Öt testvér Franciaországból 2. rész
Öt testvér Franciaországból. A süllyedő "Bouvet" csatahajó Diyarbakirili Tahsin Bey festményén. A háttérben a Gaulois csatahajó látható.
A hajók története a háború előtti időszakban kevéssé érdekelt, és főként az éves flottamanőverekben való részvételből, valamint a hajók gyakori áthelyezéséből állt a Földközi-tengeren és az északi osztag erői között (Brestben és Cherbourgban bázissal), hogy a Nagy-Britannia elleni háború eseménye. A leírt öt csatahajó közül kettő maradt szolgálatban az I. világháború kitöréséig – a Bouvet és a Jaureguiberry. A többit, amit Brennus kicsit korábban árult el, 1. április 1914-jén visszavonták, amikor döntés született Massena, Carnot és Charles Martel leszereléséről.
Charles Martel szolgálati feljegyzései
Charles Martel 28. május 1895-án kezdte meg a tornaterem tesztelését, amikor először gyújtották fel a kazánokat, bár az üzembe helyezési bizottság már ugyanazon év februárjában megkezdte a munkát. Az első lekötött teszteket szeptember végén végezték el. A következő év májusáig tartottak. Május 21-én a Charles Martel először szállt tengerre. A francia flotta számára a tüzérségi próbák voltak a legfontosabbak, hiszen ezek teljesítésének időpontja jelentette a hajó hadrendbe vételét. Charles Martelt először 47 mm-es lövegekkel, majd 305 mm-es lövegekkel tesztelték az orrban és a tattornyokban. Végül 274 mm-es és közepes tüzérséggel végeztek teszteket. A tüzérségi tesztek hivatalosan 10. január 1896-én kezdődtek. Nem voltak kielégítőek, elsősorban a 305 mm-es ágyúk alacsony tűzgyorsasága és az elégtelen szellőzés miatt, ami megnehezítette a harci szolgálatot. Eközben a még hivatalosan hadrendbe nem vett csatahajó 5. október 15-1896-én részt vett egy haditengerészeti revüben Cherbourgban II. Miklós cár keretein belül.
Az év végén, Brest melletti kísérletek során a csatahajó lezuhant és december 21-én zátonyra futott. A hajótestben nem volt szivárgás, de a hajó szemrevételezést és kikötést igényelt. Néhány horpadás lett a vége. A következő év március 5-én Charles Martel a kormánymű meghibásodása miatt orrával nekiütközött a szikláknak. A hajlított csőrt május elején Toulonban javították.
Végül 2. augusztus 1897-án Charles Martel – bár némi tüzérségi fenntartással – szolgálatba került, és a Marceau és a Neptun csatahajókkal együtt a Mediterrán osztag, pontosabban a 3. század része lett. A Charles Martel lett a zászlóshajó, és ebben a szerepben felváltotta a Magenta csatahajót, amelyet éppen most küldtek vissza javításra és jelentősebb korszerűsítésre.
A tüzérségi gyakorlatok során felhívták a figyelmet a 305 mm-es lövegek hidraulikus adagolóinak hibás működésére. A kézi fegyvereket kevesebb mint 3 perc alatt megtöltötték. A hidraulikus berendezés azonban több mint 40 másodperccel tovább végezte ugyanazt a feladatot. További problémát jelentett a lövés után keletkezett porgázok, amelyek felhalmozódtak a tüzérségi tornyokban. Amikor Toulonban kikötötték, az erős szél eltörte a csúcsot (később rövidebbre cserélték).
14. április 16. és április 1898. között a köztársasági elnök, F. F. Faure a Martel fedélzetén utazott. Ezenkívül a csatahajó részt vett a kiképző körutazásokon külön-külön és a teljes század részeként. Az 11. október 21-től december 1899-ig tartó időszakban a század hajói a levantei kikötőkbe hajóztak, görög, török és egyiptomi kikötőkben.
A Charles Martel úgy vonult be a történelembe, mint az első csatahajó, amelyet (természetesen egy kiképzés részeként) megtorpedózott egy tengeralattjáró. Az eset 3. július 1901-án történt a korzikai Ajaccióban végrehajtott manőverek során. A Martelt a vadonatúj Gustave Zédé (1900 óta szolgálatban lévő) tengeralattjáró támadta meg. A támadás eredményességét a kiképzőtorpedó sérült feje bizonyította. Jauregiberry kis híján döngölte Gustave Zedét, aki a következő volt a csatahajó alakzatban. A támadásról széles körben tudósítottak a francia és a külföldi sajtó, főleg a brit sajtó.
