Tartalom T-34-85 harckocsi Módosítások és harci használat Közepes tank T-34-85 A T-34-85 harckocsit 1943 decemberében fejlesztették ki és állították hadrendbe az ellenséges T-V "Panther" és a T-VI "Tiger" megjelenése kapcsán, erős ballisztikus páncélzattal és erős fegyverekkel. A T-34-85-öt a T-34 harckocsi alapján hozták létre egy új öntött torony felszerelésével, 85 mm-es fegyverrel. Az első sorozatgyártású járművekre egy 85 mm-es D-5T ágyút szereltek fel, amelyet ezt követően egy azonos kaliberű ZIS-S-53 ágyúra cseréltek. 9,2 kg-os páncéltörő lövedéke 500, illetve 1000 méter távolságból 111, illetve 102 mm-es páncélt, egy szubkaliberű lövedék pedig 500 méter távolságból 138 mm vastag páncélt fúrt át. (A Párduc páncélzatának vastagsága 80–110 mm, a Tigrisé 100 mm volt.) A torony tetejére rögzített parancsnoki torony volt, megfigyelő eszközökkel. Minden jármű fel volt szerelve 9RS rádióállomással, TSh-16 irányzékkal és füstellenzőkkel. Bár az erősebb fegyver beszerelése és a megnövelt páncélvédelem miatt a harckocsi súlya kissé megnőtt, az erős dízelmotornak köszönhetően a harckocsi mobilitása nem csökkent. A harckocsit széles körben használták a háború utolsó szakaszának összes csatájában. A T-34-85 harckocsi kialakításának leírása MOTOR ÉS SEBESSÉGVÁLTÓ. A T-34-85 tartályra egy 12 hengeres, négyütemű, tömörítetlen V-2-34-es dízelmotort szereltek fel. A motor névleges teljesítménye 450 LE volt. 1750 ford./percnél, üzemképes - 400 LE 1700 ford./percnél, maximum - 500 LE 1800 ford./percnél. A kipufogócsonkok nélküli elektromos generátorral ellátott száraz motor tömege 750 kg. Üzemanyag - dízel, márkájú DT. Üzemanyagtartály űrtartalom 545 l. Kívül, a hajótest oldalain két, egyenként 90 literes üzemanyagtartályt szereltek fel. A külső üzemanyagtartályok nem voltak csatlakoztatva a motor táprendszeréhez. Az üzemanyag-ellátás kényszerített, az NK-1 üzemanyag-szivattyú segítségével. A hűtőrendszer folyékony, zárt, kényszerkeringetésű. Radiátorok - két, cső alakú, a motor mindkét oldalára felszerelve, felé dőlve. A radiátor űrtartalma 95 l. A motor hengereibe belépő levegő tisztítására két Multicyclone légszűrő került beépítésre. A motort elektromos indítóval vagy sűrített levegővel indították (két henger volt beépítve a vezérlőrekeszbe). A sebességváltó többtárcsás, száraz súrlódású főtengelykapcsolóból (acél az acélon), sebességváltóból, oldalsó tengelykapcsolókból, fékekből és véghajtásokból állt. Sebességváltó - ötfokozatú. ALVÁZ. Az egyik oldalon felhelyezve öt dupla gumibevonatú közúti kerékből állt, amelyek átmérője 830 mm. Felfüggesztés - egyedi, rugós. A hátsó hajtókerekek hat görgővel voltak felszerelve, hogy a lánctalp gerinceihez kapcsolódjanak. A vezetőkerekek öntöttek, forgattyús mechanizmussal a lánctalp feszítéséhez. Hernyók - acél, kis lengőkaros, gerinccsatlakozással, mindegyikben 72 lánctalpas (36 gerinccel és 36 gerinc nélkül). Nyomszélesség 500 mm, nyomtáv 172 mm. Egy hernyó tömege 1150 kg. ELEKTROMOS FELSZERELÉS. Egyvezetékes áramkör szerint készült. Feszültség 24 és 12 V. Fogyasztók: ST-700 elektromos indító, torony lengőszerkezet villanymotorja, ventilátor villanymotorok, vezérlőberendezések, külső és belső világító berendezések, elektromos jel, rádióállomás umformer és TPU lámpák. A KOMMUNIKÁCIÓ ESZKÖZEI. A T-34-85-ön egy rövidhullámú, 9-RS szimplex telefonrádióállomást és egy TPU-3-bisF belső tartály-intercomot telepítettek.   