Volvo V40 D2 Ocean Race – az óceán hívása

Óceáni verseny. Rendkívül nehéz regatta és egyben néhány Volvo modell különleges változata. V40 az Ocean Race specifikációban elmentünk a göteborgi Volvo Múzeumba, majd az Atlanti-óceán felé vettük az irányt. Végül a név kötelez.

Göteborg a Kattegatban, a Balti-tenger végén található, ahol az Ocean Race sokszor indult és ért véget. A választás nem véletlen. Göteborg ad otthont a Volvo főhadiszállásának, a Volvo fő gyárának és a márka múzeumának.

A Volvo Múzeum, bár kicsi, kellemes meglepetés. A márka történetének legfontosabb modelljeit tartalmazza. A kiállítás témák szerint csoportosított – az első terem a Volvo eredetéről mesél. Később megtaláljuk a konszern első modelljeinek gyűjteményét. Utunk a következő évtizedekben azokban a csarnokokban fejeződik be, ahol a legérdekesebb prototípusok (beleértve a nem gyártásban lévőket is), sportkocsik, csónakmotorok és Volvo Penta teherautók kerülnek bemutatásra. A Volvo büszke arra, hogy a múzeumot a világ minden tájáról látogatják, még Kínából és Japánból is. A szavakat nem a szélnek vetik. Látogatásunk során három brazil autóssal találkoztunk. A Volvo Múzeum másik megkülönböztető jellemzője az elhelyezkedése. A Volvo Marina a szálloda mellett található. A partraszálló hajók fedélzetén sok ember gyűlik össze, hogy meglátogassa a múzeumot.

Mivel a tesztelt V40-es a Balti-tenger túlsó partján volt, úgy döntöttünk, hogy az üzletet az élvezettel ötvözzük, és egy nyíltabb tenger felé indulunk, s egyúttal megismerkedünk Dél-Skandinávia turisztikai és autós attrakcióival. Úticél – Atlantic Road – Európa és a világ egyik legfestőibb útvonala. Viharos időben csaknem kilenc kilométernyi aszfaltot hordnak el a szigetek között az Atlanti-óceán hullámai. Nehéz jobb keresztséget szerezni a V40 Ocean Race-re.

Külsőleg csak az első sárvédőkön és a 17 colos Portunus keréktárcsákon lévő apró jelölésekről ismerhetjük fel a kompakt Volvo különleges kiadását. A kabinban több minden történik. Az Ocean Race csomagban a bőrkárpiton kívül egy középkonzolváz is található, amelyen a 2014-2015-ös regattát lebonyolító kikötők nevei szerepelnek. A kárpitokat vagy a padlószőnyegeket piros varrások és Volvo Ocean Race logók díszítik.

A fent említett Atlanti-óceáni utat a világ egyik legfestőibb útvonalának tartják. A munkálatok megkezdése előtt hosszas vita folyt a beruházás lehetséges környezeti hatásairól, illetve a kisvárosok közötti milliók aszfaltra költésének indokoltságáról. Egyesek azt is megkérdőjelezik, hogy az útdíjbevételek fedezik-e a dolgozók bérét. Az Atlanti-óceáni út Norvégia XNUMX legjobb turisztikai látványossága közé tartozik.

1989-ben helyezték üzembe. Ez volt a kifizetődő a következő évtizedben. Az útdíjpénztáraknak öt évvel tovább kellett volna működniük. A befektetés azonban gyorsan megtérült. Miért? Az ösvény a világ minden tájáról vonzza a turistákat. A festői szépségű szigetek között nyolc, összesen 891 méter hosszú híd kombinációja lélegzetelállító. Az is fontos, hogy az időjárás csak kis mértékben befolyásolja az élményt. A viharok, a naplementék és a fehér éjszakák lenyűgözőek. Nyár közepén az Atlantic Road szinte mindig világos. Még éjfél után is tiszta képet készíthet állvány használata nélkül. Az Atlanti-óceáni út legnépesebb része kilenc kilométernél rövidebb. Érdemes az út végére menni. A part mentén halász- és mezőgazdasági telepeket, valamint az Atlanti rakpart erődítményeit találjuk.

