Alfa Romeo 156 - egy új korszak leszármazottja

Egyes gyártók hihetetlenül szerencsések, vagy inkább tökéletesen érzik az aktuális trendeket – bármihez nyúlnak is, az automatikusan remekművé válik. Az Alfa Romeo kétségtelenül az egyik ilyen gyártó. Az 1997-es, 156-os modell bemutatása óta az Alfa Romeo sikert sikerre könyvel el: 1998-ban az Év Autója címet, számos díjat különféle autóipari kiadványoktól, valamint díjakat sofőröktől, újságíróktól, szerelőktől és mérnököktől.

Mindez azt jelenti, hogy az Alfát közelmúltbeli sikereinek szemüvegén keresztül szemléljük. Valójában az olasz gyártó minden további modellje szebb, mint elődje. Egyes német gyártók eredményeit elnézve nem könnyű a feladat!

Az Alfa boldog története az Alfa Romeo 156 debütálásával kezdődött, amely az olasz csoport egyik leglenyűgözőbb piaci sikere az elmúlt években. A 155 utódja végleg felhagyott azzal a hibás módszerrel, hogy minden élt levágjon a talajról. Az új Alfa elbűvölt íveivel és íveivel, egyértelműen a 30-40 évvel ezelőtti stílusos autókra emlékeztetve.

A csábító első karosszériarész, Alfára jellemző kis fényszórókkal, szórványosan tagolt (a márka védjegye, hűtőrácsba „beágyazva”), érdekesen megtervezett lökhárító és vékony bordák a motorháztetőn bizarr módon harmonizál az aszketikus oldalvonallal, hiányzik hátsó ajtókilincsek (ügyesen fekete ajtókárpitba voltak rejtve). Sokak szerint a hátsó rész az elmúlt évtizedek legszebb autójának hátsó része - a szexi hátsó lámpák nemcsak nagyon vonzóak, de nagyon dinamikusak is.

2000-ben a kombi egy még szebb változata is megjelent a kínálatban, Sportwagon néven. Az Alfa Romeo kombi azonban inkább egy stílusos autó, finom családi hajlamokkal, mint egy hús-vér családi autó. A kombihoz kicsi (kb. 400 l) csomagtartó sajnos minden riválissal szemben a praktikusságban vesztett. Így vagy úgy, az Alfa autó belső térfogata nem sokban különbözött a kisautókétól. Stílusában különbözik - ebben a kérdésben még mindig Alpha volt a vitathatatlan vezető.

A többlengőkaros felfüggesztés a 156-ost a maga idejében a piac egyik legvezethetőbb autójává tette. Sajnos a lengyel valóságban a bonyolult felfüggesztés-kialakítás nagyon gyakran jelentősen megnövelte az üzemeltetési költségeket – egyes felfüggesztési elemeket (például felfüggesztőkarokat) még 30 után is cserélni kellett. km!

Az Alfa belseje újabb bizonyítéka annak, hogy az olaszok jobb szépérzékkel rendelkeznek. Stílusos, érdekes kialakítású csövekben elhelyezett órák, a sebességmérő és a fordulatszámmérő lefelé mutat, piros háttérvilágításuk pedig tökéletesen illett az autó karakteréhez. A 2002-ben végrehajtott korszerűsítés után a belső tér tovább gazdagodott folyadékkristályos kijelzőkkel, amelyek egy stílusos autó belsejét modernitást kölcsönöztek.

Többek között a jól ismert TS (Twin Spark) benzinmotorok dolgozhatnának a motorháztető alatt. A benzinesek mindegyike megfelelő teljesítményt nyújtott az Alfie számára, kezdve a leggyengébb, 120 lóerős, 1.6 TS-es motorral, és egy 2.5 literes V6-ossal. A kiváló teljesítményért azonban jelentős étvágyat kellett fizetni az üzemanyagért - még a város legkisebb motorja is több mint 11 l / 100 km-t fogyasztott. Kétliteres változat (2.0 TS) 155 LE-vel. még városban is 13 l/100 km-t fogyasztott, ami határozottan sok volt egy ilyen méretű és osztályú autóhoz.

2002-ben megjelent az autókereskedésekben a GTA 3.2 literes hathengeres motorral szerelt változata, a kipufogócsövek 250 lóerős hangjától libabőr futott végig a gerincen. A kiváló gyorsulás (6.3 s-tól 100 km/h-ig) és a teljesítmény (maximális sebesség 250 km/h) sajnos óriási fogyasztásba kerül – városi forgalomban akár 20 l/100 km-re is. Az Alfa Romeo 156 GTA másik problémája a tapadás - elsőkerék-hajtás erős erővel kombinálva -, ami, mint kiderült, nem volt túl jó kombináció.

A common rail technológiát alkalmazó dízelmotorok először a 156-ban jelentek meg a világon. A kiváló 1.9 JTD (105, 115 LE) és 2.4 JTD (136, 140, 150 LE) egységek még mindig lenyűgöznek teljesítményükkel és tartósságukkal – sokakkal ellentétben más modern dízelmotorok, a Fiat egységek nagyon tartósnak és megbízhatónak bizonyultak.

Az Alfa Romeo 156 egy igazi Alfa húsból és vérből. Lehet vitatkozni apróbb műszaki problémáiról, magas fogyasztásáról és szűkös belső teréről, de ezek a hiányosságok egyike sem árnyékolhatja be az autó karakterét és szépségét. Sok éven át a 156-ost tartották a legszebb szedánnak a piacon. Egészen 2006-ig, amikor... az utód, a 159!