Ígéretes fel- és leszállóplatformok az amerikai hadsereg számára
Az FVL program részeként az amerikai hadsereg 2-4 ezer új jármű beszerzését tervezte, amelyek elsősorban az UH-60 Black Hawk család helikoptereit váltják fel, ill.
AN-64 Apache. Fot. Bell Helikopter
Az amerikai hadsereg lassan, de biztosan végrehajtja azt a programot, amely új VLT-platformok családját vezeti be a jelenlegi szállító- és támadóhelikopterek helyére a jövőben. A Future Vertical Lift (FVL) program olyan szerkezetek fejlesztését foglalja magában, amelyek jellemzőiket és képességeiket tekintve jelentősen felülmúlják az olyan klasszikus helikoptereket, mint az UH-60 Black Hawk, a CH-47 Chinook vagy az AH-64 Apache.
Az FVL program hivatalosan 2009-ben indult. Ezután az amerikai hadsereg bemutatott egy több évre szóló programmegvalósítási tervet, amelynek célja a jelenleg használatban lévő helikopterek leváltása. A Különleges Műveleti Parancsnokság (SOCOM) és a Tengerészgyalogság (USMC) is érdeklődött a programban való részvétel iránt. 2011 októberében a Pentagon egy részletesebb koncepciót mutatott be: az új platformoknak gyorsabbnak, nagyobb hatótávolságúnak és hasznos teherbírásnak kellett volna lenniük, olcsóbbnak és könnyebben kezelhetőnek, mint a helikopterek. Az FVL program részeként a honvédség 2-4 ezer új jármű beszerzését tervezte, amelyek elsősorban az UH-60 Black Hawk és AH-64 Apache családok helikoptereit váltják fel. Üzembe helyezésüket eredetileg 2030 körül tervezték.
Az utódhelikopterek akkor deklarált minimális teljesítménye ma is érvényben marad:
- maximális sebesség legalább 500 km/h,
- utazósebesség 425 km/h,
- futásteljesítmény kb 1000 km,
- taktikai hatótáv körülbelül 400 km,
- legalább 1800 m magasságban lebegni +35°C levegő hőmérsékleten,
- maximális repülési magasság körülbelül 9000 m,
- 11 teljesen felfegyverzett vadászgép szállításának képessége (a szállítási lehetőséghez).
Ezek a követelmények gyakorlatilag teljesíthetetlenek a klasszikus helikoptereknél és még a V-22 Osprey forgó rotoros függőleges fel- és leszálló repülőgépeknél sem. Márpedig az FVL program éppen ezt feltételezi. Az amerikai hadsereg tervezői úgy döntöttek, hogy ha az új kialakítást a XNUMX. század második felében használják, akkor ez a rotorok fejlesztésének következő szakasza. Ez a feltevés helyes, mert a klasszikus helikopter mint konstrukció elérte fejlődésének határát. A helikopter legnagyobb előnye - a főrotor egyben a legnagyobb akadálya a nagy repülési sebesség, a magas tengerszint feletti magasság elérésének és a nagy távolságokon való működésnek. Ez a főrotor fizikájának köszönhető, melynek lapátjai a helikopter vízszintes sebességének növekedésével együtt egyre nagyobb ellenállást keltenek.
A probléma megoldására a gyártók kísérletezni kezdtek merev rotorral rendelkező összetett helikopterek fejlesztésével. A következő prototípusok készültek: Bell 533, Lockheed XH-51, Lockheed AH-56 Cheyenne, Piasecki 16H, Sikorsky S-72 és Sikorsky XH-59 ABC (Advancing Blade Concept). A két további gázturbinás sugárhajtóművel és két merev, egymással szemben forgó koaxiális légcsavarral hajtott XH-59 488 km/h-s rekordsebességet ért el vízszintes repülésben. A prototípus azonban nehezen repült, erős rezgésekkel bírt és nagyon hangos volt. A fenti építmények munkálatai a múlt század nyolcvanas évek közepére fejeződtek be. A tesztelt módosítások egyikét sem használták az akkoriban gyártott helikopterekben. Akkoriban a Pentagon nem volt érdekelt az új technológiákba való befektetésben, évekig megelégedett a felhasznált szerkezetek utólagos módosításával.
Így a helikopterek fejlesztése valahogy megállt a helyén, és messze elmaradt a repülőgépek fejlesztésétől. Az Egyesült Államok legújabb, új kialakítása a 64-es években kifejlesztett AH-2007 Apache támadóhelikopter volt. Hosszas tesztelés és technológiai problémák után a V-22 Osprey 22-ben állt szolgálatba. Ez azonban nem helikopter, de még csak nem is forgószárnyas, hanem egy forgó rotoros repülőgép (tiltiplane). Ez válasz volt a helikopterek korlátozott képességeire. Valójában a B-22 utazósebessége és maximális sebessége, valamint hatótávolsága és repülési mennyezete sokkal nagyobb, mint a helikoptereké. A B-XNUMX azonban nem felel meg az FVL program kritériumainak sem, hiszen a kialakítása harminc éve készült, és az innováció ellenére a repülőgép technológiailag elavult.
