Szilárd Bell
Katonai felszerelés

Szilárd Bell

25. január 2019-én a B-280 vízszintes repülésben először érte el a gyártó által bejelentett 280 csomós sebességet, i.e. 518 km/h, vízszintes repülésben.

Bell Textron Inc. részt vesz az amerikai hadsereg által végrehajtott FLRAA és FARA programokban. A FLRAA program célja egy új VTOL platform létrehozása az UH-60 Black Hawk támadóhelikopterek helyére. A FARA program célja viszont egy új speciális felderítő és támadóplatform felépítése, amely jelenleg hiányzik az amerikai hadseregből. Bell benyújtotta a V-280 Valor forgószárnyas projektet az FLRAA programnak, a klasszikus 360 Invictus helikoptert pedig a FARA programnak. A Bell mindkét esetben a bevált technológiai megoldásokra összpontosított.

A FLRAA és a FARA az FVL (Future Vertical Lift) nevű átfogó amerikai hadsereg program része. Az FVL program célja a jelenleg használatos harci helikopterek átfogó cseréje (leszállás, támadó és szállító), valamint új turbótengelyes motor bevezetése. A program olyan függőleges fel- és leszállóplatformok üzembe helyezését írja elő, amelyek jellemzői és képességei nem elérhetők a klasszikus helikoptereknél. A kezdetektől a Különleges Műveleti Parancsnokság (SOCOM) és a Tengerészgyalogság (USMC) is érdeklődést mutatott a programban való részvétel iránt.

A V-280 két General Electric T64-GE-419 hajtóművet kapott, amelyek gyengébb változatát a CH-53E helikopterekbe telepítik.

Az első információ az FVL programról a Pentagon dokumentációjában 2009-ben jelent meg. 2011 októberében az amerikai hadsereg közzétette az FVL platformokra vonatkozó részletes követelményeket, mint például: maximális sebesség 500 km/h, utazósebesség 425 km/h, hatótáv kb. 400 km, hatótáv kb. 1000 km, repülési plafon 9 ezer km. m és a lebegés lehetősége min. 1800 m +35°С levegőhőmérséklet mellett. A kétéltű változat állítólag 11-12 teljesen felfegyverzett katona szállítására volt képes. Azonnal ismertté vált, hogy a rugalmas lapátokkal ellátott főrotor fizikája miatt a klasszikus helikoptereknél ilyen jellemzők nem állnak rendelkezésre. A vízszintes repülési sebesség növekedésével a „visszatérő” lapátok, azaz a helikopter repülési irányával ellentétes irányú forgás egy részét kiveszik, egyre nagyobb ellenállást kezdenek kelteni, megakadályozva a további gyorsulást. A helikoptergyártók úgy próbálták megoldani ezt a problémát, hogy összetett helikoptereket és merev rotorokat dolgoztak ki.

Az USA-ban főleg a 70-es években olyan prototípusokat készítettek, mint a Bell 533, Lockheed XH-51, Lockheed AH-56 Cheyenne, Piasecki 16H, Sikorsky S-72 és Sikorsky XH-59 ABC (Advancing Blade Concept). Az XH-59 két további turbósugárhajtóműnek és két merev, ellentétes forgású koaxiális rotornak köszönhetően vízszintes repülésben rekordsebességet, 488 km/h-t tudott elérni. A prototípus azonban nagyon hangos volt, nehezen irányítható, és erős rezgések is voltak. A Pentagon akkor még nem mert új technológiákat bevezetni a tervezett helikopterekbe. Technológiai fejlődésük némileg megrekedt, nem a legjobb teljesítményt nyújtják. Az Egyesült Államok által elfogadott utolsó teljesen új konstrukció a Boeing AH-70A Apache támadóhelikopter volt, amelyet a 64-es években fejlesztettek ki. Azonban nem vezet be semmilyen vegyes megoldást. A következő évtizedekben az amerikai hadsereg megelégedett a meglévő tervek átfogó modernizálásával.

Csak 2007-ben fogadták el a Bell-Boeing V-22 Osprey forgószárnyú tiltrotort. Építésének programja igen költségesnek bizonyult, és kezdetben számos technológiai probléma kísérte. A B-22-es tesztelési időszaka alatt hét olyan baleset történt, amelyben 36-an haltak meg. A repülőgép szolgálatba állását követően további négy légibaleset történt, amelyekben nyolc ember meghalt. Ezek a katasztrófák főként a nem kellően kidolgozott képzési módszerek alkalmazásának következményei, amelyek nem készítették fel kellőképpen a pilótákat a tiltrotor viselkedésének sajátosságaira a vízszintes repülésről a lebegésre való átmenet helyzeteiben. Azonban a felnövekedés nehéz időszakán átesett B-22 jó válasznak bizonyult a helikopterek minden korlátára.

A B-22 utazósebessége (500 km / h) és maximális sebessége (560 km / h), valamint nagyobb repülési hatótávolsága (1600 km) és működőképes mennyezete (7600 m), mint a helikoptereké. Az is fontos, hogy a V-22 rotorok lényegesen kevesebb rezgést és rezgést keltenek a helikopterekhez képest. Vízszintes repülésben nincs több rezgés, mint a kétmotoros turbóprop repülőgépeknél. Innovatívsága ellenére azonban a B-22 több mint 30 éve kifejlesztett konstrukcióként sem lesz képes megfelelni az FVL program követelményeinek.

Hozzászólás