A visszaúton úgy döntünk, hogy meglátogatunk egy másik jelentős epizódot - a Trollstigen-t, a Troll lépcsőt. A név jól tükrözi egy 11 kanyarral rendelkező szerpentin megjelenését, amely egy függőleges sziklafalnak ütközik. A Trollstigen évente 130 30 járművet kezel. Az erős forgalom egy keskeny úton azt jelenti, hogy a sebesség egyenletes. Szinte mindenki eljött megcsodálni az egyedülálló kilátást, így a jelző vagy sértő gesztusok szóba sem jöhetnek. Aki egyedül szeretne gyönyörködni a tájban, vagy sétálni a XNUMX-es évek második felére emlékező, használaton kívüli kavicsfolton, a Trollstigenen, annak ki kell jönnie a sebből. Az öt és nyolc óra közötti mozgás szimbolikus. A Troll lépcső tetején lévő kilátókról nemcsak az út, hanem a nyáron is hatalmas vízeséssel és hómezőkkel tarkított völgy is belátható. Vannak túraútvonalak, kempingek és ajándékboltok is. Az időjárás változékony lehet. Mélyen lelógó felhőkkel találkozhatunk, amelyek szorosan beborítják az egész szerpentint. Néhány perc szél azonban elég ahhoz, hogy a buborékok szétoszlanak.

A lélegzetelállító tájak kedvelőinek javasoljuk, hogy térképeket készítsenek a helyi turisztikai információs pontokon - ezek jelölik a legérdekesebb területeket. Némelyikük hiányzott a Volvo navigációs rendszeréből. Azonban elég volt beírni néhány köztes pontot, és a képernyőn megjelenő út egybeesett az ajánlott útmutatóval. Az Electronics számításai szerint több mint száz kilométert spórolunk meg. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az útvonal az évszaktól függően elérhető szakaszokból áll. Miért? Lenyűgöző vastagságú, még megőrzött hórétegek válaszoltak a kérdésre.

A Volvo gyári navigációja sem grafikus megoldásokkal, sem a legkönnyebben használható rendszerrel nem sokkol – a probléma az, hogy a központi alagútból hiányzik a többfunkciós tárcsa kényelmes gyorsgombokkal. Miután megértettük a középkonzolon lévő tárcsa logikáját, viszonylag gyorsan megadhatjuk a célt. A számítógép három különböző útvonalat tud javasolni az úticélhoz, megjelenítve az utazási idő és a becsült üzemanyag-fogyasztás közötti különbséget. Ez egy hasznos megoldás, amikor az idő fogy. Kicsit tovább vezethet, de üzemanyagot takarít meg. Az útvonal újratervezésekor a számítógép tájékoztat a szezonálisan elérhető díjköteles szakaszokról, kompokról vagy utakról. Ez különösen igaz Norvégiára. A fjordon áthaladó kompokért körülbelül 50 PLN-t fizetünk. Ez egy elfogadható ár. A körben való autózás sok időt és több liter üzemanyagot veszítene el, ha egyáltalán lehetséges lenne a kerülő. Rosszabb, ha a tervezett útvonal több kompátkelőt, fizetős alagutakon vagy autópálya-szakaszokat tartalmaz. Gyakran kell hitelkártyát vásárolnia.

Azzal, hogy megtagadjuk az útvonal meghatározását a fizetős szakaszokon, nagyobb valószínűséggel találunk szezonálisan megközelíthető utakat. Bizonyos esetekben ezek a hegyekben található szerpentinek, amelyek drágák és télen nehéz fenntartani. Találhatunk olyan régebbi kommunikációs módokat is, amelyek az új artériák megnyílása után értelmüket vesztették. A régebbi nem jelent rosszabbat! Minél távolabb a főutaktól, annál kisebb a forgalmi dugó. Sokkal jobb kilátást és vonzóbb útvonal-konfigurációt is élvezhetünk majd. A gáz és az olaj felfedezése előtt Norvégia nem sokat fektethetett be a közúti infrastruktúrába – alagutak, viaduktok és hidak helyett kanyargós és keskeny vonalakat építettek hegypárkányokra.

