék- és gázpedál érzékelők.
Az eszköz alapja egy vezérlőprogram, amely az ACC összes összetett algoritmusát tartalmazza különféle körülmények között.
Mely autók vannak felszerelve ACC-vel?
Jelenleg az ACC rendszer szinte minden autóra felszerelhető opcióként, bár leggyakrabban a prémium szegmensben található meg.
Ennek oka meglehetősen magas költsége. Egy jó készlet 100-150 ezer rubelbe kerül.
Minden autógyártó cégnek saját marketingneve van, lényegében ugyanannak a rendszernek, kisebb változtatásokkal a kezelőszervekben.
Az ACC-ket hagyományosan Adaptive Cruise Control vagy Active Cruise Control néven, vagy külön-külön is lehet emlegetni, a Radar, Distance vagy akár Preview szavakkal.
A rendszert először Distronic márkanéven Mercedes autókon alkalmazták.
Az adaptív sebességtartó automatika használata
Általában minden ACC kezelőszerv megjelenik a kormányoszlop kapcsolókarján, amely aktiválja a rendszert, kiválasztja a sebességet, a távolságot, az automatikus kikapcsolás után újraindítja a cruise üzemmódot és beállítja a paramétereket.
Lehetőség van a többfunkciós kormányon lévő gombok használatára.
Hozzávetőleges munkarend:
- a kezdeti paraméterek előzetes beállítása a jármű információs rendszerének menüjén keresztül, mint például a gyorsulások intenzitásának, távolságszabályozási módok, sebességtartományok beállítása;
- adaptív sebességtartó automatika lehetővé tétele;
- a szabályozási módba lépés után beállíthatja a kívánt távolságot vagy maximális sebességet;
- amikor kilép a szabályozási módból, folytathatja az ACC működését.
A rendszer leállhat bizonyos események bekövetkeztekor:
- a Mégse gomb megnyomása;
- a vezető üres fokozatot választott vagy lenyomta a fékpedált;
- az egyik vezetőtámogató rendszer extrém helyzetekben működött;
- ideiglenesen - ha a vezető megnyomja a gázpedált, a munka a pedál elengedése után folytatódik;
- a maximális fordulatszámot vagy a maximális motorfordulatszámot elérte;
- hibák találhatók a rendszerben.
Az ACC használatakor előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor a sebességtartó automatika nem működik megfelelően. A leggyakoribb a reakció hiánya a sávban hirtelen megjelent rögzített akadályra.
A rendszer nem figyel az ilyen tárgyakra, még akkor sem, ha 10 km/h-nál nem nagyobb sebességgel mozognak. Ilyen esetekben a vezető vagy a vészfékezőrendszer felelőssége, hogy azonnal intézkedjen.
Az ACC meghibásodhat, ha egy jármű hirtelen belép a látóterébe. Az oldalról induló járművek szintén nem láthatók. Kis méretű akadályok lehetnek a sávban, de nem eshetnek a radar észlelési sugárába.
Előzéskor az autó elkezdi felvenni a sebességet, de meglehetősen lassan, ebben az esetben meg kell nyomni a gázpedált. Az előzés végén a szabályozás folytatódik.
Forgalmi dugóban a távolságkövetés automatikusan kikapcsol, ha a járművek elég sokáig állnak.
A konkrét idő autónként egyedi, de a gáznyomás után a rendszer újra működik.
Előnyök és hátrányok
A fő előny a vezető részleges tehermentesítése az irányítás alól az autópályákon történő hosszú utazások során, beleértve az éjszakai órákat, valamint a lassan kúszó forgalmi dugókban való vezetés során.
De eddig az ACC rendszerek nem tökéletesek, így van néhány hiányosság:
- a radar típusú érzékelő, különösen a lézeres, gyakran szennyeződik és meghibásodik a tisztítás előtt;
- a rendszer nem reagál jól a hirtelen megjelenő akadályokra;
- Az automatikus üzemmódban eltöltött idő előrehaladtával elkerülhetetlenül csökken a vezető koncentrációja a vezetésre, ami egy hirtelen helyzetre lassú reakcióhoz vezethet;
- veszélyes esetek vannak az autók szomszédos soroktól való szabályozott távolságának váratlan változása esetén;
- korlátozások vannak az út kanyarulatai mentén haladva, egy bizonyos fordulási sugártól kezdve;
- néha az autó hirtelen lelassulhat a radar meghibásodása miatt, ami veszélyes, ha a mögötte közlekedők nem tartják be a biztonságos távolságot.
Általánosságban elmondható, hogy a rendszer meglehetősen kényelmes, és a járművezetők gyorsan megszokják, majd egy másik autóra váltva kényelmetlenséget éreznek a hiánya miatt.
Ez valószínűleg az összes többi autonóm vezetési asszisztens bevezetésével fog megtörténni, ami után a vezető beavatkozását inkább a sport, mint a közlekedési igények határozzák meg.
