Az olajcsere automata sebességváltóban - statikus és dinamikus módszer
Cikkek

Az olajcsere automata sebességváltóban - statikus és dinamikus módszer

Szinte minden kézi sebességváltóval felszerelt járműnél nincs szükség olajcserére a teljes élettartam alatt. Más a helyzet az automata gépek esetében, ahol a használt olajat egy bizonyos futásteljesítmény után, vagy az autógyártó ajánlása szerint kell újra cserélni.

Mikor kell cserélni?

A nyomatékváltóval (transzformátorral) ellátott klasszikus sebességváltókban az olajat átlagosan 60 30-enként kell cserélni. km a jármű. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a csere időtartama magától a sebességváltó kialakításától és az autó üzemeltetési módjától is függ, ezért 90 ezertől széles tartományban kerülhet sor. XNUMX ezer km-ig. A legtöbb autójavító műhely és szerviz két módszert használ a hajtóműolaj cseréjére: statikus és dinamikus.

Hogyan változtassunk statikusan?

Ez a leggyakoribb olajcsere módszer. Ez abból áll, hogy leeresztjük az olajat a leeresztőcsavarokon vagy az olajteknőn keresztül, és megvárjuk, amíg kifolyik a dobozból.

A statikus módszer előnyei és hátrányai

A statikus módszer előnye az egyszerűsége, amely csak a használt olaj leeresztéséből áll. Van azonban egy nagy hátránya: használatkor csak körülbelül 50-60 százaléka cserélődik ki. az olaj mennyisége a sebességváltóban. Ez a gyakorlatban a használt olaj új olajjal való keverését jelenti, ami az utóbbi tulajdonságainak jelentős romlásához vezet. E tekintetben kivételt képeznek a régebbi típusú automaták (például a Mercedesbe telepített). A nyomatékváltó leeresztőcsavarral rendelkezik, amely szinte teljes olajcserét tesz lehetővé.

Hogyan változtass dinamikusan?

A dinamikus módszer sokkal hatékonyabb, de időigényesebb is. A használt olaj leeresztése után a statikus módszerhez hasonlóan az olajhűtőről lecsavarjuk az olajvisszavezető csövet a hajtómű felé, majd az átfolyó olaj szabályozására egy csapos adaptert szerelünk be. Az olajbetöltő nyakhoz egy speciális (csappal is ellátott) töltőberendezés van rögzítve, amelyen keresztül az új hajtóműolajat öntik. A motor beindítása után az automata kar minden fokozata egymás után bekapcsol, amíg tiszta olaj nem jön ki a hűtőcsőből. A következő lépés a motor leállítása, a töltőberendezés eltávolítása, és az olajhűtő és a sebességváltó visszatérő vezetékének csatlakoztatása. Az utolsó lépés a motor újraindítása és végül az olajszint ellenőrzése az automata egységben.

A dinamikus módszer előnyei és hátrányai

A dinamikus módszer előnye a használt olaj teljes cseréjének lehetősége az automata sebességváltókban. Ráadásul nem csak a nyomatékváltós automata váltókban, hanem az ún. fokozatmentesen változó (CVT) és nedves tengelykapcsolós duplakuplungos rendszer. A használt hajtóműolaj dinamikus módszerrel történő cseréjét azonban szakszerűen kell elvégezni, ellenkező esetben a szivattyú és a nyomatékváltó károsodása következhet be. Ezenkívül a túl erős tisztítószerek használata (ezek dinamikus olajcserékkel használhatók) károsíthatják (leválasztják) a nyomatékváltó reteszelő burkolatait. Ezek az intézkedések hozzájárulnak a tengelykapcsolók és fékek súrlódó betéteinek felgyorsult kopásához, és szélsőséges esetekben a szivattyú beszorulásához.

Hozzászólás