Orosz kollaboráns katonai alakulatok a Wehrmachtban és a Waffen-SS-ben
Orosz kollaboráns katonai alakulatok a Wehrmachtban és a Waffen-SS-ben
A Nagy Honvédő Háború teljes időszaka alatt a németek csaknem 5,7 millió Vörös Hadsereg katonát ejtettek fogságba, ebből 3,3 millió halt meg német fogságban. Ráadásul mintegy 6 millió civil halt meg a Szovjetunió németek által megszállt területein! Ennek ellenére a Szovjetunió mintegy egymillió polgára együttműködött a németekkel a szovjetek ellen, és többségük orosz volt, akiket annyira gyűlölt a náci propaganda. A háború során a Wehrmacht és a Waffen-SS több száz kisebb és nagyobb orosz kombinált katonai alakulatot hozott létre.
22. június 1941-én a német Wehrmacht és szövetségesei megtámadták a Szovjetuniót a finn Karéliától a román Besszarábiáig húzódó arcvonalon. Néhány héten belül a védekezésre készen nem álló, támadó csoportosulásban álló Vörös Hadsereg számos vereség után kaotikus visszavonulásba kezdett kelet felé. A német csapatok gyorsan haladtak előre, hatalmas mennyiségű fegyvert és katonai felszerelést, valamint több százezer szovjet katonát fogtak el. Csak a Barbarossa hadművelet végéig, azaz 1941 decemberéig mintegy 3,5 millió Vörös Hadsereg katona került a németek kezére, és a teljes háború alatt ez a szám 5,7 millió katonára nőtt! A náci ideológia Szovjetunióval és lakóival kapcsolatos bűnözői tervei miatt szörnyű sors várt a Vörös Hadseregre. Még 1941 május-júniusában a Wehrmacht Főparancsnokság több parancsot adott ki, amelyek szabályozták a fogságba esett Vörös Hadsereg katonáinak helyzetét. E rendelkezéseknek megfelelően engedélyezett
A politikai és a bolsevik párt tagjait a helyszínen felszámolták, a német tiszteket pedig felmentették a büntetőjogi felelősség alól a szovjet állampolgárok ellen elkövetett háborús bűnök miatt. A Szovjetunió nem írta alá az 27. július 1929-i genfi egyezményt „A hadifoglyokkal való bánásmódról”, ezért a németek nem tartották kötelességüknek betartani azt a szovjet hadifoglyokkal kapcsolatban...
A fogságba esett Vörös Hadsereg katonáit először gyalog hajtották, vagy nyitott kocsikon szállították a gyakran több száz kilométerre lévő hadifogolytáborokba, ahol azután hónapokig rettenetes higiéniai körülmények között tartották őket éheztetés mellett, és rabszolgamunkára kényszerítették őket egy Harmadik Birodalom harcjárművéért. . Közülük rövid időn belül több százezren haltak meg éhen, vagy a táborokban tomboló járványok következtében. Nem a legjobb sors várt a polgári lakosságra, akik a német megszállás alatt a Szovjetunió területén találták magukat. A náci "Általános Keleti Terv" szerint 25 évvel a Szovjetunió meghódítása után azt feltételezték, hogy az új "német életteret" szinte teljesen megtisztítják a szláv származásúaktól, a lakosság többi részét pedig németesített. Ezt a mészárlások és rabszolgamunkák általi teljes, fizikai kiirtással vagy az Urálon túli Szibériába való áttelepítéssel akarták elérni. Ezt követően ezeket a területeket a német telepesek és Oroszország bármilyen formában gyarmatosították
soha fel nem támad...
kiegészítő
Németországnak a Szovjetunióval és lakosságával kapcsolatos kíméletlen és rémisztő terveivel szemben rendkívül furcsának tűnhet, hogy a Szovjetunió csaknem egymillió polgára úgy döntött, hogy együttműködik a német megszállókkal a háború teljes időszakában! Már a Szovjetunió elleni német offenzíva első napjaiban a Vörös Hadsereg katonáinak ezrei lövés nélkül megadták magukat a náci megszállóknak, vagy egyszerűen átmentek az oldalára! Jelentős részük azonnal kinyilvánította készségét, hogy a német katonákkal vállvetve harcoljon a szovjet csapatokkal, ami nagy meglepetést okozott magukban a németekben.
