A hidegháború brit fregattjai. Turbópáros nővérek
A hidegháború brit fregattjai. Turbópáros nővérek
A Sea and Ships magazin 41/61. számú különszámában bemutatott 3-es és 2016-es típusú fregattok bővítése a Királyi Haditengerészet két további kísérőegysége, a továbbfejlesztett 12-es és 12-es típus néven ismert. Ezek továbbfejlesztett hidrodinamikával, meghajtással és felszereléssel rendelkeznek.
A 40-es évek második felében az OEM blokkok brit projektjével kapcsolatos tanulmányok „példaértékű” célpontja a víz alatti helyzetben körülbelül 18 csomós sebesség elérésére képes tengeralattjáró volt, azzal egyidejűleg feltételezve, hogy ez hamarosan megnőhet. Ezért az Admiralitás megkövetelte, hogy a tervezett fregattok ismét 25 csomós maximális sebességre legyenek képesek 25 20 km-es erőművel és 000 3000 tengeri mérföld hatótávolsággal 15 csomós sebesség mellett. 1947 végén, az új év elejére jelentős változások következtek be a Királyi Haditengerészet megközelítésében az OEM-problémával kapcsolatban. Legújabb utasításai szerint a kísérőhajóknak 10 csomóval gyorsabban kellett sebességet elérniük, mint az ellenséges tengeralattjáróknak. Innen az elemzések után kiderült, hogy az új „vadászoknak” a 27 csomó lenne az optimális.Az Admiralitás másik fontos követelménye volt a repülési távolság kérdése, melynek értéke a korábbi 3000-ről legalább 4500 tengeri mérföldre nőtt. ugyanolyan gazdasági sebességgel. Gyorsan világossá vált, hogy egy olyan gőzturbinás erőmű fejlesztése, amely egyrészt könnyű és kompakt, másrészt 27 watt eléréséhez szükséges teljesítményt képes előállítani, miközben 4500 mm-es üzemanyag-fogyasztást tesz lehetővé. nem lenne olyan egyszerű. Hogy ezek a követelések reálisabbak legyenek, az Admiralitás végül beleegyezett, hogy 12 csomóra korlátozza a gazdasági sebességet (a 10 csomós sebességgel közlekedő konvojok kísérésére megengedett legalacsonyabb).
Kezdetben az új OEM-egységen végzett munka nagyon lassan haladt, mivel a második világháborús rombolók fregatt szerepkörbe való átalakítását kiemelten kezelték. A tervezet 1950 februárjában készült el. Az új fregattok munkálatai csak Nyugat-Berlin blokádjának kezdetén kezdődtek meg, amelyre 23. június 24-ról 1948-re virradó éjszaka került sor. Projektjükben úgy döntöttek, hogy a korábban ismertetett 41/61 típusú fregattokból kölcsönzött elemeket használnak, pl. alacsony felépítmény, tüzérség kétüléses Mk V univerzális löveg formájában 114 mm-es Mk VI toronyban (Mk 6M tűzvezető rendszer vezérli), valamint 2 db Mk 10 Limbo aknavető a hátsó "kútba" szerelve. A radarberendezésnek 277Q és 293Q típusú radarokból kellett állnia. Később két típusú 262-es (rövid távolságú légvédelmi tűzhöz) és 275-ös típussal (nagy távolságú légvédelmi tűzhöz) bővült. A 162-es, 170-es és 174-es típusú szonárokat (utóbbit később az újabb 177-es típus váltotta fel) be kellett vonni a szonárberendezésbe. Elhatározták a torpedófegyverek felszerelését is. Kezdetben 4 állandóan telepített hordozórakétából kellett volna állniuk, 12 torpedó tartalékkal. Később ezeket a követelményeket 12 kamrára változtatták, amelyből 8 (táblánként 4 helyhez kötött kilövőnek kellett volna lennie), további 4 pedig a 2xII rendszerben forgó kamrára.
Az új turbó-gőzerőművek meghajtásra történő alkalmazása negatív hatással volt a tömeg- és méretkülönbségre. Ahhoz, hogy meg lehessen építeni, a hajótestet meg kellett növelni, sok elemzés után a hossza 9,1 m-rel, a szélessége 0,5 m-rel nőtt Ez a változás, bár kezdetben az áremelkedéstől való félelem miatt kritizálták, egy nagyon jó lépés, mivel az uszodai tesztek kimutatták, hogy a hajótest meghosszabbítása javította a víz lamináris áramlását, tovább növelve az elért sebességet („hosszú futások”). Az új hajtás a nem feltűnő dízel kipufogók helyett klasszikus kémény beépítését is szükségessé tette. A tervezett kéményt úgy tervezték, hogy ellenálljon egy atomrobbanásnak. Végül azonban a gyakorlatiasságot előnyben részesítették a túlzott igényekkel szemben, ami miatt újra kellett tervezni. Meghosszabbították és jobban hátra volt döntve. Ezek a változtatások kézzelfogható előnyökkel jártak, mivel megszűnt a kabin párásodása, ami jelentősen javította az őrszemélyzet munkakörülményeit.
