Az albán VVS összeomlása és újjáéledése

Az albán katonai repülés leggyorsabb vadászgépe a kéttömegű kínai F-7A vadászgép volt, az orosz MiG-21F-13 másolata (12 ilyen gépet vásároltak).

Az egykor viszonylag nagy méretű albán légierő az elmúlt évtizedben jelentős korszerűsítésen esett át, amely jelentős leépítéssel párosult. A főként szovjet repülőgépek kínai másolataival felszerelt sugárhajtású harci repülés korszaka véget ért. Ma az albán légierő csak helikoptereket üzemeltet.

Az albán légierőt 24. április 1951-én hozták létre, és első légibázisukat a tiranai repülőtéren hozták létre. A Szovjetunió 12 Yak-9 vadászgépet (ebből 11 együléses Yak-9P és 1 kétüléses Yak-9V harci kiképzésű) és 4 Po-2 kommunikációs repülőgépet szállított. Jugoszláviában személyi kiképzést végeztek. 1952-ben 4 Jak-18 és 4 Jak-11 kiképzőgépet helyeztek szolgálatba. 1953-ban 6 db elsőkerék-meghajtású alvázas Yak-18A kiképzőrepülőgépet adtak hozzájuk. 1959-ben további 12 ilyen típusú gépet vettek át szervizbe.

Az első vadászgépeket 1955 január-áprilisában szállították Albániába a Szovjetunióból, és 26 MiG-15 bis harci repülőgépük és 4 UTI MiG-15 harci kiképző repülőgépük volt. 15-ban további nyolc UTI MiG-1956 típusú repülőgép érkezett a Közép-Szovjet Szocialista Köztársaságtól (4 US-102) és a KNK-tól (4 FT-2).

1962-ben az albán légierő nyolc F-8-as vadászgépet kapott Kínából, amelyek a szovjet MiG-5F vadászrepülőgépek engedélyezett példányai voltak. Utóégetővel felszerelt motorral különböztették meg őket.

1957-ben a Szovjetunióból szállították az Il-14M szállítórepülőgépet, két vagy három Mi-1 könnyű többcélú helikoptert és négy Mi-4 közepes szállítóhelikoptert, amelyek a szállítórepülés magját képezték. Ők voltak az albán légierő első helikopterei is. Ugyanebben az évben leszállították az Il-28-as sugárhajtású bombázót, amelyet légi célpontok vontatójaként használtak.

1971-ben további három Il-3 szállító repülőgépet helyeztek üzembe (köztük az NDK-ból származó Il-14M és Il-14P, valamint az egyiptomi Il-14T). Az összes ilyen típusú gépet a Rinas repülőtéren koncentrálták. Volt egy célbombázó és egy Il-14-es vontatóhajó is.

1959-ben Albánia 12 MiG-19PM szuperszonikus elfogót kapott RP-2U radarirányzóval és négy RS-2US levegő-levegő irányított rakétával. Ezek voltak az utolsó repülőgépek, amelyeket a Szovjetunióból szállítottak, mivel röviddel ezután Enver Hodzsa albán vezető ideológiai okokból megszakította a két ország közötti együttműködést.

A Szovjetunióval való kapcsolatok megszakítása után Albánia megerősítette az együttműködést a KNK-val, melynek keretében megkezdődött a fegyverek és katonai felszerelések vásárlása ebben az országban. 1962-ben 20 Nanchang PT-6 oktatórepülőt kapott a kínai ipartól, amelyek a szovjet Jak-18A repülőgép kínai másolatai voltak. Ugyanebben az évben Kína 12 Shenyang F-5 vadászgépet szállított, i.e. Szovjet licenc alapján gyártott MiG-17F vadászgépek. Velük együtt további 8 db FT-2 típusú harci kiképző repülőgép érkezett.

1962-ben megalakult a Légierő Akadémia, amelyet 20 db PT-6-os alapkiképző repülőgéppel, 12 db előretolt egységből kivont UTI MiG-15-ös harci kiképzőgéppel és 12 db, ugyanilyen módon beszerzett MiG-15bis harci géppel szereltek fel. Helyükre az első vonalban 12 darab F-5-ös vadászgépet és 8 darab FT-2-es harci kiképzőgépet helyeztek hadrendbe, amelyeket egyidejűleg importáltak a KNK-ból. Két légiszázadra osztották őket, amelyek a Valona repülőtéren állomásoztak (egy század dugattyús repülőgépek - PT-6 és egy század sugárhajtású repülőgépek - MiG-15 bis és UTI MiG-15).

Egy másik kínai légi szállítást 13-5-ben hajtottak végre 2 darab Harbin Y-1963 többcélú könnyű repülőgéppel, amely a szovjet An-1964 repülőgép licencelt példánya. Az új gépeket a tiranai repülőtéren telepítették.