Ilyen körülmények között a Volvo V40 nagyon méltóságteljesen viselkedik. A svéd kompakt precíz és közvetlen kormányrendszerrel és jól hangolt felfüggesztéssel rendelkezik, amely megakadályozza a karosszéria gurulását a kanyarokban, és megakadályozza az alulkormányzottságot. Számíthat a vezetési élményre? Igen. Norvégia másodlagos útjain többnyire ott állítanak fel sebességkorlátozást, ahol szükség van rá. A trükkös kanyarok előtt ajánlott sebességtáblákat is találhat, amelyek főként teherautó- és lakóautó-vezetők számára hasznosak. Kár, hogy egy ilyen döntés nem jutott el Lengyelországhoz.

A számos szerpentinen végighaladva eljutunk Norvégia nevezetességeinek partjára, amelyet az utazási irodák számos képeslapjáról és mappáiból ismerünk - a Geiranger-fjordot. Ez kötelező megálló minden Norvégia partjainál tett kirándulás alkalmával. A Geirangerfjord szárazföldről nézve is lenyűgöző. Hegyek között vágódik, vízesések és hegymászó utak veszik körül, és az erős szenzációknak egy önmagát tisztelő rajongó sem tagadja meg magától a Flidalsjuvet szikla polcán való fényképezést.

A Sasúton haladunk a Geiranger-fjord aljáig - nyolc kilométeren át a magasság 600 méterrel csökken. A Geiranger turistafaluban való tankolás után irány a Dalsnibba hágó. Újabb mászás. Ezúttal 12 km hosszú, kevésbé meredek és 1038 m tengerszint feletti magasságban kaleidoszkópként változik a táj. A fjord alján a V40-es fedélzeti hőmérő közel 30 Celsius-fokot mutatott. Csak körülbelül egy tucat lépcső van a hágón, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a fjordra. Hatalmas hórétegek hevernek az árnyékos lejtőkön, és a Jupwatnet-tó fagyott marad! Minél távolabb van az óceántól, annál kevesebb turista van az úton. Nem tudják, hogy veszítenek. A helyi kalauzban szereplő térképet követve Grotliba jutunk. Elhagyott hegyi falu a Gamle Strynefjellsvegen 27 km-es szakaszának végén. Az 1894-ben megnyílt út jelentőségét vesztette, miután megépült egy párhuzamos szakasz, kevesebb kanyarral és lejtéssel. Sokkal jobb a motoros turisták számára. A Gamle Strynefjellsvegen egy másik hely, amelynek fotói képeslapokon és prospektusokon találhatók. Mindezt a Tystigbreen gleccser hó miatt, amely télen szó szerint átfolyik az úton. A pályát tavasszal kitakarítják, de még nyár közepén is több kilométert kell haladni a hóba vágott árkok mentén.

Természetesen a felület nem tökéletes. A V40 jelzi, hogy mi van a kerekek alatt, de a legtöbb ütést viszonylag finoman és kellemetlen koppintás nélkül tudja elsimítani. A rugózási jellemzőket csak Grotli előtt mértük fel, ahol meglepett minket a felület változása - az aszfalt kavicsossá változott. Ez azonban nem adott okot aggodalomra. A skandináv kavicsnak alig van köze a lengyelországi burkolatlan utakhoz. Ápolt, széles útvonalak ezek, amelyek nem korlátozzák a mozgástempót.

Svédországba másodlagos utakon jutunk el. Az árak észrevehetően alacsonyabbak, mint Norvégiában, amely a határokon átnyúló kereskedelem mozgatórugója. Svédország első néhány kilométerén benzinkutak és bevásárlóközpontok virágoznak, amelyek egész héten nyitva tartanak. Meglátogatjuk az egyiket. A probléma az autóhoz való visszatéréskor jelentkezik. Míg Lengyelországban könnyű V40-es parkolót találni, Svédországban sokkal nehezebb. A helyi piacot a helyi márka uralja, amely jól látható az utcákon és a parkolókban. Nem könnyű megkülönböztetni a V40-et a tömegtől az elülső kötény megjelenése alapján - hasonló a szintén népszerű S60 és V60 modellekhez.

