A Lengyel Népköztársaság legújabb repülési tervei
A 21-es, 70-as és 80-es években a lengyel katonai repülés legelterjedtebb harci repülőgépe volt a MiG-90. A képen a MiG-21MF egy gyakorlat közben látható a repülőtér útszakaszon. Fotó: R. Rohovich
1969-ben elkészült a lengyel katonai repülés fejlesztésének 1985-ig tartó terve. Egy évtizeddel később, a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján elkészült a szervezeti felépítés és felszerelés csere koncepciója, amelyet fokozatosan kellett megvalósítani ig. a kilencvenes évek közepe.
A 80-as évek évtizedében a Lengyel Népköztársaság fegyveres erőinek légiközlekedése, i.e. A Nemzeti Légvédelmi Erők (NADF), a Légierő és a Haditengerészet viselte a támadó- és felderítőgép-generáció leváltását célzó megkésett döntések terhét, valamint a vadászgépek számának csökkenésének kísértetét. Papíron minden rendben volt; a szervezeti felépítés meglehetősen stabil volt, még mindig sok autó volt az egységekben. A felszerelés műszaki jellemzői azonban nem hazudtak, sajnos elöregedtek, és egyre kevésbé feleltek meg a harci repülés korszerűségét meghatározó szabványoknak.
Régi terv – új terv
Az 1969-es fejlesztési terv végrehajtásának áttekintése az elmúlt tíz év szemszögéből nem nézett ki rosszul. A szervezeti struktúrákban megtörtént a szükséges átrendeződés, a vadászrepülőgépek rovására megerősítették a sztrájkrepülést. A kisegítő repülést a szárazföldi haderő (helikopterek) légierejének jelentős megerősödése miatt szervezték át. A legnagyobb veszteseknek ismét a tengerészek bizonyultak, mivel haditengerészeti repülésük sem szerkezeti rekonstrukciót, sem felszerelés megerősítést nem kapott. Először is.
A Lim-2, Lim-5P és Lim-5 repülőgépek ezt követően kivont tételeivel együtt (időrendi sorrendben) csökkent a vadászrepülő ezredek száma. Helyükre a MiG-21 későbbi módosításait vásárolták meg, amelyek a 70-es években uralták a lengyel katonai repülést. Sajnos az abban az évtizedben megfogalmazott feltételezések ellenére a szubszonikus egységek teljes kiiktatása, radarirányzék és Lim-5 irányított rakétafegyverek nélkül, amelyek 1981-ben még elérhetőek voltak mind a légierőnél (egy század a 41. PLM-ben), mind a VOK-ban. (szintén egy század a 62. PLM OPK részeként). Csak a MiG-21bis leszállítása a második ezred számára (34. PLM OPK) és egy másik (28. PLM OPK) MiG-23MF felszerelésének befejezése tette lehetővé a felszerelés átadását és a Lim-5 végleges átadását a kiképző és harci egységek számára.
Sztrájk- és felderítő repülésünk is a 70-es évek Limájának későbbi módosításain alapult. A Lim-6M és a Lim-6P elfogók a már repülő Lim-5bis földi támadóvadászokba kerültek egy megfelelő átalakítás után. A beszerzési költségek miatt csak egy ezredben (7. plmb) készültek Szu-3 vadászbombázók, és utódaik, i.e. A Szu-20-asok két század státuszában készültek el a 7. bombázó és felderítő repülődandár részeként a visszavont Il-28 bombázók helyén.
Kiderült, hogy a műszakilag kifinomultabb és jóval drágább importtermékek nagyobb hatótávolsággal és szállítóképességgel rendelkeznek a csatolt fegyverek között, de mégsem azok a járművek, amelyek képesek áttörni az ellenséges légvédelmet, és a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek parancsnoksága. (OV ZSZ) egyetlen előnyükre mutatott rá - az atombombák szállítására. A Légierő Parancsnokság úgy döntött, hogy jobb, ha több és olcsóbb a jármű, mert ennek köszönhetően teljesítjük a szövetséges „vezetés” által meghatározott haderő-szabványokat.
