Mennyibe került a benzin a Szovjetunióban?
Ki határozza meg a benzin árát?
Az Állami Árbizottságot bízták meg a töltőanyagok költségének szabályozásával. Ennek a szervezetnek a tisztviselői aláírták a benzin eladási árainak árlistáját, amely 1969 elejétől lépett hatályba. A dokumentum szerint az A-66-os jelzésű benzin ára 60 kopejka volt. Az A-72 osztályú benzint 70 kopijkáért lehetett megvásárolni. Az A-76-os üzemanyag árát 75 kopijkában határozták meg. A legdrágább benzin típusok az A-93 és az A-98 folyadékok voltak. Költségük 95 kopejka, 1 rubel 5 kopejka volt.
Emellett az uniós autósoknak lehetőségük volt "Extra" nevű üzemanyaggal, valamint úgynevezett benzinből és olajból álló üzemanyagkeverékkel tankolni a járművet. Az ilyen folyadékok ára egy rubel és 80 kopecka volt.
Mivel a Szovjetunió teljes fennállása alatt nagy mennyiségű, különféle jelölésekkel ellátott üzemanyagot gyártottak, költségét szigorúan ellenőrizték, és az árlistától való kis eltéréseket csak a távoli szibériai régiókban lehetett rögzíteni.
Az üzemanyagipar jellemzői a szovjet korszakban
Akkoriban a fő jellemzője a fix ár mellett a kiváló minőségű termékek előállítása volt. A GOST-tól való bármilyen eltérést szigorúan elnyomták és büntették. A fix költség egyébként nemcsak a magánszemélyekre, hanem az állami vállalatokra is vonatkozott.
További jellemző volt, hogy a fent megadott árat nem egy literért, hanem egyszerre tízért számolták fel. Az ok abban rejlik, hogy nincsenek nagy pontosságú üzemanyag-adagolók az országban. Ezért a fokozatosság azonnal az első tízbe került. Igen, és az emberek igyekeztek nem a minimális mennyiségű üzemanyagot tankolni, hanem mindig tele tankkal és még néhány vaskannával töltöttek.
Ezenkívül a 80-as években az AI-93 jelenlétével kapcsolatos probléma különösen akut volt. Ezt az üzemanyagot elsősorban benzinkutakra szállították, amelyek az üdülőközpont útvonalain helyezkedtek el. Így hát tartalékban kellett turkálnom.
Ár növekedés
Az évek során több változás is történt. A fix árak első növekedése pedig a 70-es évek elején következett be. Az A-76 kivételével minden üzemanyagmárkát érintett. Például az AI-93 benzin öt kopejkával növelte az árát.
De a lakosság benzinköltségének legszembetűnőbb növekedése először 1978-ban, majd három évvel később következett be. Az árcédula mindkét esetben egyszerre duplázódott. Az akkori időket megélt emberek gyakran emlékeznek arra, hogy az állam választási lehetőséget adott nekik: vagy megtöltik a tartályt, vagy vesznek egy liter tejet ugyanazért a pénzért.
Ezzel véget ért az áremelés, és az 1981-ben felállított árlista változatlan maradt a Szovjetunió fennállásának utolsó napjáig.