Skandináviában a gazdaságos autók üzemeltetése drága. A háztartás költségvetését a benzinkútszámlák és az adók egyaránt kimerítik. Az elhaladó autók jelöléseit nézve arra a következtetésre jutottunk, hogy autóvásárláskor Észak-Európában a legtöbb embert a hideg számítás vezérli. Útközben – a Volvónál maradva – viszonylag kevés D5-ös és T6-os zászlóshajót láttunk. Leggyakrabban a józan ész alapján D3 és T3 variánsokat láttunk.

Egy még gazdaságosabb változatot, a D40-es motorral szerelt V2-et teszteltük. Az 1,6 literes turbódízel 115 lóerőt ad le. és 270 Nm. Tisztességes dinamikát biztosít - a 0-ról 100 km / h-ra való gyorsulás 12 másodpercet vesz igénybe. A 2000 ford./perc alatt elérhető maximális forgatónyomaték meredek emelkedőkön, vagy előzéskor megtérül, általában elegendő egy-két fokozat visszakapcsolása. És jó. A sebességváltó lassan vált. A sport üzemmódba váltás csak növeli a motor fordulatszámát. A kézi üzemmód részlegesen szabályozza a sebességváltót – az elektronika automatikusan vált, ha a motor túl alacsonyan vagy túl magasan próbálja járatni a motort. Más szóval, az „automata” a nyugodt karakterű vezetők számára vonzó lesz.

A D2 hüvelyes változatának legnagyobb ütőkártyája az alacsony üzemanyag-fogyasztás. A gyártó szerint 3,4 l/100 km vagy 3,8 l/100 km, ha az autó automata sebességváltót kap. Különféle körülmények között vártuk a számítógépes leolvasást. Swinoujscie-ből komppal utaztunk szinte kizárólag autópályákon és gyorsforgalmi utakon. 109 km/h átlagsebesség mellett a V40 5,8 l/100 km-t fogyasztott. A legjobb eredményt Göteborgból a norvég határ felé haladva érte el. Közel 300 kilométeres távolságon 81 km/h átlagsebességgel a V40 3,4 l/100 km-t fogyasztott. Még kézi módot sem kellett használnia a nagyszerű eredmények eléréséhez. A sebességváltó igyekszik a lehető legalacsonyabban tartani a motor fordulatszámát – az elektronikus fordulatszámmérő tűje 1500 ford./perc körül ingadozik, ha az autó egyenletesen halad.

Mi lepett meg még minket a skandináv CD-n? A Volvo büszke az üléseire. Kivételesen ergonomikusnak és kényelmesnek kell lenniük. Miután néhány órát eltöltöttünk egy Volvo V40 volánja mögött, be kell látnunk, hogy a svéd márka nem festi le a valóságot. Egy nem feltűnő kompakt gondoskodik az utasok hátáról – nem sérülnek meg 300 vagy 500 kilométer megtétele után.

Találtunk egy lapos középkonzolt is, amelynek a hátsó fala mögött szabad hely volt. A Volvo szerint ez a tökéletes hely például egy kézitáska szállítására. A harag a formáról beszél, mint a tartalomról. Hogy is van ez valójában? Az első pillantásra túl bonyolultnak tűnő búvóhely ideális helynek bizonyult a 12-230 V-os átalakító szállítására, végül megtagadhatja a készülék beszorítását az utasülés és a középső alagút közé, illetve a szállítást szekrény a kartámaszban. A hosszabb úton is értékeltük az üléskárpit elején található szokatlan zsebet – tökéletes iratok vagy telefon szállítására, amikor a középső alagútban lévő szekrények tele vannak más dolgokkal.

A Volvo V40 jól átgondolt, kényelmes és élvezetes vezetni. Az alap D2-es motor és az automata sebességváltó kombinációja a nyugodt hajlamú versenyzők számára vonzó lesz. A svéd kompakt még hosszú utakra is ideális. Nagy utasszámú expedíciók azonban nem lehetségesek. Erről úgy győződtünk meg, hogy megdupláztunk néhány turistát Franciaországból a Troll lépcső tetejére. Összegyűltek, de már elég nehéz volt helyet találni két nagy hátizsáknak. Mosollyal az ajkán belenézve a V40-be azt mondta: jó autó. Pont a lényegre tértek...