Hasonló volt a helyzet a felderítő gépekkel is, a szövetséges minimum két egység teljes volt, de a felszereltség nem volt túl jó. Volt elég lelkesedés és pénz ahhoz, hogy a MiG-21R-t mindössze három taktikai felderítő osztag számára vásárolják meg. A 70-es évek közepén csak KKR-1-as raklapokat vásároltak a Szu-20-hez. A többi feladatot az SBLim-2Art tüzérségi felderítő osztagok végezték. Azt remélték, hogy a következő években a Szovjetunióban történő vásárlásokon is meg lehet spórolni egy új hazai formatervezés bevezetésével. A TS-11 Iskra sugárhajtómű korszerűsítésével roham-felderítő és tüzérségi változatokat próbáltak létrehozni. Felmerült egy teljesen új dizájn ötlete is, az M-16 jelzés alatt rejtőzködve, szuperszonikus, kétmotoros harci kiképző repülőgépnek kellett volna lennie. Fejlesztését felhagyták az Iskra-22 szubszonikus repülőgép (I-22 Irida) javára.
A helikopteres repülésben is a mennyiségi fejlődés nem mindig követte a minőségi fejlődést. A 70-es évek során a forgószárnyasok száma +200-ról +350-re nőtt, de ez a svidniki Mi-2 sorozatgyártásának köszönhetően vált lehetővé, amely elsősorban segédfeladatokat látott el. A kis teherbírás és a kabin kialakítása alkalmatlanná tette taktikai csapatok és nehezebb fegyverek szállítására. Bár a fegyverlehetőségek fejlesztése folyamatban volt, beleértve a páncéltörő irányított rakétákat is, ezek messze nem voltak tökéletesek, és nem hasonlíthatók össze a Mi-24D harci képességeivel.
Könnyű légszomj, vagyis a válság kezdete
A komolyabb próbálkozások a 80-as években két ötéves terv kidolgozására 1978-ban kezdődtek a reform fő céljainak meghatározásával. A hadiipari komplexum esetében a légi támadófegyverek elleni hatékony ellenintézkedések lehetőségeinek növelését tervezték a védett objektumok távoli megközelítéseinél, ugyanakkor növelik az erők és eszközök irányítási és irányítási folyamatainak automatizálását. Azt tervezték viszont, hogy a légierő növelje a csapatok légi támogatásának képességeit, különösen a vadászrepülőgépek esetében.
Minden személyi változtatásra és műszaki pótlásra vonatkozó javaslatot figyelembe vettek az SPZ HC számára kiosztott erőkre vonatkozó követelmények teljesítése szempontjából. E csapatok moszkvai parancsnoksága éves jelentéseket kapott kötelezettségeik teljesítéséről, és ezek alapján ajánlásokat küldtek szerkezeti változtatásokra vagy új típusú fegyverek beszerzésére.
1978 novemberében ilyen ajánlásokat gyűjtöttek a lengyel hadsereg számára az 1981-85 közötti ötéves tervhez. és összehasonlították a Lengyel Hadsereg vezérkara (GSh VP) által készített tervekkel. Eleinte mindkettő nem tűnt túl igényesnek ahhoz, hogy teljesíteni lehessen, bár nem szabad elfelejteni, hogy először is csak próbatételek voltak a megfelelő programhoz, és az ország nem a legrosszabb gazdasági helyzetének időszakában jöttek létre.
Általánosságban elmondható, hogy a Moszkvából küldött ajánlások 1981-85 között vásárlást javasoltak: 8 db MiG-25P elfogó, 96 db MiG-23MF elfogó (a korábban megrendelt 12 db ilyen típusú repülőgéptől függetlenül), 82 db vadászbombázó felderítő felszereléssel -22 db, 36 támadó Szu-25, 4 felderítő MiG-25RB, 32 Mi-24D támadóhelikopter és 12 Mi-14BT tengeri aknavető.
