Milyen hőmérsékleten forr a motorolaj?
A motorolaj lobbanáspontja
Kezdjük ennek a kérdésnek a mérlegelését az első bekezdésben felsorolt három fogalom minimális hőmérsékletétől, és ezeket növekvő sorrendben bővítjük. Mivel a motorolajok esetében nem valószínű, hogy logikusan meg lehet érteni, hogy a határok közül melyik van előbb.
Amikor a hőmérséklet eléri a körülbelül 210-240 fokot (az alap és az adalékcsomag minőségétől függően), a motorolaj lobbanáspontját észleli. Ezenkívül a "villanás" szó a láng rövid távú megjelenését jelenti, későbbi égés nélkül.
A gyulladási hőmérsékletet a nyitott tégelyben történő melegítés módszere határozza meg. Ehhez az olajat egy mérőfém edénybe öntik, és nyílt láng használata nélkül (például elektromos tűzhelyen) felmelegítik. Amikor a hőmérséklet közel van a várt lobbanásponthoz, nyílt lángot (általában gázégőt) vezetünk be minden egyes 1 fokkal az olajat tartalmazó tégely felszíne fölé emelve. Ha az olajgőzök nem villannak fel, a tégely további 1 fokkal felmelegszik. És így tovább, amíg az első villanás meg nem jelenik.
Az égéshőmérsékletet a hőmérőn egy ilyen jelzésnél jegyezzük fel, amikor az olajgőzök nem egyszer csak fellángolnak, hanem tovább égnek. Azaz az olaj felmelegítésekor éghető gőzök olyan intenzitással szabadulnak fel, hogy a tégely felületén a láng nem alszik ki. A lobbanáspont elérése után átlagosan 10-20 fokkal figyelhető meg hasonló jelenség.
A motorolaj teljesítményjellemzőinek leírásához általában csak a lobbanáspontot jegyzik meg. Mivel valós körülmények között az égési hőmérsékletet szinte soha nem érik el. Legalábbis abban az értelemben, ha nyílt, nagy léptékű lángról van szó.
A motorolaj forráspontja
Az olaj körülbelül 270-300 fokos hőmérsékleten forr. Forr a hagyományos koncepció szerint, vagyis gázbuborékok felszabadulásával. Ez a jelenség ismét rendkívül ritka a kenőanyag teljes térfogatának skáláján. Az olajteknőben az olaj soha nem éri el ezt a hőmérsékletet, mivel a motor jóval azelőtt meghibásodik, hogy elérné a 200 fokot.
Általában kis mennyiségű olaj felforr a motor legforróbb részeiben, és nyilvánvaló meghibásodások esetén a belső égésű motorban. Például a hengerfejben a kipufogószelepek közelében lévő üregekben a gázelosztó mechanizmus meghibásodása esetén.
Ez a jelenség rendkívül negatív hatással van a kenőanyag működési tulajdonságaira. Ezzel párhuzamosan iszap, korom vagy olajos lerakódások képződnek. Ami viszont beszennyezi a motort, és eltömítheti az olajbeszívó csatornákat vagy a kenőcsatornákat.
Molekuláris szinten már a lobbanáspont elérésekor aktív átalakulások mennek végbe az olajban. Először a könnyű frakciókat párologtatják ki az olajból. Ezek nem csak alapelemek, hanem töltőanyagok is. Ami önmagában megváltoztatja a kenőanyag tulajdonságait. És nem mindig jó irányba. Másodszor, az oxidációs folyamat jelentősen felgyorsul. A motorolajban lévő oxidok pedig haszontalanok, sőt károsak is. Harmadszor, felgyorsul a kenőanyag kiégési folyamata a motor hengereiben, mivel az olaj erősen cseppfolyósított és nagyobb mennyiségben behatol az égésterekbe.
Mindez végső soron hatással van a motor erőforrására. Ezért annak érdekében, hogy az olaj ne forrjon fel, és ne javítsa meg a motort, gondosan ellenőrizni kell a hőmérsékletet. A hűtőrendszer meghibásodása vagy az olaj túlmelegedésére utaló nyilvánvaló jelek esetén (bőséges iszapképződés a szelepfedél alatt és az olajteknőben, felgyorsult kenőanyag-felhasználás hulladékként, égett olajtermékek szaga a motor működése közben) célszerű diagnosztizálni, ill. megszünteti a probléma okát.
