A Luftwaffe német harci repülésének keletkezése 1935-1938-ban.
Messerschmitt Bf 109B repülőgép a 132. Jagdgeschwader "Manfred von Richthofen" vadászezredből, amely 1939-ben többszöri átszervezés után a 26. Jagdgeschwader "Schlageter" ezred lett.
A Luftwaffe földalatti létrehozása ellenére, szinte a Weimari Köztársaság működésének teljes időszakában, a német légierő fejlődése 1935-1938 között. nem probléma és akadályok nélkül. Ennek eredményeként 1938 szeptemberében, a müncheni válság idején a német légi közlekedés nem jelentett komoly veszélyt nagy szomszédaira. Merjük kijelenteni, hogy ha akkor háború lett volna, Németországot nagy valószínűséggel Nagy-Britannia, Franciaország, Lengyelország és Csehszlovákia egyesített hadereje győzte volna le, ha létrejön egy ilyen koalíció.
7. április 1933-én a Légiközlekedési Bizottságból, a Reichskommissariat für die Luftfahrtból Reichsluftfahrtministerium (RLM), azaz birodalmi légiközlekedési minisztérium lett, amelyet Hermann Göring (1893–1946) miniszterként vezetett. Miért nem szolgált a Reichswehrben Hermann Goering, aki nem szolgált a Reichswehrben, miért nem szolgált a Reichswehrben, miért nincs széles látóköre és megfelelő tudása?
vezette a Luftwaffét?
Úgy tűnik, hogy erre a posztra a természetes jelölt Helmut Wilberg vezérőrnagy (1880-1941). 1900-tól birodalmi tiszt, 1913-tól szolgált a Kaiser Aviation Corps-nál, az első világháborút századosként, de a 4. hadsereg repülési főnökeként fejezte be. Szükségből a Reichswehrben szolgált a gyalogságban, és 1932-ben vezérőrnagyi rangra emelkedett, ami nem volt könnyű. Németország szerencsétlenségére kiderült, hogy Wilberg zsidó. Azonban nem küldték a táborba, hanem az új birodalmi légügyi minisztérium részeként használták fel, és K. Walter Wever őrnaggyal együtt megírta az első Luftwaffe-doktrínát, a „16. rendelet” néven ismert, 1935-ben. Márciusban a légierő "háromcsillagos" tábornokává léptették elő (zsidó volt!). 20. november 1941-án Drezda közelében repülőgép-szerencsétlenségben halt meg. Tudniillik azonban bevallása szerint nem ő vezette a feloszlatott Luftwaffe-ot.
Ehelyett ez a méltóság a nácinak nyilvánított Hermann Göringet illeti meg. Az 1923-as müncheni puccs egyik résztvevője, aki lábadozás közben megsérült a lábán, morfium, majd ópium rabja lett. Mindazonáltal Hitler elkötelezett híve volt, a Nemzetiszocialista Német Arbeiter Párt - NSDAP aktivistája, aki kiváló szociális képességeinek és kapcsolatainak köszönhetően könnyedén gondoskodott e párt szponzorairól az ún. a magas társaságban a Reichstag tagja lett, később Hitler más fontos tisztségekkel is megbízta. Ő hozta létre a Gestapo politikai rendőrségét (Geheime Staatspolizei, eredetileg csak Poroszországban működött - 26. április 1933., csak egy évvel később került Heinrich Himmler irányítása alá), ő vezette a porosz kormányt is, utolsó miniszterelnökükként, és a Négyéves Terv vezetője volt (1936 októbere óta). 1933-ban felkérte Hitlert, hogy bízza rá a Reichsjagermeisterek fővadászi posztját, néha a nagy vadász megfelelő zöld egyenruháját viselte. Egy évvel később a Birodalom állami erdőinek igazgatója is lett. 1937 júliusában Salzgitterben megalapították a Reichswerke Hermann Göring (RHG) konglomerátumot, ahol vasércbányát nyitottak. 1937 őszén a Rheinmetall bekerült az RHG-be, majd az osztrák Anschluss után az osztrák acélgyárakba is, mint például a linzi Eisenwerke Oberdonau. Később újabb gyárak bővültek a megszállt országokban, köztük a pilseni cseh Škoda Werke, valamint a donbászi bányák és acélgyárak, amelyeket Ukrajnában foglaltak el. Hermann Göring elképesztő haszonra tett szert ezekkel az üzemekkel.