1965-ben tizenkét MiG-19PM elfogót szállítottak a KNK-ba. Cserébe nagyszámú Shenyang F-6 vadászgépet lehetett vásárolni, amelyek viszont a szovjet MiG-19S vadászgép kínai másolatai voltak, de radarirányító és irányított levegő-levegő rakéták nélkül. 1966-1971-ben 66 darab F-6-os vadászgépet vásároltak, köztük négy fényképes felderítésre adaptált példányt, amelyekkel hat század harci sugárhajtású repülőgépet szereltek fel. Aztán egy másik ilyen vadászgépet kaptak kárpótlásul egy 1972-ben, egy hibás ágyúlőszer gyártó hibájából műszaki okokból elveszett mintáért. Velük együtt 6 db FT-5 harci kiképzőgépet vásároltak (1972-ben szállították), amely az F-5 vadászgép és az FT-2 harci kiképző repülőgép kétüléses pilótafülkéjének kombinációja volt. Ugyanekkor vásároltak egy Harbin H-5-ös bombázót is, amely az Il-28-as bombázó másolata volt egy ilyen típusú, tizenöt évvel korábban beszerzett gép pótlására.

A 12-es évek közepén fejeződött be az albán légierő harci repülőgép-repülésének bővítése. Utolsóként 7 db Chengdu F-1972A szuperszonikus vadászrepülőgépet vásároltak (21 db), amelyeket a szovjet MiG-13F-2 vadászgép alapján hoztak létre, és két PL-3 levegő-levegő irányított rakétával voltak felszerelve. Ezek az RS-9S szovjet infravörös irányadó rakéta másolatai voltak, amelyet az amerikai AIM-XNUMXB Sidewinder rakéta mintájára készítettek.

Az albán katonai repülés elérte a három légiezredből álló kilenc század harci sugárhajtású repülőgép státuszát. A Lezsa bázison állomásozó ezrednek egy F-7A és két F-6-os százada, a Kucovai repülőtéren állomásozó ezrednek két F-6-os és egy F-5-ös százada, a Rinas-ezred két F-6-os századból állt. és egy MiG század -15 bis.

Az F-6 (MiG-19S) volt a legtöbb szuperszonikus vadászgép Albániában, de 1959-es üzembe helyezésük előtt 12 MiG-19PM vadászgépet importáltak a Szovjetunióból, amelyeket 1965-ben másolás céljából a KNK-ba szállítottak.

1967-ben a Szovjetunióból szállított Mi-4 szállítóhelikoptereken kívül Albánia 30 Harbin Z-5 helikoptert vásárolt a KNK-tól, amelyek a Mi-4 kínai másolatai voltak (a légierő három századával szolgáltak). . az ezred a farki bázison állomásozik). Ezeknek a gépeknek az utolsó repülése 26. november 2003-án történt, majd másnap hivatalosan is leszerelték őket. Közülük hármat egy ideig tartalékként tartottak légialkalmasságban.

A múlt század hetvenes éveinek közepén az albán légierő elérte a harci sugárhajtású repülőgépekkel (1 x F-7A, 6 x F-6, 1 x F-5 és 1 x MiG-15 bis) felszerelt századok maximális státuszát. ). ).

Az XNUMX-ok vége az albán-kínai kapcsolatok megromlásához vezetett, és ettől a pillanattól kezdve az Albán Légierő egyre növekvő problémákkal kezdett küszködni, és igyekezett megfelelő szinten tartani repülőgépei műszaki hatékonyságát. Az XNUMX-okban az ország romló gazdasági helyzete és az ehhez kapcsolódó fegyverkezési kiadások korlátozottsága miatt a helyzet még bonyolultabbá vált.

1992-ben új demokratikus kormányt választottak, ami véget vetett a kommunista korszaknak Albániában. Ez azonban nem javított a légierő helyzetén, amely még nehezebb időket is túlélt, különösen akkor, amikor 1997-ben összeomlott az albán bankrendszer. Az ezt követő felkelés során az albán légierő felszereléseinek és létesítményeinek nagy része megsemmisült vagy megsérült. A jövő sivár volt. Az albán katonai repülés fennmaradásához nagymértékben csökkenteni és modernizálni kellett.

2002-ben az Albán Légierő elindította a Forces Objective 2010 programot (2010-ig tartó fejlesztési irányok), melynek keretében az alárendelt egységek mélyreható átszervezését kívánták végrehajtani. A létszámot 3500 tisztről és katonáról körülbelül 1600 főre tervezték csökkenteni. A légierőnek minden harci repülőgépet le kellett szerelnie, amelyeket most Gyaderben, Kucovban és Rinasban kellett tárolni, abban a reményben, hogy vevőt találnak rájuk. Az albán katonai repülés 2005 decemberében hajtotta végre utolsó sugárhajtású repülését, ezzel lezárva a harci repülőgépek 50 éves korszakát.

