Boeing F/A-18 Super Hornet
FA18 Super Hornet
Az amerikai F-35-ös vadászgép, és különösen légi változata - az F-35C - építési programjának késése azt jelentette, hogy a következő évtizedekben is az F/A-18 Super Hornet vadászrepülőgépek lesznek a fő felszerelések. az amerikai haditengerészet fedélzeti vadászrepülőgépei számára. A gyártó - a Boeing konszern - számára ez további ilyen típusú repülőgépekre vonatkozó állami megrendeléseket és egy több éve bezárni szándékozott gyártósor karbantartását jelenti. Ezenkívül a Boeing aktívan ösztönzi a Pentagont, hogy fektessenek be egy új F/A-18 Super Hornet frissítési csomagba, amelyet Block III-nak neveztek el.
1999-ben az F / A-18E / F Super Hornet vadászgépek szolgálatba álltak az amerikai haditengerészetnél (US Navy), majd két évvel később megkapták az Initial Operational Capability (IOC) szolgálatot. Először elkezdték lecserélni az első generáció legelhasználtabb F-14 Tomcatjait és Hornetjeit - F / A-18A / B-vel. Ezután az F / A-18E / F elkezdte felváltani a második generációs Horneteket - F / A-18C / D, amelynek gyártása 2000-ben véget ért. Az akkori tervek szerint a legújabb F/A-18C/D-ket és a legelhasználódottabb F/A-18E/F-eket új, 5. generációs F-35C vadászgépekre cserélték. A "Super Hornets" gyártását fokozatosan le kellett állítani, különösen azóta, hogy az amerikai haditengerészet egyre több pénzt kezdett elkülöníteni az F-35 (JSF - Joint Strike Fighter) programra. A Super Hornet gyártósor karbantartását az F / A-18F platformra épített EA-18G Growler elektronikus hadirepülőgépek megrendelései és esetleges külföldi megrendelései kellett volna biztosítani.
Még 2014-ben sok elemző azt jósolta, hogy az amerikai haditengerészet utolsó F/A-18E/F repülőgépei 2016 decemberében hagyják el a Boeinget. Ebben az időszakban a Boeing havi három darabon tartotta a termelést az Egyesült Államok korábbi éveiben a haditengerészet inputjának köszönhetően, az ún. többéves szerződés (MYP-III, többéves vásárlások) és utolsó megrendelés 2014-től. A 2015-ös pénzügyi évben azonban az amerikai haditengerészet 12 EA-18G Growlert, 2016-ban pedig hét EA-18G-t és öt Super Hornetet vásárolt. Ezek a megrendelések és a termelés havi kettőre való lelassulása lehetővé tette volna, hogy a Boeing megtartsa az F/A-18 gyártósort 2017 végéig. Végül a Super Hornet gyártásának leállításának veszélye megszűnt az F-35-ös program késése és az Egyesült Államok vadászrepülőgép-flottáján belüli növekvő űr betöltésének szükségessége miatt.
Hiányzó link
Az amerikai haditengerészet soha nem titkolta szkepticizmusát a Lockheed Martin F-35C vadászgéppel kapcsolatban. A három F-35 közül az F-35C bizonyult a legdrágábbnak. Az alacsony kamatozású gyártás 9. részletében (LRIP-9, Low-Rate Initial Production) egy F-35C vadászgép ára (motorral együtt) 132,2 millió dollár volt egységenként. Csak az utolsó részletnél - az LRIP-10-nél - 121,8 millió forintban határozták meg az árat, ami valamivel kevesebb, mint az F-35B rövid fel- és függőleges leszállású változatainál. Összehasonlításképpen az új F / A-18 a rendelés nagyságától függően 80-90 millió dollárba kerül, üzemeltetése pedig közel a fele.
A teljes F-35-ös program már legalább négy évet késik. Az F-35-ös vadászrepülőgépek fejlesztése és bemutatója még folyamatban van (SDD – System Development and Demonstration), melynek 2018 májusában kell elkészülnie. További forrásokat vesz fel, növelve ezzel a rekordméretű program költségeit. Sőt, az F-35C légi változatának különféle műszaki problémái vannak. Amikor megoldódott a leszállóhorog problémája, amely nem mindig találta el a fékvezetéket egy repülőgép-hordozó fedélzetén, kiderült, hogy túl kevés merev összecsukható szárnyvéget igényel utómunkálat. Azt is megállapították, hogy a katapultról való felszálláskor az első futómű nagy függőleges oszcillációkat hoz létre, majd ezeket továbbítja az egész repülőgépnek. Ezeket a problémákat az F-35C üzembe helyezése előtt meg kell oldani.