A T-34-85 közepes harckocsi létrehozásának (korszerűsítésének) történetéből A 34 mm-es ágyúval felfegyverzett T-85-es harckocsi gyártása 1943 őszén kezdődött a 112-es „Krasnoye Sormovo” üzemben. Az F. F. Petrov által tervezett 85 mm-es D-5T fegyvert és a vele koaxiális DT géppuskát egy új formájú öntött háromszemélyes toronyba helyezték be. A toronygyűrű átmérője 1420 mm-ről 1600 mm-re nőtt. A torony tetején parancsnoki kupola volt, melynek kétszárnyú fedele golyóscsapágyon forgott. A fedélben egy MK-4 néző periszkóp eszközt rögzítettek, amely lehetővé tette a körkörös kivitelezést. Az ágyúból és egy koaxiális géppuskából való kilövéshez teleszkópos csuklós irányzékot és PTK-5 panorámát szereltek fel. A lőszer 56 töltényből és 1953 töltényből állt. A rádióállomás a hajótestben volt, az antenna kimenete pedig a jobb oldalon volt – akárcsak a T-34-76. Az erőmű, a sebességváltó és az alváz nem sokat változott.   legénység súly Hossz Magasság páncél Motor Sebesség Egy pisztolyt Kaliber   emberek т м м mm h.p. km / h   mm T-34 mod. 1941 g. 4 26,8 5,95 2,4 45 520 55 L-11 76 T-34 mod. 1943 g. 4 30,9 6,62 2,4 45-52 520 55 F-34 76 T-34-85 mod. 1945 g. 5 32 8,10 2,7 45-90 520 55 ZIS-53 85 A T-34 harckocsi konstrukcióján minden változtatást csak két intézmény – a Vörös Hadsereg Páncélos és Gépesített Csapatainak Parancsnoki Hivatala és a Fő Tervező Iroda (GKB-34) – beleegyezésével lehetett végrehajtani. 183 Nyizsnyij Tagilben. A T-34-85 közepes harckocsi elrendezése. 1 - ZIS-S-53 pisztoly; 2 - páncélozott maszk; 3 – TSh-16 teleszkópos irányzék; 4 - a pisztoly emelőszerkezete; 5 - megfigyelő eszköz MK-4 rakodó; 6 - rögzített fegyvervédő; 7 - megfigyelő eszköz MK-4 parancsnoka; 8 - üvegtömb; 9 - összecsukható kerítés (gilzoulavtvatep); 10 - ventilátor páncélozott sapka; 11 - állványos lőszer a torony fülkéjében; 12 - takaróponyva; 13 - bilincstartó két tüzérségi töltényhez; 14 - motor; 15 - fő tengelykapcsoló; 16 - légszűrő "Multicyclone"; 17- indító; 18 - füstbomba BDSH; 19 - sebességváltó; 20 - véghajtás; 21 - akkumulátorok; 22 - lövések halmozása a harci rekesz padlóján; 23 – lövészülés; 24 - VKU; 25 - felfüggesztő tengely; 26 - vezetőülés; 27 - géppuska-tárak elhelyezése a menedzsment osztályon; 28 - tengelykapcsoló kar; 29 – fő tengelykapcsoló pedál; 30 - hengerek sűrített levegővel; 31 – a vezető nyílásfedele; 32 - DT géppuska; 33 - gallér egymásra rakása a vezérlőrekeszben. A V. G. Grabin vezette TsAKB (Központi Tüzérségi Tervező Iroda) és a gorkiji 85. számú Üzem Tervező Iroda felajánlotta a 92 mm-es harckocsiágyú változatait. Az első az S-53-as ágyút fejlesztette ki. V. G. Grabin kísérletet tett az S-53-as löveg beépítésére az 34-es modell T-1942-es tornyába a toronygyűrű