THAAD rendszer
A THAAD munkálatai 1987-ben kezdődtek, a fő területek a hőkereső, a hűtési megoldások és a rendszerteljesítmény voltak. Fotó: MDA
A Terminal High Altitude Area Defense (THAAD) egy rakétavédelmi rendszer, amely a Ballistic Missile Defense System (BMDS) néven ismert integrált rendszer része. A THAAD egy mobil rendszer, amely nagyon rövid időn belül a világ bármely pontjára szállítható, és a telepítést követően azonnal használható a felmerülő fenyegetésekkel szemben.
A THAAD válasz a tömegpusztító fegyverekkel végrehajtott ballisztikus rakétatámadások fenyegetéseire. A rakétaelhárító rendszer működési elve egy ellenséges ballisztikus rakéta megsemmisítése a cél megközelítése során nyert mozgási energia felhasználásával (hit-to-kill). A robbanófejek tömegpusztító fegyverekkel való megsemmisítése nagy magasságban jelentősen csökkenti a földi célpontjaik fenyegetését.
A THAAD rakétaelhárító rendszer munkálatai 1987-ben kezdődtek, a legfontosabb területek az infravörös irányító robbanófej, a vezérlőrendszer sebessége és a fejlett hűtési megoldások voltak. Az utolsó elem döntő fontosságú a szembejövő lövedék nagy sebessége és a cél eltalálásának kinetikus módja miatt - a célba érkezett robbanófejnek a repülés utolsó pillanatáig meg kell őriznie a maximális pontosságot. A THAAD rendszer fontos megkülönböztető jellemzője volt a ballisztikus rakéták elleni küzdelem képessége a Föld légkörében és azon túl.
1992-ben 48 hónapos demonstrációs fázisra szóló szerződést írtak alá a Lockheeddel. Kezdetben az amerikai hadsereg egy korlátozott képességű rakétavédelmi rendszert akart megvalósítani, és ezt 5 éven belül várták. Ezután a fejlesztéseket blokkok formájában kellett volna elvégezni. A kezdeti sikertelen próbálkozások a program késéséhez vezettek, és az alapvonalat csak nyolc évvel később dolgozták ki. Ennek oka a korlátozott számú teszt volt, ennek következtében sok rendszerhiba csak a gyakorlati tesztek során került megállapításra. Ráadásul túl kevés idő maradt a sikertelen próbálkozások utáni adatok elemzésére és a rendszer esetleges módosításaira. A lehető legrövidebb időn belüli üzembe helyezésének óriási igénye oda vezetett, hogy az első rakétaelhárító rakéták nem voltak elegendőek a megfelelő mérőberendezéssel felszereltek ahhoz, hogy a rendszer helyes fejlesztéséhez szükséges optimális mennyiségű adatot összegyűjtsék. A szerződést úgy is felépítették, hogy a tesztelési program következtében megnövekedett költségek kockázata elsősorban a kormányzati oldalra esett a finanszírozás módja miatt.
A problémák azonosítása után megkezdődött a további munka, és miután a 10. és 11. elfogó rakéta célba ért, úgy döntöttek, hogy a programot áthelyezik a fejlesztés következő szakaszába, amelyre 2000-ben került sor. 2003-ban robbanás történt az m.v.-t gyártó gyárakban. a THAAD rendszer esetében, ami további késésekhez vezetett a programban. A 2005-ös pénzügyi évben azonban időben és költségvetésben jó állapotban volt. 2004-ben a program neve "A magaslati színházi zóna védelme"-ről "A terminál magaslati zóna védelme" lett.
2006 és 2012 között sikeresen tesztelték a teljes rendszert, és azok a helyzetek, amikor nem lőtték le a célpontot vagy a tesztet megszakították, nem a THAAD rendszer hibái miatt következtek be, így a teljes program 100%-os hatékonysággal büszkélkedhet. ballisztikus rakéták elfogása. A megvalósított forgatókönyvek közé tartozott a rövid és közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták elleni küzdelem, beleértve a nagyszámú rakétával történő támadások semlegesítését. A forgatáson kívül a szoftverréteg ezenkívül néhány tesztet is lefuttat azáltal, hogy a rendszert olyan releváns adatokkal látta el, amelyek egy adott teszt feltételezéseit szimulálták, és ellenőrizte, hogy az egész adott körülmények között hogyan tudja kezelni azt. Ily módon kísérlet egy támadás visszaverésére egy ballisztikus rakétával több robbanófejjel, egyénileg célozva a célpontot.