153 repülőgép került eladásra, köztük: 11 MiG-15bis, 13 UTI MiG-15, 11 F-5, 65 F-6, 10 F-7A, 1 H-5, 31 Z-5, 3 Y-5 és 8 PT-6. Kivételt képeztek 6 db FT-5 oktatórepülő és 8 db PT-6 dugattyús oktatórepülőgép molyos állapotú konzerválása. Ezeket a sugárhajtású harci repülés helyreállítására kellett volna használni, amint az ország pénzügyi helyzete javul. Ez várhatóan 2010 után fog megtörténni. 26 török ​​F-5-2000-es vadászgép beszerzése, ami a leendő F-16-os vadászgépek beszerzésének előjátéka volt. Az F-7A vadászgépek esetében nagyon is reálisnak tűnt az eladási kilátás, hiszen ezek a gépek alapvetően kis, akár 400 órás repülési idővel bírtak. Csak négy többcélú könnyű Y-5 és négy kiképző PT-6 maradt szolgálatban.

Albánia még a szerkezetátalakítási program bejelentése előtt kevés, viszonylag új helikoptert használt. 1991-ben az Egyesült Államokból vásároltak egy Bell 222UT típusú helikoptert, amelyet fontos személyiségek szállítására használtak. Sajnos 16. július 2006-án egy balesetben meghalt, amelyben hat ember vesztette életét, mindannyian a fedélzeten. Szintén 1991-ben Franciaország három Aerospatiale AS.350B Ecureuil helikoptert adományozott Albániának. Jelenleg a Belügyminisztérium használja őket a határok őrzésére és a különleges erők szállítására. 1995-ben az Egészségügyi Minisztérium négy használt Aerospatiale SA.319B Alouette III mentőhelikoptert vásárolt Svájcból mentőszolgálatához (1995-1 és 1996-3). 1999-ben egy Mi-8-as közepes szállítóhelikoptert szállítottak (valószínűleg Ukrajnából kapták?), jelenleg a Belügyminisztérium használja ugyanazokra a célokra, mint az AS.350B.

Az albán légierő korszerűsítését fontos lépésnek tekintették az albán fegyveres erők NATO-előírásainak megfelelő szintre emelése felé. A következő években Németország és Olaszország is több modern helikoptert adományozott Albániának egy ambiciózus modernizációs program támogatására. Az új gépeket különféle célokra használják, többek között áru- és emberszállításra, kutatásra és mentésre, katasztrófaelhárításra, tereprepülésre, helikopter-személyzet oktatására és képzésére.

Olaszország hozzájárult tizennégy korábban az olasz hadsereg által használt helikopter térítésmentes átadásához, köztük 7 db Agusta-Bell AB.205A-1 közepes szállítóhelikoptert és 7 db AB.206C-1 könnyű többcélú helikoptert. Az utolsók közül az első 2002 áprilisában érkezett meg Albániába. Az utolsó három példány 2003 novemberében érkezett meg Albániába, ami lehetővé tette az erősen kopott Z-5-ös helikopterek leírását. 2004 áprilisában az első három AB.205A-1 csatlakozott hozzájuk. 2007 áprilisában Olaszország egy Agusta A.109C VIP helikoptert is szállított (az elveszett Bell 222UT pótlására).

12. április 2006-én Albánia és Németország kormánya 10 millió euró értékű szerződést írt alá 12 darab Bo-105M könnyű többcélú helikopter szállítására, amelyeket korábban a német hadsereg használt. Ezután a donauwörthi Eurocopter gyár mind a tizenkettőt korszerűsítette, és a Bo-105E4 szabványos változatára hozták. Az első továbbfejlesztett Bo-105E4-et 2007 márciusában szállították át az albán légierőnek. Az albán légierő összesen hat Bo-105E4-es helikoptert kapott, további négyet a Belügyminisztériumhoz, az utolsó kettőt pedig az Egészségügyi Minisztériumhoz küldtek. .

18. december 2009-án 78,6 millió eurós szerződést írtak alá az Eurocopterrel öt AS.532AL Cougar közepes szállítóhelikopter szállítására a helikopterezred működési képességeinek növelése érdekében. Közülük kettő csapatszállításra, egy harci mentésre, egy egészségügyi evakuálásra, egy pedig VIP személyek szállítására szolgált. Utóbbit kellett volna először leszállítani, de 25. július 2012-én lezuhant, és a fedélzeten tartózkodó hat Eurocopter dolgozó meghalt. A maradék négy helikoptert leszállították. Közülük az elsőt, harci-mentő változatban 3. december 2012-án adták át, az utolsó, második csapatszállító járművet 7. november 2014-én szerelték össze.