kiszélesítése nélkül, amihez a torony elülső részét teljesen átépítették: 200-ig előre kellett tolni az ágyúcsontokat. mm. A Gorokhovetsky gyakorlótéren végzett lövéspróbák a telepítés teljes meghibásodását mutatták ki. Ezenkívül a tesztek tervezési hibákat tártak fel mind az S-53, mind az LB-85 fegyverekben. Ennek eredményeként a szintetizált változatot, a ZIS-C-53 fegyvert alkalmazták szerviz- és tömeggyártásra. Ballisztikai jellemzői megegyeztek a D-5T lövegével. De ez utóbbit már sorozatban gyártották, és a T-34 mellett a KV-85-be, az IS-1-be és a D-5S változatba az SU-85-be szerelték be.   A GKO 23. január 1944-i rendeletével tank A T-34-85-öt a ZIS-S-53 ágyúval a Vörös Hadsereg vette át. Márciusban elkezdtek legördülni az első autók a 183. üzem összeszerelő soráról. Rajtuk a parancsnoki kupolát közelebb helyezték a torony hátsó részéhez, ami megmentette a tüzért attól, hogy szó szerint a parancsnok ölében üljön. A kétfokozatú toronymozgatás elektromos meghajtását felváltotta a parancsnoki vezérlésű elektromos hajtás, amely biztosítja a torony forgását mind a lövész, mind a legénységparancsnok részéről. A rádióállomást az épületből a toronyba helyezték át. A megtekintő eszközök csak egy új típusú - MK-4 - telepítését kezdtek. A parancsnoki panoráma PTK-5-öt lefoglalták. A többi egység és rendszer nagyjából változatlan maradt. A Krasnoye Sormovo üzem által gyártott tanktorony.   1 – nyílászáró rakodó; 2 - sapkák a ventilátorokon; 3 - egy lyuk a tartályparancsnok megfigyelőeszközének felszereléséhez; 4 - a parancsnoki kupola nyílásfedele; 5 - parancsnoki kupola; 6 - megtekintési nyílás; 7 - üveg antenna bemenet; 8 - korlát; 9 - lyuk a tüzér megfigyelő eszközének felszereléséhez; 10 - lyuk a személyes fegyverekből való kilövéshez; 11 - szem; 12 – látórés; 13 - napellenző; 14 - dagály; 15 – géppuska-mélyedés; 16 - furat a rakodó megfigyelő berendezésének felszereléséhez. A tartály futóműve oldalanként öt gumírozott közúti kerékből, egy gerinccsatlakozós hátsó hajtókerékből és egy feszítőszerkezetes vezetőkerékből állt. A közúti kerekek egyenként hengeres spirálrugókra voltak felfüggesztve. A sebességváltó száraz súrlódású többtárcsás főtengelykapcsolóból, ötfokozatú sebességváltóból, oldalkuplungokból és véghajtásokból állt. 1945-ben a parancsnoki kupola kétszárnyú nyílásfedelét egyszárnyúra cserélték.A két ventilátor közül az egyik. a torony hátsó részébe telepítették, középső részébe helyezték át, ami hozzájárult a harctér jobb szellőzéséhez. A T-34-85 harckocsi kibocsátását három üzemben hajtották végre: a 183-as számú Nyizsnyijtagilben, a 112-es számú „Krasnoe Sormovo”-ban és a 174-es számú omszki üzemben. 1945 mindössze háromnegyede alatt (vagyis a második világháború végéig) 21048 034 ilyen típusú harckocsit építettek, köztük a T-85-3 lángszórós változatot is. A harcjárművek egy részét PT-XNUMX görgős aknavonóval szerelték fel. T-34-85 harckocsik általános gyártása   1944 1945 Csak T-34-85 10499 12110 22609 T-34-85 szoba 134 140 274 OT-34-85 30 301 331 Csak 10663 12551 23 214 Vissza – Előre >>