1933 augusztusában azonnal repüléstábornokká léptették elő, 1938 februárjában pedig Hitler az első katonai tábornagyok egyikévé nevezte ki (a második Werner von Blomberg tábornagy, a Birodalom utolsó hadügyminisztere után) . 19. július 1940-én, amikor Hitler először nevezett ki egy tucat tábornagyot, Göring volt az egyetlen, aki megkapta a még magasabb ("hatcsillagos") Reichsmarschall vagy Reichsmarschall rangot.
Erhard Milch (1892-1972), aki korábban két fontos pozíciót töltött be az államosított Deutsche Lufthansa légitársaságnál, államtitkári rangban első helyettese lett: pénzügyi igazgató és műszaki igazgató, aki valójában a Lufthansát irányította. Az első világháború alatt tüzértiszt, majd megfigyelő kapitány volt egy légi felderítő egységben. A Lufthansához a Junkers AG-tól, vagy inkább a Hugo Junkers - Junkers Luftverkehr AG-tól alapított légitársaságtól érkezett. A Lufthansa a Deutscher Aero Lloyd AG és a Junkers Airlines egyesüléséből jött létre. A Lufthansában hatékony szervezőként és menedzserként vált híressé. Mivel sok ellensége volt, nem mindig tudta megvalósítani elképzeléseit.
A Birodalmi Légügyi Minisztérium Központi Irodájának (ZA) vezetője Rudolf (Ralph) Wenninger ezredes (1890–1945) volt, a Reichsmarine egykori tisztje, 1933-ban áthelyezték a Luftwaffe-hoz, majd 1936–1939-ben londoni repülési attasé. Walter Wever ezredes (1-1935) a parancsnoki részleg (LA) főnöke lett, 1887 márciusától pedig 1936 márciusától az újonnan létrehozott Oberkommando der Luftwaffe (az RLM parancsnoki részleg helyett) vezérkari főnöke. Professzionális, nyitott gondolkodású gyalogos tiszt, századosi rangban fejezte be az I. világháborút, majd a Reichswehrben maradt, állandóan a gyalogságnál töltött be parancsnoki és törzstiszteket. 1934 októberében a Luftwaffe vezérőrnagyi rangjává léptették elő, 1936 elején pedig altábornagy lett. A General Branch (LB) élén Wilhelm Fisch köztisztviselő állt. Wilhelm Wimmer ezredes (1889-1973) viszont, akit 1935-ben vezérőrnagyi rangra emeltek, átvette a fontos műszaki osztály (LC) vezetését. 1936 júniusában Wimmert Ernst Udet váltotta fel, erről később. Másrészt Wimmer vezérőrnagy a drezdai 2. légi hadosztály parancsnoka lett, és 1940 augusztusában légi tábornokként átvette az 1. légiflotta parancsnokságát Berlinben. Később a belgiumi Luftgau közigazgatási körzet élén állt, de amikor Belgium 1944 őszén a szövetségesek kezére került, nemcsak hogy kinevezés nélkül maradt, de még katonai törvényszék előtt is meg akart állni, nehezen mondd minek! Végül azonban az ejtőernyős csapatok vezérkari főnöke lett, ezt a pozíciót a háború végéig töltötte be.
Albert Kesserling ezredes (1885-1960) a császári légügyi minisztérium élére került, i.e. LD osztály. 1904-től a tüzérségnél szolgált. 1912-ben léggömbmegfigyelő lett, tüzérségi tűzkorrekcióra szakosodott. 1922-től ismét a Reichswehrben szolgált, ismét tüzérként. 1930-ban alezredesi rangra emelték. 1933 októberében, némileg akarata ellenére, a drezdai 4. tüzérezred parancsnoki posztjáról az RLM-hez küldték. 1934-ben vezérőrnagy, 1936-ban altábornagy lett. 1933-ban pilótatanfolyamokat végzett (48 évesen), és repülős lett. És végül, alezredes. Hans-Jürgen Stumpf (1889–1968; később vezérezredes). Ő egy másik gyalogos tiszt, aki századosi rangban fejezte be az első világháborút, majd a Reichswehrben szolgált. 1934-ben ezredesi rangra emelték.