Az albán védelmi minisztérium ahelyett, hogy újabb AS.532AL Cougar helikoptert vásárolt volna a lezuhant példány helyére a VIP személyek szállítására, két többcélú EU-145 típusú könnyű helikoptert rendelt az Eurocoptertől (korábban - 14. július 2012-én - az első ilyen típusú gép VIP-ek szállítására szolgáló változatban vásárolták meg) . Kutatási, mentési és helyreállítási küldetésekre konfigurálták őket, és 31. október 2015-én avatták fel.

Az albán repülés történetében nagy esemény volt az AS.532AL Cougar helikopterek piacra dobása (a képen az egyik ilyen gép a felhasználóhoz szállított repülés közben). Fotó Eurocopter

Az Albán Légierő Helikopterezred a Farka bázison állomásozik, és jelenleg 22 helikopterrel rendelkezik, köztük: 4 AS.532AL, 3 AB.205A-1, 6 Bo-105E4, 3 EC-145, 5 AB.206C-1 és 1 A. 109. Egy ideig az albán katonai repülés terveinek fontos részét képezte egy 12 helikopterből álló harci helikopter-század létrehozása, de jelenleg ezt a feladatot nem tekintik prioritásnak. Különösen a TOW páncéltörő rakétákkal felfegyverzett MD.500 könnyű helikopterek beszerzését veszik figyelembe.

2002-ben török ​​segítséggel megkezdődött a Kucovai légibázis korszerűsítése, melynek eredményeként új irányítótornyot, megjavított és megerősített kifutópályát és gurulóutakat kapott. Lehetővé teszi még olyan nehéz szállító repülőgépek fogadását is, mint a C-17A Globemaster III és az Il-76MD. Ezzel egyidőben a kucovi bázis területén található repülőgépjavító üzemekben négy darab Y-5 többcélú könnyű repülőgép nagyjavítására került sor, az első javított Y-5 repülőgépet 2006-ban szállították át. Ezek lehetővé tették az albán katonai repülés kiszolgálását a repülőgépek üzemeltetésével kapcsolatos szokásokat, ráadásul ezek a gépek tipikus szállítási és kommunikációs feladatokat láttak el. A jövőben ezzel a vásárolt új szállítmányok hatékony kezelését kellett volna biztosítani, de 2011-ben az Y-5-ös gép megtartása mellett döntöttek, a szállítmányok beszerzését egy időre elhalasztották. Közben három olasz G.222-es szállítórepülőgép beszerzése is szóba került.

2002 és 2005 között Olaszország tizennégy helikoptert adott át az Albán Légierőnek, köztük hét könnyű többcélú AB.206C-1-et (a képen) és hét közepes szállítóeszközt AB.205A-2.

Jelenleg az albán légierő csak árnyéka az egykori albán katonai repülésnek. A Szovjetunió nagy segítséggel létrehozott, majd a KNK-val együttműködve továbbfejlesztett légierő jelentős harci erővé vált. Jelenleg azonban jelentősen lecsökkentették, a teljes leszerelt harci repülőgép-flottát végleg leszerelték selejtezésre. Nem valószínű, hogy az albán légierő több harci repülőgépet vásárolna a belátható közeljövőben. A rendelkezésre álló költségvetés csak a helikopter rész karbantartását teszi lehetővé. 1. április 2009-jén Albánia a NATO tagja lett, teljesítve stratégiai célját, a biztonságérzet növelését.

A NATO-csatlakozás óta az albán légtérfigyelő küldetéseket az olasz légierő Eurofighter Typhoonjai hajtják végre felváltva a görög légierő F-16-os vadászgépeivel. A megfigyelő küldetések 16. július 2009-án kezdődtek.

Valamint a semmiből kell létrehozni egy albán földi légvédelmi rendszert, amelyet korábban HQ-2 közepes hatótávolságú rakétarendszerekkel (a szovjet SA-75M Dina légvédelmi rendszer másolata), HN-5-tel szereltek fel. MANPADS (a szovjet Strela-2M légvédelmi rakétarendszer másolata), amelyet a 37-es években fogadtak el) és 2 mm-es légvédelmi ágyúk. Kezdetben 75 eredeti szovjet SA-1959M Dvina üteget vásároltak, amelyeket 12 darabban kaptak meg a Szovjetuniótól, köztük egy gyakorlóüteget és egy harci üteget. További 2 HQ-XNUMX akkumulátort kapott a KNK-ból az XNUMX-okban. Légvédelmi rakétadandárba szerveződtek.

A tervek szerint az elavult szovjet és kínai légtérirányító radarokat is modernebb nyugati berendezésekre cserélik. Az ilyen radarok beszerzését különösen a Lockheed Martin végezte.

Sean Wilson/Prime Images

Közreműködik: Jerzy Gruschinsky

Fordítás: Michal Fischer